Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-12-06 / 23. szám
Mozaik Városi olvasmányok Egy paksi hadikórházról Fotó: magánarchívum „Rengeteg jóindulat van az emberekben, segíteni vágyás, s ha valami rendkívüli esemény történik, rögtön felszínre tör. Az emberek jók.” Szabó Magda ...legutóbb ezzel a mondattal zártam az olvasmányomat, hogy bejárom a régi Paksot. Most több mint száz évre nézek vissza, egészen az I. világháború kitöréséig. Kísérőtársam Kernné Magda Irén, a következő sorok lejegyzője. „Az 1914 őszén kirobbant világháború első érzelmi megrendülését a frontról érkező sebesült katonák százai jelentették az ország népének. Paks lakossága is kötelességének tartotta, hogy a háború áldozatainak segítségére siessen, és kórházat létesítsen számukra. A felkészülést a sebesültek fogadására részben a nagyközség elöljárósága, másrészt az 1914 májusában Pakson megalakult József Királyi Herceg Szanatóriumi Egyesület fiókszervezetének vezetője, Mihalik Gézáné Bertalan Margit, a paksi magán leánypolgári alapító igazgatónője szervezte. A kialakítandó kórház számára az önkormányzat hatósági finanszírozással ötvenágyas elhelyezést tervezett, a szanatóriumi egyesület pedig a lakosság körében szervezkedett egy százfős intézmény bútorzatának kölcsönzésére és az ápolásellátás megszervezésére. Mindkét szervezet kérvényezte a kultuszminisztériumban, hogy engedélyezze a kórház berendezését a polgári fiúiskola épületében. 1914 nyarán a kaszinó nagytermében tartott értekezleten tárgyalták meg az elhelyezés és az ellátás módozatait s azt, hogyan osszák el a sebesülteket az iskola tantermeiben. Majd Popovics Gyula paksi főjegyző az augusztus 4-i iskolagondnoksági ülésen ismertette a képviselő-testület határozatát: a minisztérium a Vöröskereszt irányításával engedélyezte a községnek az ötvenágyas hadikórház létesítését, amelyet a polgári fiúiskola épületében helyeznek el, mert ez a legnagyobb és legalkalmasabb a községi tulajdonban lévő épületek között. Villanyvilágítással is rendelkezik, s mert a községháza közvetlen közelében található, az intézmény működésének folyamatos ellenőrzése is egyszerű. Augusztus 12-re a tornatermet és két tantermet már kiürítettek a kórházi berendezés fogadására (a teljes iskolaépület átadása, az osztályok szükségtantermekbe költöztetése 1914 novemberére fejeződött be). Bár Mihalikné felajánlotta magániskolája tantermeit a fiúpolgári számára a délutáni tanításhoz, ezek a nagyobb létszámú osztályok számára szűkösnek bizonyultak, más megoldást kellett találni. Az egyes osztálytermeket, a tanári és az igazgatói szobát, a slöjd (a gyakorlati oktatás) munkatermét az egyházi elemi iskolák tantermeiben, a járásbíróság épületében és Vági István magánházában (mely az iskola tőszomszédságában volt) helyezték el. A kórházi betegszobák bútorzatát, ágyneműjét a paksi lakosság adományaiból teremtették elő, és az adakozók a katonák élelmiszerrel, gyümölccsel, hűsítő italokkal való folyamatos ellátásáról, még a cigarettáról, szivarfélékről is gondoskodtak. Mire a sebesültek szeptember 12-én Paksra érkeztek a Vöröskereszt kórházhajóján, már berendezett kórtermek, s a hajóállomáson több száz helybéli fogadta őket. Ekkor még nem volt köztük paksi katona. Rassovszky Julián főszolgabíró jelentése szerint a sebesültek első csoportjában könnyebben sérült, főként cseh és horvát anyanyelvű katonák érkeztek. A betegápolást a vöröskeresztes tanfolyamokon kiképzett helybeli önkéntesek, ápolónők végezték, akik a Szanatóriumi Egylet tagjai voltak. 1915 júliusában a katolikus apácák zárdái kórházának ápoltjai is beköltöztek a polgári iskola betegszobáiba. A paksi hadikórház 1916. február 15-ig működött, ezután a katonai parancsnokság a székesfehérvári kórházba költöztette át az ápoltakat. A kultuszminisztérium a további beteggondozási feladatok alól mentesítette az iskolát, s a tantermekben március 15-től újra folytatódott a tanítás. »Édes hazánkért harcoló hőseink kedves, szép otthonra találtak iskolánkban, ahová távoli vidékről is eljárnak a szerető családtagok, hogy enyhületet szerezzenek az értünk vérrel áldozó honfitársainknak, akiknek emlékét iskolatörténetünk e lapján is szeretettel őrizzük« - írta Balassa Sándor, a polgári fiúiskola igazgatója az 1914-1915. tanévről szóló beszámolójában. »Fájó sajnálkozással vált meg Paks közönsége a harctéri hősök szeretett csapatától, akiknek emlékét hazafiúi hálával őrizzük« - búcsúzott tőlük egy évvel később.” Teli Edit
