Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-11-22 / 22. szám
Portré Paksi Hírnök, 2019. november 22. ■ 11 Jó napot, mi újság? Dr. Dobos István László Fotó: magánarchívum Családja tősgyökeres Tolna megyei, egészen pontosan faddi. 2003-tól viszont - jellemzése szerint - a nagyvárosi lehetőségeket kínáló, de falusias nyugalmat nyújtó Paks az otthona dr. Dobos István Lászlónak. És egy kicsit Budapest is, mivel munkája oda is köti. Biológia és földrajz szakos édesanyja, agrármérnök édesapja a pályaválasztáskor nem gyakoroltak nyomást Istvánra, így mivel a történelmet mindig nagyon szerette - ahogyan ő mondja -, egyenes út vezetett a jogi pályára, és nem lett a hivatása például apja nyomdokait követve a mezőgazdaság. Életének viszont fontos része volt és maradt: a családi mezőgazdasági vállalkozásban kezdetektől tevőlegesen szerepet vállal. A cég napi ügyeit felesége, Tímea intézi. A család még nem említett tagjai, a 21 éves István - negyedik a Dobos Istvánok sorában - a Pécsi Tudományegyetemre, kislányuk pedig az általános iskola harmadik osztályába jár. Ha hivatását nem is, de hobbiját megörökölte édesapjától, ez pedig a vadászat. Nemcsak hazaviszi, hanem meg is főzi a zsákmányt. Ügy hírlik, nem is rosszul. A másik szerelem - talán a történelem és a szintén családi örökségül kapott nagy-nagy igazságérzet nyomán - Erdély, ahova évente többször is elmegy családjával. A tolnai gimnázium, majd a szegedi egyetem állam- és jogtudományi karának elvégzése után kétéves, szintén jogi képzés következett a ma már jogi igazgatóként dolgozó István életében, immár Párizsban. Ezt követően az államigazgatásban dolgozott itthon, Tolnában, majd Budapesten, ahonnan 2001-ben jött haza, és lett a Paksi Atomerőmű jogi osztályának munkatársa. A jogi kompetencia mellett francia nyelvtudásának köszönhetően bízták meg a 2003-as sajnálatos üzemi esemény nyomán létrehozott helyreállítási projekt jogi támogatásával, tekintve, hogy az abban érintett cég francia volt. Pályafutásának következő állomása a vezérigazgatói titkársági osztály vezetése volt, majd egy szintén szép, de sok kihívást tartogató megbízás, a Paksi Atomerőmű humán igazgatóságának, a cég humán ügyeinek irányítása. Akkoriban élték át az első jelentős nyugdíjazási hullámot. A megfelelő utánpótlás, a szükséges szakembergárda biztosítása bizony nem volt egyszerű. Már a Paksi Atomerőműnél töltött időszakban az új beruházás felé sodorta az élet. Előbb a Lévai projektben, majd a kapacitásbővítési igazgatóságon kapott újabb feladatokat. Mígnem igent mondva a felkérésre, 2017. augusztus 1-jén csatlakozott a Paks II. Zrt. egyre bővülő csapatához. Ügy tartja, hogy szép feladat az energetika területén jogi ügyekkel foglalkozni, de egy atomerőmű üzemelését vagy üzemidő-hosszabbításra történő felkészítését támogatni, vagy egy, az évszázad beruházásaként emlegetett atomerőműépítést, mégsem ugyanaz. A jelző ugyanis nem csak műszaki megközelítésből helytálló. A projekt alapját képező nemzetközi szerződésekkel való munkálkodás, a megvalósítást elősegítő jogi környezet kialakítása, mind-mind nehéz, de nemes feladat.- Ebben, az ország számára meghatározó munkában részt venni nagyon nagy megtiszteltetés. Elhivatottság és a beruházás nagyságának átérzése nélkül ezt nem lehet felelősségteljesen végezni. A szűkebb és tágabb környezetemben is azt érzem, hogy a kollégák jól felkészültek, elkötelezettek és elhivatottak - fogalmazott. Ez érződik rajta is, amikor arról beszél, hogy az ország ellátásbiztonsága szempontjából megkerülhetetlen, hogy stabil, kiszámíthatóan, biztonságosan, olcsón és- ami egyre nagyobb hangsúlyt kap - karbonmentesen termelő alaperőművek lássák el az országot. Az is meggyőződése, hogy ez a régió és a város pozitív időszak előtt áll. Lökést ad Paksnak és térségének a beruházás. Lesz munkahely, jövedelem, fizetőképes kereslet, stabil adóbevétel. Nem meglepő, hogy azt is hozzáteszi, szeretne munkatársaival ebben részt venni az üzembe helyezésig. És tovább is, amikor már termelnek az új reaktorok. Dallos Szilvia
