Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-10-11 / 19. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2019. október 11. ■ 15 Az eltűnt városkép nyomában A paksi Jézus Szíve katolikus nagytemplom felszentelését 1901. november 24-én vasárnap tartották. Az ezt megelőzően kiadott paksi képeslapokon megőrződött a lebontott előd, egy barokk templom látképe. Mindössze néhány képeslapról van szó, kizárólag ezek a századfordulós fotók őrizték meg, milyen volt a régi katolikus templom. A források szerint a régi barokktornyú templom alapját 1721-ben tették le. Akkor a hitközség alig 700 lelket számlált, de a szalmafödeles kunyhóra hasonlító épület még az akkori viszonyoknak is alig felelt meg. A harangláb mellette volt, 1729-re kis fazsindelyes tornyot kapott az épület, majd 1749-ben boltív alá vették, de 1776-ban újra átépítették az egész templomot. 1789-ben épült meg a barokk stílusú torony. Sajnos 1805-ben leégett a templom, de aztán helyreállították, és 1901-ig szolgálta a hitközséget. A századfordulóra a 8000-et is meghaladta a katolikus hívek száma, így a régi templom már nem felelt meg sem a hívek számának, sem vallásos buzgalmának, sem a hitközség tekintélyének. Nagyobb ünnepeken a 37 méter hoszszú és 11 méter széles épületben a hívek egy része kénytelen volt az ajtók körül csoportosulni, mert bent már mozdulni sem lehetett, olykor a miséző papnak is nehézséget okozott az oltárhoz eljutni. A mai szép, háromhajós, neoromán templomot Streicher József plébános építtette fel alig fél év alatt közadakozásból. A régi templomtól a paksi hívek 1901. március 15-én, 16-án és 17-én búcsúztak el megható ünnepségek közepette, amely során az első nap a Szent Kereszt tiszteletének volt szentelve, hiszen a régi templom ennek oltalma alatt állott, a második nap a boldogságos Szűz Mária tiszteletéről szólt, vasárnap pedig megtartották a szentségimádást Jézus Szívének imádatával, mivel az új templomot Jézus Szívének oltalmába ajánlva szentelték fel. (Pécsi Figyelő, 1901. november 22., 2. o.) Március végén megindult a bontás, a városképről újságcikk is beszámolt: „A régi ódon paksi templom immár eltűnt a föld színéről, csupán csonka tornya mered az ég felé, amely tudvalevőleg az újnak is alkotó részét fogja tenni, természetesen magasbbítva és a stílnek megfelelően átalakítva.” Azután áprilisban adott hírt róla némely újságcikk, hogy a bontás során a régi templom hajója és szentélye alatt egy közös sírra, illetve számos egyes kiboltozott kriptákra bukkantak. Minthogy a templom környéke hajdan temető volt, így valószínű, hogy egy előbbi templomépítés alkalmával kerültek az akkor felásott sírokban nyugvók egy közös nyugvóhelyre. Némely sírt sikerült beazonosítani, a szentély közepe táján nyugodott Fischer Ferenc neje, született báró Száraz Erzsébet, aki a halotti anyakönyv tanúsága szerint 1781. október 20-án hunyt el hirtelen halállal. A család jótevője volt a hitközségnek. Az északi sekrestye alatt az alapásás alkalmával a felszínre került egy boltozott sírhely, melyben a koporsón tisztán olvasható volt latin nyelven: Királydaróci Daróczy Lajos királyi tanácsos; meghalt 1784-ben, 64 éves korában. A bontás során a földi maradványok mind illő kegyelettel a torony alatt épített kriptába helyeztettek ismét nyugalomra. A sajtó élénk érdeklődéssel kísérte a bontás minden fázisát: „Érdekesek az »építési naplónak« a régi templomra vonatkozó megjegyzései, melyek eklatánsán igazolják, hogy új templom építése milyen akut volt. A tetőbontás alkalmával kitűnt - mint az említett naplóban olvassuk -, hogy a gerendázat teljesen el volt rothadva, olyannyira, hogy szakvélemény szerint a közel jövőben egy erősebb szélroham valóságos katasztrófát idézhetett volna elő. A kereszt, mely április 2-án vétetett le, szintén teljesen szétroncsoltnak találtatott.” (Pécsi Közlöny, 1901. április 25., 5-6. o.) Április 7-én helyezték el az új templom alapkövét, amely után az építkezés rohamos léptekben haladt előre. Közben folyamatosan érkeztek a plébániára az adományok az új templom felépítésére, mely során megmozdult nemcsak a község számos tehetős családja (Rosty, Kurcz, Vigyázó, Flórián stb.), de az egyszerű hívek közadakozását is felsorolta a sajtó (köztük pl. egy korabeli Hanoi Jánost is említve 100 korona adománnyal). Július 21-én sor került a toronykereszt ünnepélyes feltűzésére, szeptemberre a kőművesmunkák is lassan befejeződtek, s munkához fogtak a mennyezeti kazettákat készítő ácsok, asztalosmesterek és festők. Októberben már nagy izgalommal készültek a felszentelésre, amely alkalomra megjelent Müller Lajos és Bors József szerkesztésében egy emlékkönyv a templom építéséről, a hitközség történetéről és az adományozók listájáról. Ugyanekkor szentelték be a templom mellett emelkedő egyetemes iskolaépületet is, melyben az irgalmas nővérek zárdája és leányiskola lett elhelyezve. A berendezés fokozatosan nyerte el mai állapotát, a templom belső festése majd csak 1912-re készült el, abban az évben, amikortól Pakson a templomi prédikációkat a német helyett már magyarul tartották a megmagyarosodott sváb hívek kérelmére. (Fotók: magánarchívum. Fent: Üdvözlet Paksról! - Fő-utcza, Kis Pál kiadása, 1900.12.31. lent: Üdvözlet Paksról! - Róm. kath. templom, Rosenbaum Ignácz kiadása, 1900.07.09.) dr. Hanoi János
