Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-09-13 / 17. szám
14 ■ Paksi Hirnök, 2019. szeptember 13. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában Fotó: magánarchívum A két világháború között nemcsak a part melletti kosaras uszoda vonzotta a fürdővendégeket Paksra, hanem ugyanilyen népszerű volt és még napjainkban is az a Duna túloldalának pompás, fehér homokstrandja. Hátránya csak egy volt, a megközelítése ahogy ma, úgy akkor is csak komppal vagy saját csónakkal volt lehetséges. A Pakssal szembeni túlpart - ahogy régi képeslapokon és térképrészleteken kivehető - valójában egy sziget volt. A 19. század derekán a Vásárhelyi Pál mérnök tervei szerint végrehajtott Duna-szabályozás a folyó akkori kanyargó medrének megjavításával hol elszakított területet a régi partszakasztól, máshol a hordalék lerakásával új zátonyokat képzett. Dunaszentbenedek mellett a Dunában húzódott el hoszszan az úgynevezett Paksi-sziget. Nevét onnan kapta, hogy bár sok per folyt a hovatartozásáról, de végig a paksiak birtokolták. A sziget és a falu között folyt valamikor a Laki Duna vagy Kis-Duna, amely ág régen jelentős vízfolyásnak számított, néha nagyobb volt ott a víz sodrása, mint a Nagy- Dunában, de az utóbbi évszázadban eliszaposodott, jelentéktelen vizesárokká szelídült, s ma a sziget és a bal parti táj földrajzilag összemosódik Hívták Senki szigetének, a sok jogi eljárás után Pörös-szigetnek, vagy az 1863-as felosztást követően, egyes tulajdonosai után említették Daróczyszigetnek vagy Bun-szigetnek Az 1910-es évek elején új per kezdődött midőn a paksi képviselő-testület több tagja felvetette, hogy „a sziget a községet illeti meg, mint parti birtokost, mivel a vizitörvény életbelépte után képződött, már pedig ez a törvény vüágosan megmondja, hogy a Dunában képződő szigetek e parti birtokosokat illetik meg”. Közben a megyei újság arról is tudósított, hogy „a Pakshoz tartozó dunai szigetet, körülbelül 150 holdat megvette Sánek Sándor okleveles gépészmérnök 36.000 koronáért Bún Gusztáv paksi lakostól. A szigetet a mérnök azért vásárolta meg, hogy lánckoszorús szélmotor találmányát itt értékesíthesse, melyre folyó évben kapott szabadalmat és a sziget nívóját akarja emelni.” (Tolnavármegye és a Közérdek, 1911. május 8., 5. o.) A sok tulajdonosváltás és a Sánek-féle zöldellő majorság mellett a paksi fürdőigazgatóság karbantartott homokstrandot üzemeltetett a sziget partján, amelyről a nyári szezonban országos lapokban adtak fel turisztikai hirdetéseket: „Dunai homok strandfürdő a Paksi szigeten. Vasút- és hajóállomás: Paks. Posta, Telefon, Távírda. Gyorsvonaton 4 óra, hajóval 6 óra alatt elérhető Budapestről. Az egyetlen homok-strand fürdő a Dunán. Elsőrangú szálloda, vendéglő és kávéház. Fürdőidény: június 15-től szeptember 30-ig. Prospektust küld a fürdőigazgatóság. Paksisziget, Paks.” (Budapesti Hírlap, 1912. június 20.) Ezekben az évtizedekben uszoda híján az emberek a túlsó féli sziget bársonyos homokstrandjára keltek át nyaranta. Mikor 1924 nyarán a fővárosból leruccant újságíró leült egy padra beszélgetni a helyiekkel, a városfejlesztési elképzelésekből sem volt hiány: „Együtt ülök a korzó vén gesztenyefái alatt előkelő paksi urakkal, akik mind a jövőt építgetik. Vízvezeték, csatornázás, középiskola, szanatórium röpködnek a levegőben. És főképpen a jobb vasúti összeköttetés [...] S mint a jövő legszebb álma él a képzeletekben a Dunahíd, amelynek szükséges voltát [...] olyan meggyőző erővel bizonyítják, hogy szinte megható. Még most is hallgatnám, ha nem csábított volna új szemlélődésre a hirtelen megélénkült dunaparti kép: az ebédutáni vonulás a strandra.” A kiküldött tudósító szerint az idegen számára Paks egy nagy nyaralás, ahol a Dunapart szépségei elfedik mögötte a hétköznapi dolgozó paksiakat, a szőlősdombok, sárga mezők izzadtságát, a főutcai kereskedők adóterheit. „S az idegen, akit a levegő és a formás trikók megvesztegetnek, megilletődve mondja: - Nem is tudtam, hogy Paks ilyen nagyszerű nyaralóhely.” (Pesti Napló, 1924. augusztus 15.) 1930 nyarán is népszerű volt a Duna-part, akkor már a Hága-féle uszoda és a túlsó féli homokstrand együttes erővel vonzotta a nyaralókat városunkba: „Paks község főjegyzője szívesen áll a nyaralók rendelkezésére, akik olcsó lakáshoz, s jutányos ellátáshoz könynyen juthatnak, mivel Paks az olcsóbb dunaparti községek közé tartozik, dunai homokja különösen gyenge gyermekek edzésére kiváló, s rádióaktív hatású. Kellemes hajóközlekedéssel, mely háromszor megy naponta és vonatjával, mely szintén többször megy a fővárosba, a nyaraló közönség kedvelt helye lesz.” (Tolnamegyei Újság, 1930. június 21.) dr. Hanoi János
