Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-07-05 / 13. szám
Paksi Hírnök, 2019. július 5. Közélet Pámer Ágnes kapta idén a Pongrácz Sándor-díjat- Az emléknapok mindig többek, mint pusztán kötelező események. Az emléknapok megállítanak, elgondolkodtatnak, felhívják a figyelmet a hivatásra, az emberre, a legfontosabb értékeinkre. Természetesen így van ez a mai ünnepen is. A Semmelweis Ignác-napon megünnepeljük, hálatelt szívvel elismerjük az Önök hivatását, szolgálatát, értünk végzett áldozatos munkáját - mondta köszöntőjében Szabó Péter polgármester a Csengey kulturális központban tartott városi ünnepségen. Mint mondta: Hiszem, hogy mi itt, Pakson mindent megteszünk azért, hogy az orvos- és egészségtudomány a lehetőségeinkhez mérten a lehető legmagasabb szinten legyen jelen. Ezért fejlesztjük folyamatosan a szakorvosi ellátás infrastrukturális feltételeit, megújítjuk az épületeket, igyekszünk a legmodernebb orvosi gépeket beszerezni, biztosítva ezzel a legmagasabb szintű betegellátást és polgáraink egészségmegőrzésének hosszú távú lehetőségét. Szabó Péter kiemelte: A város vezetőjeként tapasztalatból mondhatom, hogy néha könnyebb egy drága gépre vagy egy orvosi rendelő felújításához forrást találni, mint egy gyermekháziorvost vagy felnőtt háziorvost. Ezért is öröm számomra, hogy az elmúlt hónapokban több új orvos választotta városunkat, és az is, hogy a paksi egészségügyben dolgozók magas szakmai színvonalon végzik hivatásukat. Ennek legékesebb példája, hogy néhány napja a Paksi Gyógyászati Központ munkatársaiból alakult csapat megnyerte a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara országos versenyének megyei fordulóját, ezzel pedig az országos döntőbe jutott. A polgármester beszédében megköszönte az egészségügyben dolgozók munkáját: Hálás szívvel köszönöm meg városunk minden polgára nevében az értünk vállalt mindennapi munkájukat, értékes szolgálatukat. Kérem, hogy életünkért, egészségünkért tegyék ezt a jövőben is. Mindehhez pedig kívánok a magam és Paks minden polgára nevében erőt, kitartást és jó egészséget. A köszöntőt követően átadták a Pongrácz Sándor-díjat, amit idén Pámer Ágnes védőnő vehetett át. A kitüntetést az egészségügyben dolgozók elismerésére alapította az önkormányzat, és 1999 óta minden esztendőben ezen a rendezvényen adják át. Ahogy a méltatásban elhangzott, Pámer Ágnes már általános iskolásként tudta, hogy valamilyen egészségügyi pályát választ, olyan helyen szeretne dolgozni, ahol a segítés áll a fókuszban, és ahol szervezőkészségének is hasznát veheti. így került végül édesanyja tanácsára Szegedre, ahol védőnői oklevelet szerzett. Hét év ifjúságsegítői munka után került a paksi rendelőintézetbe, ahol ma is dolgozik. Volt területi védőnő és iskolavédőnő, mindegyik területen szíwel-lélekkel viselte és viseli gondját kismamáknak, csecsemőknek, diákoknak. Oktató védőnőként elhivatottan segíti a védőnő-hallgatók területi gyakorlatát, aktív szerepet vállal a közösségi egészségfejlesztés területén. Területi védőnőként Pakson az évek óta sikerrel működő baba-mama klubot vezette kolléganőivel, ahol a családok közösségi élmény elmélyítése során kaphatnak szakszerű segítséget felmerülő problémáikra. Humán szervező diplomáját is hasznosítva a Paksi Gyógyászati Központ alapellátási részlegének vezető szakdolgozójaként hozzájárul az intézmény minőségpolitikai céljainak eléréséhez. Kiemelkedő közösségépítő tevékenysége. A felmerülő szakmai és emberi problémákat sikeresen koordinálja. Szakmai elhivatottsága megkérdőjelezhetetlen. Amikor arról kérdezik, hogy munkája melyik területét érzi a legközelebb a szívéhez, a legnagyobb természetességgel válaszolja: Azt szeretem, amit éppen csinálok. Úgy véli, a területi munkában az volt a nagyszerű, hogy a családok elfogadták, befogadták, az iskolában pedig a gyerekek azt tükrözik vissza, amit kapnak. Munkája során mindenhol kulcsszó a bizalom. Pámer Ágnes szereti munkájában a sokszínűséget, azt, hogy lehetősége van a szemléletformálásra, a prevencióra, a mentálhigiénés feladatokra, a gondozottak segítségére lehet életvezetésben, gondolkodásmódban. Hangsúlyozza, hogy szerencsésnek érzi magát, mert mindig nyitott, elfogadó és segítőkész környezetben dolgozhatott, most is a legnagyobb bizalommal támaszkodik kollégáira. Kohl Gyöngyi
