Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-06-21 / 12. szám
12 » Paksi Hírnök, 2019. június 21. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában Fotó: magánarchívum A Márvány étterem: A Barátság úti vendéglátóipari komplexumot, amely közel 40 millió forintos beruházás volt, 1974 decemberében adta át műszakilag kész állapotban a TÁÉV a megrendelő ERBE és a Mecsekvidéki Vendéglátóipari Vállalat részére. Az éttermet 1975 januárjában nyitották meg, a hozzá csatlakozó bisztró és presszó is elkészült az év során. Hivatalos neve Csillaghegyi Munkás Étterem és Bisztró volt, de a padlója és díszítőelemei miatt látogatói Márvány étteremnek nevezték el. Minden helyiséget vöröses, világosan erezett süttői márványlapok borítottak. Kásádi Márk üzemvezető felügyelete alá tartozott a bisztró és a presszó is. A háromezer adagos étterem és konyha az erőművet és az atomvárost építő munkás, műszaki és katonai gárdát szolgálta ki. Rajtuk kívül több száz kisiskolás is ott ebédelt, akiket autóbusszal vittek fel délidőben a III.-as számú iskolából. Négyféle ételből választhattak az itt étkezők és az ételhordóval idejárok. A tágas étteremben a Munkásművelődési Központ átadásáig esténként filmvetítés is volt, a szomszédos Lepke presszóban pedig kellemes zene szólt, ahol szombaton akár hajnali egyig is elidőzhettek a fiatalok. A Barátság úti buszmegálló felőli bejárattal rendelkező bisztrót azért nevezte a köznyelv Ragacsnak, mert a napközben kiömlött sok sörtől este már szinte odaragadt a cipőtalp a padozathoz. Az épülettömb nyugati oldalán volt a VIP vendégeknek fenntartott úgynevezett Bondor-terem. Később, 1988-ban a Ragacs helyén nyílt meg a Titán műszaki áruház. dr. Hanoi János Paks az én városom Korvin Tibor a tanulmányai miatt majdnem tíz évig távol volt a várostól, amely az évek múlásával egyre jobban felértékelődött számára. - Az volt a célom, hogy ha el is megyek innen, vissza kell, hogy jöjjek - mondta. Arról is beszélt, hogy a nyolcvanas évek közepén saját vállalkozást indított. - Ez az óra-ékszer bolt Paks szívében van, jobb helyen nem is lehetne, itt mindenki megtalál - emelte ki. Felidézte, hogy amikor néhány évvel ezelőtt autóbalesetet szenvedtek, megdöbbentő volt, hogy milyen sokan érdeklődtek utánuk. - Ez újabb szálakkal köt engem a városhoz - emelte ki. - A Duna nagyon meghatározó, a gesztenyesor Paks idillikus része. Gyerekkoromban rendszeresen felmásztunk a Sánchegyre, nagy teljesítmény volt, veszélyt is jelentett, és életre szóló élményt. Különlegesnek tartom Paksot, hiszen nincs még egy város az országban, amely egy emberöltő alatt ekkora változáson ment keresztül. Ahol most a lakótelep van, ott kukoricaföldek voltak. Végigkísértem, ahogy egy egész város kinőtt a földből. Az atomerőmű építése olyan nagy változást hozott, hogy faluból egyből várossá lett a település. Itt jól és szépen lehet élni. Jó az infrastruktúra, szabadidős tevékenységre kiválóan alkalmas hely, csupán egyvalamit hiányolok: nem elég történelmi jellegű a város központja. Jó lenne egy sétálóutca, olyan idillikus, mint a gesztenyesor - zárta gondolatait Korvin Tibor.- Három dolog miatt jó Pakson élni: az egyik a szellemi tőke, a másik az infrastrukturális és intézményi környezet, a harmadik pedig a civil élet - vélekedik dr. Harmat Gabriella. - Nagy tudás halmozódott fel itt az évtizedek során, ami nagyon ritka az ilyen kisvárosok életében. Sok olyan lehetőség és intézmény megtalálható egy helyen, amiket ha értelmesen beépít az ember a hétköznapjaiba, magas minőségben tud élni. Szeretek jelen lenni a helyi közösségben, azoknak az embereknek a társaságában, akik teremtő, alkotó munkát végeznek. A civil élet kifejezetten gazdag a városban, a kulturális központban is többen tartanak hetente foglalkozásokat, értékes programokat szerveznek. Magam is gyakori vendég vagyok itt. Az egyik legkorábbi élményem az, amikor egy Ki mit tud?-on léptünk fel a nővéremmel, a Nyomorultakból énekeltem egy dalt, nagyon izgultam a színpadon - idézte fel egyik emlékét dr. Harmat Gabriella, aki azt is elmondta, hogy jelenleg a Városi Vegyeskar aktív tagja, amely fantasztikus közösség, hálás, hogy közéjük tartozhat. - Szerencsés gyerek voltam, mert olyan emberek vettek körül Pakson, akiktől rengeteget tanultam. Az egyetem elvégzése után ügyvédjelöltként dolgoztam, majd amikor a paksi atomerőmű-beruházás koordinálására létrehoztak egy minisztériumot, odakerültem, most is ott dolgozom - zárta gondolatait dr. Harmat Gabriella. Sólya E.
