Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-06-07 / 11. szám

Sport

Paksi Hírnök, 2019. június 7. ■ 17

Lehetett volna jobb is az ASE

helyezése a bajnokságban

Fotó: Molnár Gyula

Véget ért az Atomerőmű SE NBI/A-s férfi kosárlabdacsapata számára a bajnokság, miután a rájátszás negyeddöntőjében alulmaradt a Szolnoki Olaj KK-val szemben. Az edzőváltásokkal, sérülésekkel, betegségekkel tarkított szezonban voltak mélypontok, győzelmi szériák, érthetetlen vereségek és látványos, közönségszórakoztató sikerek. A kiegyensúlyozott mezőnyben a legkisebb botlás is egyből visszacsúszást jelentett a tabellán. Az erőviszonyokról sokat elmond, hogy a középszakasz végén a középházat 17 győzelemmel és 17 vereséggel megnyerő ASE mögött, ugyanilyen mutatókkal végzett a Kecskemét, a Sopron és a Debrecen is. Ezek után arról kérdeztük Tóth János szakosztályelnököt, milyennek értékeli a csapat teljesítményét.- Ezüstérmes edzővel, két délszláv „toronnyal”, a visszatért Kovács Ákossal minden adott volt a sikeres rajthoz, aztán nyolc forduló után Szrecsko Szekulovics lemondott. Mi történt?- Sajnos az ezüstérmes edző nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, lemondott, én meg elfogadtam, egyetértettem vele. Hogy miért ment el? Talán érezte, hogy valami nem jól működik, és szerepe van benne. Legyen ez játékoskiválasztás, csapatszellem, munkamódszer stb. Levonta a következtetéseket azokból a meccsekből, amiken sorozatban nem azt a teljesítményt nyújtotta a csapat, amit szeretett volna. Ez még nem azt jelenti, hogy rossz edző. Valószínűleg közrejátszott a Bóján Trajkovszki és a csapat közötti konfliktus, ami a vezetőedző és a macedón center között nyilván hangsúlyosabbnak tűnt. Ahogy Trajkovszki távozott, minden rendbe jött a csapaton belül.- Schmidt Béla sokadik beugrása következett, de tizenegy forduló után tőle is megvált a szakvezetés. Pedig nagyon jól indult.- Decemberben nagyon jó, győztes meccsek j öttek, aztán ismét vereségek követték egymást ugyanazokkal a problémákkal, mint korábban. Nem az edzésmunka, nem a hozzáállás volt a probléma, hanem a végjáték. A meccs elején rosszul kezdtünk, aztán összeszedtük magunkat, majd egy-két ponttal kikaptunk. Belegondolva, hogy hány egypontos meccs volt hazai pályán is, ha csak a felét nyerjük, akkor nem ott végzünk az alapszakasz végén, ahol. Kerestük a megoldást, hogyan tudna a csapat ismét átlendülni a holtponton, és kapóra jött Báné (Braniszlav Dzunics, a szerk.). Igaz, hogy Fehérváron épp Béla „buktatta meg”, de a sokéves vezetőedzői tapasztalattal a háta mögött bízni lehetett abban, hogy tud valamit csinálni. Sikerült is összerántani a csapatot, taktikailag, csapatszellemben is újra helyreállt a társaság.- Kevés olyan szezonra emlékszem, amikor ennyi betegség és sérülés sújtotta a csapatot, mint most. Hogy sikerült ezt átvészelni?- Két hullámban jött betegség, először influenza, majd valamilyen bakteriális fertőzés, ami miatt sokszor hetekig nem volt teljes a csapatunk. Aztán ehhez hozzájött Evans műtét miatti távozása, Norfleet műtétje, Faust közel kéthetes kórházi kezelése, a „kisebb” sérülések miatti kihagyásokról nem is beszélve. Ennek ellenére megvolt az egymásért való küzdés, összetartás. Akkor is tudtunk nyerni - kiemelném a Debrecenben aratott győzelmet -, amikor ilyen helyzetben voltunk, vagy ha nem, a lelkűket akkor is kitették. Problémáink mindig voltak, de ez nem mentség. Az alap- és középszakasz végén is nüanszok döntöttek, ilyen kiegyenlített mezőnyt még nem láttam. Elképesztő.- Aki csak az eredményt látja, hogy a rájátszásban Szolnoki Olaj KK - ASE 3-0, azt gondolhatja egyszerű történet. Az volt?- Sajnos az utolsó meccs idején külföldön tartózkodtam, és csak fullcourt-on keresztül tudtam követni az eseményeket. A meccs után írtam egy sms-t Bánénak és Jancsinak: „Sajnálom a végét, mert ez a párharc lehetett volna 0-3-is, de sajnos még

2-3 se lett. Gratulálok a hatodik helyhez.” Egy következtetést ebből le lehet vonni, nevezetesen azt, hogy Vojvoda egy extra játékos, klasszis, kétszer is ő vert meg bennünket.- Az őszi idénytől is öt légiós lehet egy csapat keretében, de a mérkőzéseken egyszerre csak négyen lehetnek majd a pályán. Milyen szempontok szerint keresitek az új játékosokat?- Ezt a szezont gyakorlatilag négy légióssal játszottuk le. Általában két magyar játékos mindig pályán volt, erre készülünk most is, annyi különbséggel, hogy most lesz öt külföldi játékosunk. Először a magyar magot kell összehozni, ami nagyon nehéz. Az árak az új szabály miatt megugrottak. Extra magyart keresünk, akiből maximum tíz van a hazai bajnokságban, és érdemes érte pénzt adni. Idáig kettőnek tettem ajánlatot, és puhatolózás is van több játékos felé az ügynökén keresztül. Élő szerződése van Kovács Ákosnak, Eilingsfeld Jánosnak, Horváth Kristófnak, és képben van még Ruják András, akinek ajánlatot adtunk, a válaszára várunk. Medve Máté kilenc év után távozik, Veszprémbe igazol. Amint kiderül, hogy kiket sikerül Paksra hozni, ahhoz igazítjuk a külföldi kontingenst. Közülük egy már adott, Shenon Ewans sikeres orvosi vizsgálat esetén újra ASE-mezbe öltözik ősztől. A távozó légiósoktól azzal váltunk el, hogyha úgy alakul, ügynökön keresztül jelentkezünk.- Összegezve, milyennek ítéled a 2018/2019-es bajnoki szereplést?- Az volt az elvárás, hogy legyünk ott a rájátszásban, és minél tovább jussunk el. Titkon többre számítottam, de a körülmények figyelembevételével úgy gondolom, a hatodik hely reális, de lehetett volna jobb is. Erre lehet építkezni. -joko-