Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-05-24 / 10. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2019. május 24. l15 Mi az a katonai diploma? Nevével ellentétben nem egy katonatiszt felsőfokú végzettségét igazoló okirat, de még csak nem is irat a szó szoros értelmében (már amennyiben az irat alatt papírra írt szöveget értünk). Két összefűzött bronzlemezből állt, és a Római Birodalom hadseregének katonái kapták, miután letelt a szolgálati idejük. Roppant nagy értéket képviselt. Egy bennszülött férfi huszonöt esztendeig is képes volt vállalni érte a megterhelő és kiemelten veszélyes katonai szolgálatot valamelyik segédcsapatban. Amikor pedig „letelt az esztendő”, hosszú szolgálatáért nem pénzt kapott, nem földet, hanem ez a lemez volt az egyetlen jutalma. De miért ért ez ennyit? Aranyból volt talán? Sok pénzt ért? Egyik sem. Egy dolgot jelentett: a leszerelt katona saját maga és leszármazottai számára ezáltal megkapta az ókor legértékesebb dolgát, a római polgárjogot. Aki rendelkezett üyennel, az bebocsátást nyerhetett az „ígéret földjére”, ahol munkát vállalhatott, vezető beosztásba emelkedhetett, vagyona lehetett, és ami talán a legfontosabb, szavazhatott. Ennek következtében muszáj volt a kedvében járni, ergo ez az ember ért valamit. A birodalomban ugyanis nem csupán egyfajta jogállása lehetett az embereknek, de aki a legalsó kasztba tartozott, mint a bennszülöttek többsége (peregrinus jogállás), annak csupán egyetlen dologhoz volt joga, adót fizetni. Mindezek ismeretében érthető, miért volt vonzó életpályamodell akkoriban a katonaság. Miért kellett összefűzni ezt az okmányt? Mivel ilyen értékes volt, sokan próbálták hamisítani. Már maguk a bronzlemezek is másolatok voltak csupán, az eredeti császári rendeletet (melyben a polgárjogot adományozták) ugyanis Rómában függesztették ki egy érctáblán. A leszerelt katona nyilván nem az eredeti érctáblát, hanem egy másolatot kapott, melynek szövegét két bronzlemezre vésték fel. Mindkét tábla belső és külső oldalán ugyanaz a szöveg volt, és amikor összeillesztették ezeket, a lefűzött részt lepecsételték. Ennek a pecsétnek a sértetlensége kulcskérdés volt, hiszen ha megsérült, akkor csak drága pénzért lehetett újabb másolatot csináltatni az eredeti római példányról. De mi történt, ha kétség merült fel a diploma eredetiségét vagy tulajdonosának jogállását illetően? Hivatalos helyen feltörték a pecsétet, és megnézték, hogy vajon a lepecsételt belső oldalakon is ugyanaz a szöveg (és főleg ugyanaz a név) szerepel-e, mint a külső oldalon. Jaj volt annak a gaznak, aki egy ilyen okmány hamisításával akart polgárjogot szerezni magának. A Paksi Városi Múzeum állandó régészeti kiállításában teljes épségben is látható (és olvasható) ilyen diploma, melyet egy Kr. után 2. században használt ház romjai alatt találtak. Története a következő: két kelta származású férfi, Monnus és Culsus a közeli Annamatia (ma: Baracs) erődjében teljesítették a huszonöt éves katonai szolgálatot, Kr. után 132-től. Miután 157-ben leszereltek, és a római polgárjoggal együtt megkapták a házasodás jogát is, Culsus elvette régi szerelmét, Monnus nővérét, és együtt telepedtek le feleségének és barátjának apjánál, Tessimarusnál, Lussoniumban. A gazdag Tessimarus család háza egyébként az erőd előterében állt, és a nagy Markomann háborúk alatt pusztult el, valamikor 167 és 180 között. Nagy valószínűséggel a barátokat is ekkor érhette a vég, hiszen máskülönben nem hagyták volna a romok között a mindennél értékesebb polgárjogot tanúsító igazolást. Szabó Antal Lussoníumban SZOLGÁLATOT TELJESÍTŐ CSAPATOK UNITS SERVING IN LUSSONIUM COHORS I ALPI NORUM PEDITATA 2. század riot - 2. század vége carty 2nd century - late 2nd century COHORS 1 ALPINORUM FQUITATA 2. század vége - 3. század late 2nd century - 3rd century CUNEUS EQJJITUM CONSTANTIANORUM 4. század - 4th century LÉGIÓ II ADIUTRIX EGYIK KÜLÖNÍTMÉNYE A squadron of the légió II Adiutrix 4. század 4th century P Fotó: Szaffenauer Ferenc
