Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)

2019-05-10 / 9. szám

Paksi Települési Értéktár Bizottság - dr. Rosenákné Behr Blanka irodalmi munkássága ■ 25

A férfiak nagyon is jól el tudják különíteni a házasság intézményét a szerelemtől, a házasságot a gyermeknemzés miatt tartják oly fontosnak, ám nem akarnak lemondani az erkölcstelen élvezetekről sem: „Mert más a házasság és más a szerelem.”31 Hosszú ideig ezt megtehették, ám a férfiak viselkedése által a nők is kezdenek feleszmélni, és radikális változásokat akarnak hozni az addig elfogadott értékekhez képest: „A nő kezd már feleszmélni. Látja, hogy rabigával nyakában nem tud előretörni. Lerázza tehát a terhet, mely mozgásában akadályozná. Egyben az étvágya is kezd megjönni az elszalasztott élvezetek felhabzsolására.” 32 Ezt a fajta női önmegvalósítást választja Vera is, hogy elromlott házassága által okozott kudarcokból kiutat találjon. De nem könnyű egy feleségnek, hiszen gyermekeit is szem előtt kell tartania. A megcsalt Ilának minden fájdalom mellett azt is el kellett viselnie, hogy fia is őt okolja a házassága elromlásáért, hiszen hagyta édesapjukat így élni, és nem állt ki önmagáért. Ezt a vak kitartást és szerelmet Piri is megveti édesanyjában, hisz szerinte ilyen történések után semmi esetre sem lehet szó a megbocsájtásról. Férfi szemszögből azonban a helyzet nagyon máshogy fest. Szerintük egy ilyesfajta probléma megoldódna azzal, ha a nő kivárná, míg férje megunja a szeretőjét, és visszatalál a családi élet biztonságának varázsához.

A műnek nagyon érdekes sajátossága az, hogy nem csak általánosan, illetve a szereplőkre kivetítve mutatja az események alakulását, hanem jellemtípusokat is ábrázol. Monológ formájában megjelenik a szerető csábításról szőtt terve, miszerint pontos módja van annak, hogyan is lehet egy másik ember érdeklődését elnyerni. A házasságon kívüli kapcsolatot létesítő férfi pedig arról vélekedik, hogy a házasságok zöme megoldódhatna, ha az asszony küzdene férje visszaszerzéséért, hiszen a titokban csábítás érdekessége egy idő után elenyészik. A férfinak később ismét szüksége lesz az odaadásra, a feltétel nélküli szeretetre, melyet nem kaphat meg akárkitől: „Nőstényt kaphatsz eleget, de embert, aki melléd áll, kinek életénél is többet jelentesz, akinek akkor is kellenél, ha a hódító külsőd cserbenhagy, nem találsz közöttük.”33

Az írónő gyakran tesz fel kérdéseket, problémafelvetései a mű egészét uralják. Ilyen dilemmával találkozhatunk például a feminista nők és a családanyák összevetésével foglalkozó elmélkedésben, ahol az anyák világmozgató szerepe mellett hangsúlyossá válik a kétely a női mozgalmak fontosságával kapcsolatban. „Milyen nevetséges erőlködése a nőmozgalomnak, hogy az asszony kapcsolódjék be jobban az alkotó életbe. Hát mi mást tettek maguk idáig, mint alkottak?”34

A zsidó névadás mint különlegesség előbukkan a műben, ám főként az anyák előre elrendelt szerepéhez kapcsolódik. Az izraelita kultúra szerint a nők azzal válnak különlegessé, hogy a természet több fájdalmat adott nekik, mint bárki másnak. Az orosz szokásokhoz hasonlóan a zsidóknál is az apa keresztneve szerepel a fiú nevében. Ám egyedi vonása az izraelita kultúrának, hogy a fiú halála esetén az anya nevét használják tovább az apai név helyett. „Amíg él a gyermek, amíg hivalkodni lehet vele, az apja nevének hoz dicsőséget, de a fájdalom szentsége, mely örökös körforgásában tisztult lélekből fakad, hogy a tisztítási folyamatot folytassa, az az anyáké.”35

Behr Blanka a sok női erény mellett azonban górcső alá veszi a lélektelen női szerető szerepét is a házasság intézményéhez kapcsolódóan. Míg az anya, a feleség féltő és gondoskodó társ, a szerető csak a pillanatnyi jóérzést keresi, és a férfiak számára ez izgalommal teli viszonyt eredményez. A regényben előbukkan olyan modern női alak is, aki a nyitott házasság alkalmazásában látja a nők megalázásának elkerülését. Az ilyen szabados életvitelű nő abban a felfogásban él, hogy az előre megbeszélt szabályok értelmében nem válhat megcsalt, megalázott nővé. Viszont itt magától értetődő, hogy nem szerelmi házasságról beszélünk.

Azonban bármennyi bűnt tulajdonítanak a regény főhősei a férfiaknak, mégis látják bennük azt a gyermekhez hasonlítható személyiséget, ami miatt nem lehet haragtartóvá válni velük kapcsolatban. Továbbá minden lány szentül hisz az ő kapcsolatának sikerében, bizakodva áll az oltár elé, s nem törődik a válások sokaságával.

Ám gyakorta nem is a férfi és nő személyiségi problémái miatt siklik ki egy házasság, hanem annak elkapkodása okozza a boldog párkapcsolat hiányát. A házasságba felkészületlenül ugranak bele a fiatalok, pedig minden máshoz tanulóévek és tapasztalatok után fognak hozzá. A férfi a túl hamar meghozott döntés következtében kiábrándul, majd a legényévek gondtalansága után vágyódik, mikor még a maga útját járhatta, és nem tartozott senkinek sem számadással. Ám nem lehet ezt a problémát ilyen egyszerűen körbejárni, hisz ott lapul az alapvető különbség a férfi és női személyiségben, miszerint a nő az esze alapján cselekszik, míg a férfit a vágyai hajtják. „A nőnek vannak mindig céljai, tervei, titkos akarása. A férfi csókolni akar, és fogva van.”36

31 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Házasság. Bp., Pantheon Irodalmi Intézet, 1928. 99. p.

32 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Házasság. Bp., Pantheon Irodalmi Intézet, 1928. 101. p.

33 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Házasság. Bp., Pantheon Irodalmi Intézet, 1928. 167. p.

34 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Házasság. Bp., Pantheon Irodalmi Intézet, 1928. 170. p.

35 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Házasság. Bp., Pantheon Irodalmi Intézet, 1928. 172. p.

36 ROSENÁKNÉ BEHR Blanka: Házasság. Bp., Pantheon Irodalmi Intézet, 1928. 304. p.