Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-05-10 / 9. szám
12 ■ Paksi Hírnök, 2019. május 10. Mozaik Az eltűnt városkép nyomában Fotó: magánarchívum A tanácsi vezetés felismerte, hogy a mezővárosi rangját 1871-ben elvesztő nagyközséget elő kell készíteni a várossá alakuláshoz. Ennek központi elemei a közművesítés, utak, járdák, terek építése, valamint a lakás- és intézményhálózat fejlesztése. 1945 és 1970 között nem sokat változott a nagyközség utcaképe, mivel évente mindössze két-három új lakás épült, és a főutcán kívül nem sok szilárd burkolatú utca volt a településen. így a lakótelepi tervezéssel párhuzamosan elkészült Paks rendezési terve, amelyben megfogalmazódott, hogy a régi történelmi városközpont már kevésbé alkalmas fúnkciójának betöltésére. Itt csak nagy költséggel lehetett volna épületeket bővíteni vagy újakat építeni. Kedvezőbb megoldásnak tűnt, hogy itt inkább a kereskedelmet fejlesszék és az új közigazgatási, kulturális központ helyét délebbre jelöljék ki, mivel a község súlypontja a konzervgyár bővítése okán már korábban délebbre tolódott. 1975-1976-ra létrejött a Kishegyen az atomlakótelep, és lent, a központban is elindult a változás. A rendezési tervben az új városközpont helyét a Dózsa György út, a Rosthy utca, a Hajnal utca és a Rákóczi utca által határolt négyszögben jelölték ki. A tervekben a nagyközség főutcájára néz a Rosthy utca sarkán felépülő új pártszékház, valamint a járási és nagyközségi tanácsház. A terület nyugati felét teljes egészében többszintes lakóházak - állami bérházak és társasházak - számára jelölték ki. A képen is ezt látjuk, épülnek a Váci Mihály utcai társasházak. Az SZTK mögött épülő tizenhat lakásos OTP-házat 1974-ben, a mellette épülő húszlakásos garzonházat 1975-ben adták át. A Hajnal utcai szövetkezeti társasházakat 1977-1978-ban építette a Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet. A városban folyó tömeges lakásépítések az 1980-as évek elejére befejeződtek. dr. Hanoi János Paks az én városom- Büntetésből kerültem Paksra - kezdte a visszaemlékezést dr. Csók Sándor. Elmondta, hogy Szekszárdon, a szülészeti osztályon volt adjunktus, ahol nagy szakmai gyakorlatra tettek szert, de a tudománnyal nem volt idejük foglalkozni, ezért elküldték a II. Női Klinikára, Budapestre.- Fél év után a professzor meghívott oda dolgozni. A szekszárdi igazgató főorvos megszidott, hogy visszaélek a bizalmukkal, így három hónapra kirendelt Paksra, hogy szüntessem meg a szülőotthonban uralkodó kaotikus állapotokat. Nagyon szomorúan jöttem - idézte emlékeit a doktor úr. - A kórház segítségével a szülőotthont végül kiemelt szülőotthonná tettük, később én is megszerettem az intézményt, amit tizennyolc évig vezettem. Megtöbbszöröződött a személyzet, országosan is a legjobbak közé sorolták Miután megszüntették a szülőotthont, a Család- és Nővédelmi Tanácsadó vezetője lettem, az egész járásban én intéztem a terhesgondozást, onkológiai és nőgyógyászati szakrendelést is kaptam. A paksiak nagyon nagy szeretettel üdvözölnek, én is nagy szeretettel tekintek rájuk, boldogság látni azt a sok fiatalt akikről tudom, hogy nálam születtek A Paksi Iparos és Vállalkozói Kör Lussonium-díjjal, a város Pro Űrbe díjjal ismerte el munkásságomat.- Most tartok ott, hogy annyit éltem Budapesten, mint amennyit Pakson, már tekinthetem magam paksinak, aki szereti ezt a várost, és boldogan él itt - mondja Zomborka Zoltán, aki 1966-ban született Budapesten. Arról is mesélt, hogy az egyik barátja Paksról nősült, sokat jártak ide, megtetszett Zoltánnak a város. - Áldom a jó sorsomat, hogy Paksra kerültem. Vállalkozni kezdtem, a Café Bongó például tizenhárom évig üzemelt. A paksi sportélettel úgy kezdődött a kapcsolatom, hogy kosárlabda-szurkolóként jártam a mérkőzésekre, aztán az ASE sportcsarnokában én lettem a hang a meccseken. Ez nagyon sok örömöt okozott, több kupagyőzelmet, bajnoki címet szerzett a csapat, akiknek az egyik törzshelye volt a Café Bongó. A Fortuna Rádió, most már Paks FM, stabil pont az életemben, mindig új kihívást jelent. Negyvenöt évesen nősültem, apa lettem. A család megváltoztatott, sok mindent másképpen látok. Életminőség tekintetében ez a város jobb, mint Budapest. Azt tapasztalom, hogy amikor a fiatalok családot alapítanak, viszszaköltöznek Paksra, mert itt nagyon jó gyermeket nevelni. Lehet, hogy túl nyugodt a város, de ez a jó, és aki tenni akar itt valamit, az tud is - zárta gondolatait Zomborka Zoltán. Sólya E.
