Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-04-26 / 8. szám
Mozaik Az eltűnt városkép nyomában A Dózsa György út és Táncsics Mihály utca (egykor Báró utca) sarkán állt „Kishalász” Falatozó épületében már 1945 előtt vidéki hangulatot árasztó, kockásabroszos vendéglő működött. Főként az Alsó malomréven vízre szálló molnárok, halászok, az alvég kétkezi munkásai látogatták, de a nevét a tulajdonosáról kapta, aki HofFmannról magyarosított Halászra. A bontások után, 1977-ben a Táncsics utca sarkán kezdték felhúzni a város első központi fűtéses OTP-társasházait. A lépcsőzetes kiképzésű lakásokat a Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet építette, az olajkazán alapú fűtésszerelés kivételével. Paksi Hírnök, 2019. április 26. ■ 11 A kereskedelmi ellátás javítása érdekében 1980-ban a helyi ÁFÉSZ közel ötszáz négyzetméter alapterületű ABC áruházát rendezett be a Táncsics utca sarkán felépített negyvenkilenc lakásos társasház földszintjén. Emellett tejivó büfé, papírbolt és lejjebb száz négyzetméteres OFOTÉRT-üzlet és IBUSZ-iroda is nyílott a tömbben. A tömb folytatásaként, a Duna felé, az utca ezen páros számú oldalán a TOTÉV építtette a tanácsi bérlakásokat. A Falatozó működtetői a bontás után elköltöztek a Tolnai út - Kishegyi út sarkán nyílt Zöld Elefánt borozó és falatozóba. dr. Hanoi János Paks az én városom- Paksi születésű vagyok, itt töltöttem a gyerekkoromat, most is ideköt a munkám, a tánc - mondta Bor Andrea. - Gyermekként sokat jártam a Dunapartra, az Ürgemezőre, a strand környékére, kezdetben a fürdőzés, majd a barátokkal az autózás miatt, most pedig a kutyámmal sétálunk erre. Régen állt egy manós szobor a koktélozó előtt, aminek fel kellett másznom a hátára, és megsimogatnom a sipkáját, úgy mehettünk tovább a szüleimmel. Évzáró után itt fagyiztunk, később a barátnőkkel ide jártunk, itt ismertem meg a szerelmemet is. Szerepel az itallapjukon a szerelemkávé, amit mindenkinek ajánlok, nekünk bevált. A Destiny’s Dancers egyesületet 2013-ban alapítottam meg. A jelenlegi próbatermünk régen kocsma volt, ami üresen állt. Ahogy beléptem, - senki nem értette, miért - rögtön eldöntöttem, hogy itt alapítok és működtetek csapatot. Átalakítottuk az épületet, úgy jövünk ide, mintha hazajönnénk. Annyi örömöt, izgalmat kaptam ezektől a gyerekektől, hogy nagyon nehéz számba venni. Barátok vagyunk, segítjük, építjük, motiváljuk egymást. Sokszor húzott a szívem Budapestre, mert akadnak olyan hiányosságai a városnak, amit egy fiatal megérez. De itt Pakson ismernek, szeretnek az emberek, vannak lehetőségek, amik segítik az álmaimat és a gyerekekét, és hálás lehetek a városnak, hogy folyamatosan építi az utunkat - emelte ki Bor Andrea. Juhász Luca édesapja a kosárlabda miatt jött Paksra az ASE-hoz, édesanyja pedig a nagyapa, Pónya József révén az atomerőmű miatt került a városba. - Itt születtem, idejártam iskolába, kisebb-nagyobb kihagyásokkal egész eddigi életemet Pakson töltöttem. Gyerekkoromban sokat jártam az ürgemezei faházba, amikor a nagypapámmal a szőlőbe mentünk, mindig megálltunk ott megetetni a mosómedvéket. Nyaranta most is idejárunk kikapcsolódni a barátokkal, gitározunk, énekelünk, szalonnát sütünk - mondta Juhász Luca. - Tizennégy évesen eldöntöttem, hogy fotós leszek. Kaptam egy szappantartó méretű fényképezőgépet az apukámtól, középiskola után pedig Pécsre mentem fotósiskolába. Jelenleg ez a munkám fő vonala. Az Atomenergetikai Múzeumban dolgozom egy nagyon öszszetartó, jó közösségben. Akárhova megyek mindig van nálam legalább egy fényképezőgép. Nagyon megszerettem a dokumentarista fotózást. Szeretek tájképeket fotózni. Kedvenc helyszínem nincs, de ha egy olyan pillanatot meglátok, amit érdemes megörökíteni, azt lefényképezem. Saját látásmódommal készítem a fotókat, szeretném rajtuk keresztül megmutatni saját stílusomat. Bárhova megyek a világban, ha életem során elsodródok innen, akkor is tudom, hogy a család, a baráti kör miatt mindig Paks lesz az otthonom, és ide mindig hazavárnak - zárta gondolatait Juhász Luca. Sólya Emma
