Paksi Hírnök, 2019 (28. évfolyam, 1-24. szám)
2019-01-11 / 1. szám
Portré Paksi Hírnök, 2019. január 11. ■ 11 O Ez volt az az időszak, amikor az általuk megfogalmazott városfejlesztés történelmi távlatokban határozta meg a település jövőjét, amikor felelősen gondolkodtak a tekintetben, hogy a településfejlesztési stratégiának nem csupán az erőmű tervezett működési idejéről kell szólnia - bár ez a téma abban az időben tabunak számított. Amikor a tanácselnök ezeket a gondolatokat tényként fogalmazta meg egy nyilvános fórumon, a pártbizottság azonnal számon kérte rajta, e témában készült igazoló jelentését azonnal meg kellett küldenie a megyei szervezetnek. Köszönhetően a tanácselnök tudatos város felé fordulásának, az erőmű-építkezés nyújtotta gazdasági lehetőségeknek - mely egyféle nézőpontot, tudatosságot jelentett: a lehető legelőnyösebb feltételeket megteremteni az úgynevezett „atomkorszakot” követő időszakra is - számos intézmény épült, mely a mai napig funkcionál, meghatározza a település arculatát: közintézmények, nevelési, oktatási, művelődési intézmények, sportlétesítmények, hosszan sorolhatnám. Sokáig beszélgetünk még a közben folyamatosan érkező családtagokkal együtt. Beszélgetőtársam végtelenül nyugodt, kedves. Az ismereteim szerint történt távozása a helyi közéletből keserűségre adhatna okot, de ő derűs. A családja, barátai büszkék rá. A kilencvenes évek elején, a várost egykor végleges otthonának tekintő közgazdász-jogász, Budapesten talált munkát, és több mint két évtizedig sikeres, tartalmas életet élt feleségével a fővárosban. Az értelmes, tisztességes emberek minden élethelyzetben megtalálják a kapaszkodókat: a folytatáshoz szükséges erőt önmagukban keresik, támogatást azoktól várnak, akik szeretik őket, akikben megbíznak. A szélsőséges élethelyzetek inkább megerősítik, mint gyengítik őket. Dallos Tibor, a város első vezetője ma már újra Pakson él. Nehezen indulok haza. Már útközben tudom, hogy sokkal kevesebbet írhatok le, mint amennyit szeretnék, amennyit a beszélgetés során lejegyeztem. Negyven év - a fogalmak, kifejezések átalakultak, a tartalom ugyanaz maradt. Egy bizonyos: a tisztességes szemlélet időtlen. Teli Edit Paks az én városom Károly János kedves helye az Ürgemező. - Ötven évvel ezelőtt szőlők és ún. homokerdő volt itt. A strand megépítésekor kitermelt földből dombot építettek a területre. Nyolc-tíz évvel ezelőtt szó volt arról, hogy bemutatjuk ezen a dombon az István, a király című rockoperát nászurammal, Szörényi Leventével. Itt járt a stáb, felmérték a lehetőségeket, de egy sajnálatos félreértés miatt végül nem lett belőle semmi - idézte fel emlékeit Károly János, hozzátéve, hogy ugyanez a változat színpadi formában is létezik már, lehetséges, hogy a kulturális központban egyszer be fogják mutatni. - Az Ürgemezőn egyébként minden rendelkezésre áll: van futópálya, strandfürdő, az ember elfogyaszt egy jó lángost, úszik 20-30 kört, aztán leül a parkban a tónál egy pádra, szívja a friss levegőt, nézegeti, ahogy a gyerekek eljátszanak a szüleikkel, meg a kutyákat sétáltatókat - ez egy jó közösségi hely. A Dunához is kötődöm. Huszonöt éven át motorcsónakoztam, nyaranta délutántól estig a Dunán voltunk, sok horgászélményem van - erről már a Gárdonyi kilátóban beszélt a zeneszerző, zenetanár. - Amikor 1965-ben idekerültem, ez még vad terület volt, tele fákkal, bokrokkal. Egyszer az egyik lakó elfelejtette behúzni a kéziféket és az autója legurult a hegyről be egy ház udvarába. Az itt lakó híres építésznek szívügye volt ezen a területen egy park kiépítése. Akkoriban tanácstag voltam, minden ülésen hangsúlyozta ezt. Tíz évbe telt, mire elkészült a kilátó, ami Paks egyik nevezetessége lett - zárta gondolatait Károly János. Marton Renáta pécsi származású, először 14 évesen járt Pakson, amikor az ESZI-be felvételizett. - Nem vettek fel, de már akkor mérhetetlenül kitartó voltam, így 15 évesen újra megpróbáltam, és teljesült az álmom. Életem legmeghatározóbb időszaka volt az ESZI-s négy év, minden, amit az iskola adott. Az érettségi után két héttel már úton voltam Angliába, és a következő húsz évet külföldön töltöttem. Egy spontán beszélgetés a volt évfolyamtársammal odáig fajult, hogy úgy döntöttünk, együtt szeretnénk leélni az életünket. Nehéz volt meghozni a döntést, hogy itt vagy külföldön, de ő egyértelműen Pakson szeretett volna maradni, és ez így is lett. Nem bántam meg, hogy viszszajöttem, mert a gyerekemnek olyan gyökereket, kötődést tudok adni ezáltal, ami pótolhatatlan. Amikor hazajöttem olyan tudást hoztam Dubaiból, ami itthon még nincs, de egyre közelebb kerülünk a külföldi mentalitáshoz. Ott is életvezetési tanácsadással foglalkoztam, szenvedélyem az emberekkel való foglalkozás, az életminőség javítása gondolati téren. Pakson Szavak ereje címmel előadássorozatot tartok, angolt tanítok, de nemcsak a nyelvvizsgára készítem fel a diákjaimat, hanem a mindennapi élethez szükséges angoltudásra is. Paks családot, barátokat és olyan közösséget ad, ahol szívesen nevelem a gyermekemet. Ezt adta az ESZI-ben töltött évek alatt is, egy második családot, és ezt sikerül a gyermekemnek is továbbadnom - zárta a beszélgetést Marton Renáta. Sólya Emma
