Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-02-23 / 4. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2018. február 23. M 9 Városi olvasmányok Huszonöt éves a Dunakömlődi Faluház „Minden város a saját nyelvén írja a történetét. Az utcák, terek, épületek és műemlékek önálló jelrendszert hoznak létre, amelyet, akár egy szöveget, megérthetünk, megtanulhatjuk olvasni a várost.” Ficsor Benedek, újságíró Dunakömlőd az elmúlt évtizedekben településrészként is megőrizte egyéniségét, sajátos arculatát. Egy-egy rendezvény, ünnepi esemény alkalmával (persze a hétköznapokon is) sokat megmutat magából: a gondozott kerteket, a gazda személyiségét tükröző présházakat, az ott élők vendégszeretetét, egymáshoz való viszonyukat. Huszonöt évvel ezelőtt adták át azt az épületet, ami - bárhonnan is nézzük: megfelelő távolságból és időből - máig meghatározza Dunakömlőd épített környezetét, közösségi életét. Részlet a Tolnai Népújság 1993- ban megjelent május 18-ai számából: „Virág Lászlónak, a MAKONA Gmk tagjának terveit 1987 júniusában fogadták el a dunakömlődi faluház építésére. Az akkori szervezők, Kiss Mihály és Forster József kezdte meg a ház kivitelezését, később a Dunacenter Kft. és a paksi polgármesteri hivatal építési osztálya vette át ezt a feladatot. Tegnap délután fél hatkor Bor Imre polgármester ünnepélyesen felavatta Dunakömlőd új művelődési és közösségi centrumát, a faluházat, melyre méltán lehetnek büszkék a község lakói. A faluház igazgatója Hornok László, posztját pályázat útján nyerte el... A meghatározó helyiség a nagyterem, melyhez büfé és konyha is csatlakozik. Az emeleten könyvtár, két klubszoba, két öltöző és egy oktatóterem található, s természetesen a szükséges szociális helyiségek. Van tehát elég hely arra, hogy a kömlődiek használhassák a házat.” „.. .Van tehát elég hely arra, hogy a kömlődiek használhassák a házat.” Ház. Hajlék. Megfelelő szó, szép kifejezés. Utal arra, hogyan lehet egy építményből otthont, valódi közösségi teret kialakítani - mindenekelőtt a használók által s egyben az ő számukra. A minta adott volt. A faluház épületének elődje valódi otthona volt a kömlődieknek. Az érzékenyebbek könnyes szemmel emlegetik azt az időt, de legfőképpen azt a helyet, amely a régmúltban fogadó, majd később „szolgáltatóház” volt. Ahol egykor Kövecses Panni néni fodrászüzlete, Kurilla Vince bácsi cipészműhelye, az iskola tanműhelye volt. Ahol, ha a régi falak állnának s beszélni tudnának, mesélnének Cukros Rozi néniről, aki Stollwerck-et és Mecsek kockát árult, a Duba Karcsi bácsi által működtetett moziról és Vida István dunakömlődi plébános úrról, aki törzsvendég volt a vetítéseken. Szóval negyed évszázada adták át a dunakömlődiek házát, a faluházat. Az első vezetőt 1996 és 2008 között Bodó Katalin követte. Elmondása alapján a büfé rövid életű volt, s a tervezett mozielőadások is elmaradtak. - Szekszárdi Misi vetített néhányszor videoprojektorral a nyugdíjasoknak, alkalomszerűen Tumpek Misi a 16-os filmvetítővel - meséli. Azt is elmondta, úgy érkezett, hogy - Hornok Laci példáján okulva - nem voltak határozott tervei. Úgy gondolta, hogy majd ha megismeri a települést, megtudja azt is, hogy mire van szükségük, mit szeretnének. - A nyugdíjasklub a faluházban működött, velük nagyon sokat beszélgettem, és sok ötletet merítettem tőlük, a megvalósításhoz pedig rengeteg segítséget kaptam. A Miszlerné Ancika vezette általános iskola tantestülete szintén jó partner volt, tőlük is sok javaslatot, ötletet kaptam, a megvalósításhoz pedig segítséget. Akkor még nyolc évfolyamos általános iskola volt Dunakömlődön. Közben, ahogy fokozatosan megismertem a helyieket, jöttek az ötletek, s a megvalósításhoz pedig a kömlődiek mindig jó partnerek voltak. Kialakult egy 50-60 fős „segítő” csapat, akikre mindig számíthattam - idézte fel emlékeit. Ma már - a sikerek mellett - a kudarcokra is mosolyogva gondolok - folytatta. - Első megmozdulásom az volt, hogy mindenféle helyismeret és igényfelmérés nélkül november elejére „megszerveztem” a búcsú bált. Hát kérem, a zenekaron és a szervezőkön kívül egy házaspár jött el. Hogy mégis legyen „bál”, négyen táncoltunk éjjel 11-ig. Ez egy életre szóló tapasztalat volt. Nem is követtem el többet azt a hibát, hogy nem vontam be a helyieket a tervezés folyamatába -mondta.- Mi a sikernek is mondható legkedvesebb emlékem? Ez az iskolához kötődik: 1997 elején mérgesen hívott az általános iskola igazgatója, hogy szeretne érdeklődni, miféle gombócevő-verseny lesz nálunk, mivel a napközisek sorban mondják le az ebédjüket, mondván, hogy inkább jönnek a faluházba gombócot enni. Mint kiderült, Szekszárdi Misi pakolt a faluházban, és a gyerekek kérdésére, hogy Misi bácsi mire készül, viccesen azt felelte, hogy a másnapi gombócevő-versenyre rendezi be a termet. Ez adta az ötletet a program megrendezésére, amire aztán április 1-jén sor is került, majd éveken keresztül nagy sikerrel zajlott. A nyugdíjasklub asszonyai Korbely Manci néni vezetésével több száz gombócot készítettek a versenyre. Éveken át a paksi iskolák is részt vettek a programon, amelyet a gombócevés mellett iskolák közötti vidám vetélkedéssel kötöttünk össze. Hát, ilyen volt az élet az „én időmben” a Dunakömlődi Faluházban - emlékezett Bodó Katalin. Az élet, ha változik is a társadalmi-technikai környezet, ismétli önmagát. Az elmúlt huszonöt évben is beírta magát jó néhány személyiség a település, a faluház történetébe. Ezek az újkori lelkek, a ház gazdái és használói is beépítettek néhány emléket, legendát a ház falaiba és a közös emlékezetbe. Teli Edit
