Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)

2018-02-09 / 3. szám

12 ■ Paksi Hírnök, 2018. február 9. Portré Jó napot, mi újság? Tibai Eszter Ha adsz, te is többet kapsz - vallja Tibai Eszter, aki éppen harminc esztendeje dolgozik kozmetikusként. Örömmel és lelkesen, mert szereti a hivatá­sát, szeret nők között lenni, se­gíteni nekik. Az élete a mun­ka mellett a családdal, a színját­szással teljes, de ő a szervezője a Pozitív napnak és a Női vonal klubnak. Eszter madocsai lány. Szülőfalujában járt általános is­kolába, Pakson gimnáziumba. A kozmetikus iskolát Kiskőrö­sön végezte, pályafutását Ma­­docsán kezdte. Akkor költözött Paksra, amikor Csipszer János­sal megismerkedett, és összehá­zasodtak. János bűnügyi vizs­gáló volt a vízi rendőrségnél, hét éve nyugdíjas. Eszter őszin­tén beszélt arról, hogy a negyve­nes évei elején nehéz volt meg­birkózni a tudattal, hogy a férje, akire mindig büszke volt, már nyugdíjas. Akárcsak Eszter ő is szeret szervezni, főként vizes programokat, például sárkány­hajózást. Harmadszor mennek idén pünkösdkor Velencébe, a Vogalonga fesztiválra sárkány­hajózni népes társasággal. Gye­rekeikben tovább él mindegyi­kük szenvedélye. Bettina, akit a paksi közönség is ismerhet, szí­nésznő lett, az örökmozgó, víz­imádó Balázs pedig animátor, és sok egyéb mellett sárkányha­józást is szervez. A legidősebb gyermekük, Bertalan szakács­nak tanult, és hat év fővárosi ta­pasztalatszerzés után Pakson szeretne letelepedni. Nem jellemző, hogy a szépség­iparban dolgozó magánvállal­kozó három gyermeket vállal. Eszter számára sem voltak egy­szerűek ezek az évek. Abban, hogy szinte folyamatosan dol­gozott, az anyagi megfontolás mellett az is szerepet játszott, hogy szellemileg is vágyott a munkára. - Nagyon szeretem a munkámat, számomra ez hiva­tás - fogalmazott. A Pozitív nap, aminek életre hívója, annak el­lenére, hogy a nevében az sze­repel, hogy nemcsak nőknek, mégis elsősorban a hölgyeknek szól. Meglepő módon a gazda­sági válság idején született, ami nagyon sok vállalkozást, köztük Eszterét is próbára tette. - El­mentem egy tanfolyamra, ahol a pozitív gondolkodást tanították. Azt mondták, adni kell, mert ha adsz, az univerzum sokkal töb­bet fog visszaadni - idézte fel. Személyesen keresett meg egy sor hasonló vállalkozást, össze­fogta őket és megkereste az öt­lettel a kulturális központ ak­kori igazgatóját, Hefner Erikát, aki azonnal igent mondott rá. A program, ahova idén heted­szer várják majd az érdeklődő­ket, nemcsak azt eredményezi, hogy többen megismerik a szol­gáltatókat, hanem sok egyebet is. Esztert például megajándé­kozza az alkotás örömével, még ha sok fáradtsággal is jár a szer­vezés. A rengeteg pozitív vissza­jelzés, köszönet nemcsak feltöl­ti, hanem arra sarkallta, hogy el­indítsa a Női vonal klubot, ami állandó találkozási lehetőség a hölgyeknek, akik információk­kal, élményekkel gazdagodhat­nak. A Csengey Dénes Kulturá­lis Központtal együtt szervezett klub havonta egy előadást kínál. Szeptemberig megvan a prog­ram, rövidesen Sas István ren­dező, reklámpszichológus lesz a vendég, áprilisban pedig Görög Ibolya. Eszter nem rest elmen­ni Budapestre vagy éppen Kecs­kemétre előadásokat hallgatni, ötleteket meríteni. Nincs ebben semmi újdonság, a nők régen a fonóban találkoztak, megbeszél­ték a gyermeknevelési, párkap­csolati problémáikat, recepte­ket cseréltek - mondja a klubról, amivel segíteni szeretne. Ez a mindennapjaiban is fontos sze­repet kap. A kozmetikusi szék­ben megnyílnak az emberek, re­gényt lehetne írni a története­ikből. Eszter azonban nem ezt teszi, hanem tanácsot vagy ép­pen telefonszámot ad harminc év kapcsolati tőkéjét felhasz­nálva. Lételeme a tudásának to­vábbadása: mostanáig tizen­két tanulója volt, az elmúlt évtől vizsgáztatóként is dolgozik, a jö­vőben pedig szeretne laikusok­nak tanítani masszázsfogásokat, sminktechnikákat. Mindemellett néhány éve a drá­majáték is szerves része az életé­nek: Hefner Erika drámapedagó­gus színjátszó csoportjának aktív tagja. - Ez nagyon kell nekem, pszichésen kikapcsol, emberileg tanít, kilépek az életemből, más emberek bőrébe bújok - mond­ja lelkesen. Elismeri: teljes, tartalmas az élete, de neki is voltak, vannak nehéz­ségei. - így kerek a dolog. Amit tudok irányítani, azt irányítom, de kapunk az élettől olyan kár­tyákat is, amikre nem számítunk - fejtegeti. Azt mondja, gyak­ran egy válságos helyzetből kilá­balva jön rá, hogy erre szüksé­ge volt, ebből sokat tanult. Nem szereti, ha szerencsésnek mond­ják, mert mindenért megdolgo­zott, megharcolt. Nem az anya­gi javait tartja fontosnak, hanem az emberi kapcsolatait. Úgy gon­dolja, azoknak köszönhető a bol­dogság, kiegyensúlyozottság. Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents