Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)

2018-11-23 / 22. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2018. november 23. ■ 15 A szalvéta használata hazánkban a közép­kortól, a királyi udvarból kezdett elterjedni, a főurak, majd a középosztály közvetítésé­vel egyre szélesebb réteg körében vált a hét­köznapok részévé. Kezdetben textilből ké­szült, és hímzéssel vagy szitanyomással dí­szítették. A papírszalvéták kialakulásához és elterje­déséhez a papírgyártás technológiájának fej­lődésére is szükség volt. A 19. század végén már viszonylag olcsón elő tudták állítani a megfelelő minőségű papírt, ekkorra tehető gyakoribb megjelenése a háztartásokban. A hengeres gyorssajtó használatával kezdő­dött meg az addig egyszínű, többnyire fehér szalvéták kiszínesedése. Napjainkban már az alkalomhoz, a teríték jellegéhez igazíthat­juk a szalvétát, azonban néhány évtizeddel ezelőtt ez még nem volt ilyen természetes. Az 1980-as évek előtt a szalvétakínálat min­ta és minőség szempontjából jóval kisebb volt, ráadásul nem mindig lehetett hozzájut­ni, a szalvéta ugyanis gyakran szerepelt a hi­ánycikkek listáján. Gyűjtésének divatja nagyjából az 1950-es években kezdődött, fénykorát a '60-as, 70- es években élte. Lecsengése az 1980-as évek végére tehető, amikorra a szalvéta bármi­kor elérhető tömegtermék lett. Napjainkban már kevesen, főként nosztalgiából vagy az egyedi darabokat keresve foglalkoznak vele. A gyűjtés és az egymás közti cserebere az is­kolás lányok kedvelt tevékenysége volt, de ezt a hobbit sokan felnőttkorukig megtar­tották. A szalvéta értékét a gyűjtés szem­pontjai határozták meg. Sokan egyéni íz­lésük szerint, csak „szépség” alapján vá­logattak, de gyakori volt, hogy a kisebb közösségekben azonos szempontok alakul­tak ki: a cakkos szélű, a kisméretű, a kör formájú, a feliratos, a szín vagy téma sze­rint sorozatban kiadott darabok többet ér­hettek. A legnagyobb csereértéke általában a külföldi szalvétáknak volt. Egy-egy szalvétagyűjtemény nem csak gyűj­tőjéről, de a környezetéről is sokat elárulhat, a szalvéták díszítése, felirata pedig érdekes metszetet nyújthat a korszakról. A múzeumban található szalvétagyűjtemény 639 darabból áll, ebből 11 köralakú, 24 kis­méretű. A gyűjtemény korai része az 1950-es évek közepéről származik, a legújabb az 1980-as évekből. A hétköznapi használatú szalvéták mellett gyerekeknek szánt mintával díszített, szállodai, cukrászdái, esküvői, an­gol, német feliratú és kézzel festett, kifejezet­ten emléktárgynak készült egyedi darabokat is tartalmaz a gyűjtemény. Az 1950-60-as években a szalvéták reklám- és propagandafelületként is szolgáltak, ezek kö­zül is láthatunk jellegzetes példákat, melyek a Népművészeti és Házüpari Vállalat boltjait, a MÉH-et, Hangszer és Játékboltot, vagy éppen a takarékbélyeg-gyűjtést népszerűsítették. Egyedi darabbá vált egy hétköznapi szal­véta, amire bélyegzővel készítettek felira­tot: II. ORSZÁGOS GYUFACIMKE KIÁL­LÍTÁS BUDAPEST, KIÁLLÍTÁS NAGY­­MÁNYOKON, 1959. november 1. - „Ki, mit gyűjt? Club” „Wer was sammelt? Club” „Who what collects? Club” Dorog - Ungarn - Hungary József Attila Bányász Művelődésiház. Ez a szalvéta mutatja meg leginkább, hogy a szalvétagyűjtemény múzeumban való őrzését nem maguk a szalvéták, azok szépsége vagy egyedisége magyarázza. Lehetne akár gyufa­vagy borosüveg-címke, kártyanaptár, rágóspa­pír, poháralátét, és még ki tudja, hányféle kol­lekció. Jelen esetben nem a tárgyak a fontosak, hanem mindaz, amit gyűjteményként képvi­selnek: egy korszak jellegzetes szokását, ma­gát a „gyűjtést” örökítik meg. Kövi-Ónodi Gyöngyi

Next

/
Thumbnails
Contents