Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)

2018-10-19 / 20. szám

Mozaik

Paksi Hírnök, 2018. október 19. ■ 15

Major György kovácsmester emlékezetére

Húsz éve hunyt el Major György paksi kovácsmester. Unokája, Hádinger-Hidasi Márk idézi fel írásában nagypapája életútját, munkásságát, egyben kéréssel fordul a paksi lakossághoz.

Major György 1920. november 13-án született a Bátaszék melletti Betekintspusztán. A család emlékezete szerint édesapja révén ismerkedett meg a kovácsolással, tudását kamaszkorától a környékbeli puszták és városok mestereinél gyarapította. A sárközi lakóhelyek előtt Apátipusztán, Zombán és Harcon élt házatlan zsellér és béres Máj or-elődökhöz hasonlóan maga is sokat költözött, mielőtt végleg otthonra lelt Pakson, a Báthory utcában. Híres műhelyét is ott nyitotta meg, melynek bejárata az Árok utca felé nézett. Major György kovácsmesterként lovakat patkóit, szekerek kerekeit ráfolta, megrendelésre kerítéseket, kerti bútorokat, dísztárgyakat kovácsolt és restaurált is. A Tolna Megyei Népújságban 1978-ban megjelent riportban elmondta, hogy egyszer rugókovács szakismereteit is bizonyíthatta, amikor egy közelben meghibásodott luxusautó futóművét rendbe hozta. Dolgozott a nagyposta kapuján, a Kishegyi úti áruház és a Dunakömlődi Halászcsárda berendezési, épületgépészeti elemein. Rendszeres portékái voltak a különféle alkatrészek, barkácseszközök és a műhely elé kihelyezett mezőgazdasági felszerelések. Nemcsak magának, hanem más mestereknek, például ácsoknak és bognároknak is kovácsolt szerszámokat. A gépészet több területén jártas, kreatív és szakmájáért őszintén rajongó, a

kovácsmesterség jövőjéért aggódó, szenvedélyes szakember volt. Egy régi, de a XX. században is fejlődő, új megoldásokra nyitott hivatás gyakorlójaként - modern szóval kisiparosként - az akkori termelési kereteknek megfelelően KIOSZ-tag volt. A Paks és Vidéke ÁFÉSZ lakatosként alkalmazta. Amit a Néprajzi Lexikon vonatkozó szócikke ír a kovácsműhelyekről, nagyapáméra is igaz volt: „sajátos társadalmi funkciót is betöltötték, hiszen a munkára várakozók s az arra járók találkozóhelyeként mint a közélet, a közösségi kérdések megbeszélésének helyei, kitüntetett szerepük volt”. Munkája iránti lelkesedéséről, néhány rendhagyó és izgalmas szakmai kihívásáról és bánatáról is őszintén nyilatkozott a Paksi Hírnöknek 1995-ben: „nem tudom átadni a tudásomat a fiataloknak, pedig azt nem akarom magammal vinni a harangszó után”. 1998. március 8-án hunyt el a szekszárdi kórházban. A fényképek, fakuló gyermekkori emlékképek bár nagyon kedvesek, önmagukban nem elegendők ahhoz, hogy nagyapám emlékét méltó módon megörökíthessem a közérdeklődés és helytörténet számára. Szülőhelyén, Betekintspusztán ma már csak romok láthatók, az egykori kovácsműhely bejáratát befalazták. Major György azonban számos olyan kovácsolt alkotást készített egyedi megrendelésre Pakson, amelyek reményeim szerint magántulajdonban ma is megtalálhatók és azonosíthatók. Mesterségének tárgyi emlékeit szeretném kutatni és rendszerezni, ám az eredményes munka elvégzéséhez - egyelőre - sajnos kevés tárgyi forrás áll a rendelkezésemre. Átfogó levéltári kutatásaim előtt feltárnám, hogy nagyapámnak milyen művei dokumentálhatók. A paksiak segítségét kérem, és várom azok jelentkezését, akik a tulajdonukban lévő tárgyról, a házukat, udvarukat díszítő kerítésről, rácsról, lámpaoszlopról, kerti bútorról, egyéb használati és dísztárgyról bizonyosan tudják, netán egy gyanúsan szép piszkavasról eszükbe jut, hogy Major György kovácsműhelyében készült (elérhetőség a szerkesztőségben). Idézem végül nagyapám szavait, melyeket a Paksi Hírnök már említett száma őrzött meg az utókornak: „Jólesik végigsétálni a városon, sok olyan tárggyal találkozom, amit én csináltam...”

Hádinger-Hidasi Márk

Minőségi tartós élet

Ez alkalommal is a megfázás esetén hasznos házipraktikákról lesz szó. Általában ismert, hogy a gyógynövényes pakolások jótékony hatásúak A disznózsír alapú kenőcsökön kívül nem igazán hallok másról, amikor megkérdezem, hogy ki mit szokott otthon használni, pedig van egyéb lehetőség is. Torokkaparás, orrfolyás, köhögés, mandula- vagy garatgyulladás esetén is ajánlott a citromos borogatás, mivel a citromnak frissítő, hűsítő hatása van, és csillapítja a fájdalmat. A borogatáshoz vágjanak fel vékony, egyenletes karikákra egy biocitromot, tegyék a szeleteket egymás mellé papírzsebkendőre vagy papírtörlőre, aminek hajtsák fel a szélét úgy, hogy egy hosszúkás csomagot kapjanak. Ennek

alsó részét csak egy réteg papír fedje, ez érintkezzen a nyakkal, fültől fülig érjen, de a nyaki csigolyákat hagyják szabadon. A rögzítéshez tekerjenek körbe a nyakukon textilpelenkát vagy konyhai törlőruhát, majd egy sálat. A borogatásnak maximum fél órát kell fent lennie, de ha közben kellemetlenséget éreznének, azonnal vegyék le. Tovább nem szabad fent hagyni, mert bőrirritációt okozhat. Ezek után gyengéden töröljék át a nyakat, majd tekerjék be ismét a sállal. A pakolást több napon át alkalmazzák, naponta egyszer. Ez a pakolás nem használható, ha a beteg allergiás a citrusfélékre, gyulladt a bőre, csecsemőknél pedig egyáltalán nem. A citromos pakolás láz esetén is jótékony hatású.

Ilyenkor a citrom levét keverjék össze egy pohár meleg vízzel, majd egy vékonyabb zoknit itassanak át vele, csavarják ki a felesleges vizet, és húzzák fel, rá pedig egy másik vastagabb zoknit, majd fél órát hagyják a lábukon ágynyugalomban. Láz esetén egy erősebb limonádé is segíthet, ami enyhén lehúzza a lázat, hidratál, feltölt. Ehhez egy liter vízbe tegyék két nagyobb biocitrom levét, valamint a héjából spricceljék bele az illóolajokat is. Mézzel édesítsék. Másfél órán belül fogyaszsza el a lázas beteg, majd ismételjék meg a kúrát. Ha torokfájásról van szó, meleg vízbe tegyék a citromot és a mézet, és figyeljenek arra, hogy ne hűljön ki.

Nagyné Szalai Melinda