Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-10-05 / 19. szám
12 ■ Paksi Hírnök, 2018. október 5. Mozaik Hétköznapi hit: kedvelik a családi napot Fotó: TelePaks dr. Fischl Vilmos személyében, aki az iszlámról tartott előadást. Bemutatta az arab világot, mesélt az iszlám vallásról, illetve arról, mit jelenthet a magyar társadalomnak, amikor egy másik kultúrával, civilizációval találkozik. - Több mint öt évig éltem az arab világban, ezért az előadásaim során a saját tapasztalataimat is megosztom a hallgatósággal. Örömmel jöttem Paksra, hogy találkozzak a helyi gyülekezettel - fogalmazott dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész. - Nagyon aktuális ez a téma, ugyanakkor keresztényként fontosnak tartom, hogy tájékozódjunk róla és felismerjük, hogy miben van felelősségünk, amit fel is kell vállalnunk - mondta Nepp Éva, a paksi evangélikus egyházközség lelkésze, aki arról is beszélt, hogy a paksi evangélikusok minden év őszén kilépnek a templom falai közül, és eltöltenek együtt egy kellemes napot. - Vannak szabad- és beltéri programok, kézműves és sportos foglalkozások, és minden évben elköltünk együtt egy finom ebédet, aminek elkészítésében aktívan részt vesznek a gyülekezet tagjai. Az állandóak mellett mindig vannak új résztvevők is, idősek és gyermekek egyaránt kilátogatnak a rendezvényünkre. A gyülekezet nagyon kedveli a családi napot, így az ősz elmaradhatatlan programja - összegzett Nepp Éva. Weller P. Hanna Paks az én városom- Itt töltöttem eddig a leghosszabb időt az életemből, így mondhatom, hogy Paks az én városom - fogalmazott Lenkeyné Teleki Mária református lelkész, aki tizenhét évvel ezelőtt érkezett a városba férjével és három gyermekükkel. - Nagy nyitottsággal és szeretettel fogadott minket a város és a református közösség. Ezt azóta is tapasztaljuk, otthonra leltünk Pakson, itt neveltük fel a gyermekeinket, itt teljesedtünk ki a hivatásunkban, a negyedik gyermekünk pedig már ide született. Az óvárost, a templomok környékét, azok egységét nagyon szeretem, a valóságban is egységben élnek itt a keresztyének, az épületek is ezt sugározzák. Szeretem a katolikus iskola környékét is, ide jártak a gyerekeink, most is tanítok itt, befogadnak, elfogadnak minket. A Vörösmarty utca is kedves nekem, mert az volt az első, amit nagyon sokszor végigjártunk, hiszen oda jártak óvodába a gyermekeink. Az evangélikus templom ott tornyosult előttünk, sok kedves testvér kötődik oda is - mondta. A lelkész egyik kedvenc paksi helyszíne a Gárdonyi kilátó. - Rá lehet látni a Dunára, ami az emberi életet is közel hozza a maga folyásával, de állandóságával is, láthatom benne a múltat, de előre is nézhetek, aztán egyszer csak eltűnik előlünk a nagy kanyarban. Ilyen az emberi élet is. Szeretném, ha a város 5-10 év múlva ugyanilyen nyitott, sokszínű, barátságos és befogadó lenne. Sokkal több nyitott tér kellene, hogy a szabadságunkat a természet közelségében jobban meg tudjuk élni. A közlekedés kicsit szorongató, ha több szabad teret kapnánk, bátrabban pattanhatnánk kerékpárra, nagyobb nyitottságunk lenne az egyik pontból a másikba való eljutásban. Az óváros nagyon sok titkot hordoz a múltból, és sokan rám is bíztak itt titkokat, amelyeket én is hordozok Ezeknek az embereknek a bizalma szintén azt erősíti bennem, hogy Paks az én városom - zárta gondolatait Lenkeyné Teleki Mária.- Pakson élek, ez a hazám, a mindenem. Már gyermekkoromban is az volt az elképzelésem, hogy mindig itt szeretnék élni. Az egész családom a paksi gimnáziumban végzett: feleségem és két gyermekem is, akik aztán hozzám hasonlóan más településen tanultak tovább, de ők is visszajöttek - mondja Polgár Zoltán. - A Duna a miénk volt, gyermekkorunkban itt töltöttük az időnket, csak ebédelni és vacsorázni jártunk haza. Bányai Lajos bácsi, aki szabó volt, nekem és a barátaimnak egyforma fürdőnadrágot varrt. Édesanyánk lejárt mosni a partra, mi pedig mentünk vele. Már akkor is volt a Duna túlpartján strand, a korzó végéről indult a Taksony nevű kishajó, az hordta át a strandolókat. Mi viszont mindig ezen az oldalon fürödtünk. Akkor még nem volt a vízirendőrségnek motorcsónakja, csak egy állomás, így a rendőrök biciklivel és gyalog közlekedtek. Nem tudtak minket kizavarni a vízből: mi bent fogtuk a ladikot, ők kint álltak a parton. Sok csínytevést követtünk el. Bandáztunk a mostani KRESZ-park helyén, az akkori Kramer-kertben. Mi, a Kramerkertiek, az alvégiek, és a Csányi-kertiek néha összevesztünk, de aztán összebékiiltünk, és újra együtt fociztunk. A Duna-korzón gimnazista korunkban alig lehetett helyet kapni este, volt amelyik pádon két pár is ült. Amikor villamositották, azt gondoltuk, jól kiszúrtak a fiatalokkal. Polgár Zoltán aztán már felnőttként felfedezte a Sárgödör teret is, amelyről úgy gondolja, Paks egyik legszebb gyöngyszeme, az országban ennél szebb pincefalu nem létezik. - Negyven évet dolgoztam a Dunamenti téeszben, ez életem meghatározó része volt. Akármit kellett Paksért tenni, szívesen tettem és teszem nyugdíjasként ma is. Úgy érzem, ennél élhetőbb, szebb város nincs. Szeretem Paksot, és valószínűleg ő is szeret engem - zárta gondolatait Polgár Zoltán. Sólya Emma Családi napot tartott a Cseresznyéskert Erdei Iskolában a paksi evangélikus egyházközség. Az alkalomra vendéget is hívtak
