Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-08-10 / 15. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2018. augusztus 10. ■ 15 Könyvjelző - A Paksi Pákolitz István Városi Könyvtár helytörténeti gyűjteménye Nyilvános könyvtárként ellátott alapfeladatai mellett mindig igyekeznek kiemelt figyelmet fordítani a helyismereti információk és dokumentumok gyűjtésére is a paksi városi könyvtárban. Természetesen más helyi kulturális intézmények és szervezetek számára is elsődleges fontosságú ez a tevékenység, ezért a könyvtár minden szakmai együttműködési lehetőségre nyitott annak érdekében, hogy minél szélesebb körben tudjon ismeretekkel szolgálni az érdeklődőknek. Leginkább könyvek tartoznak a felnőtt könyvtár épületének földszintjén elérhető helytörténeti gyűjteménybe, de helyismereti szempontból érdekes témaválasztású szakdolgozatok, helyi újságok, fényképek és kisnyomtatványok is elérhetők. Az állomány gyűjtőkörébe elsősorban helyi kötődésű alkotók, szerzők munkásságával, Paks történetével, természetföld-Fotó: Babai István/archív rajzával és épített környezetével, valamint az atomerőművel kapcsolatos dokumentumok tartoznak, de Tolna megyei településekről szóló köteteket is találnak az olvasók, valamint érdekességekre is bukkanhatnak, mint például a könyvtári vendég- és emlékkönyvek. A könyvállomány szabadpolcon válogatható része az intézmény honlapjáról megnyitható katalógusban megtalálható, de ha valamit esetleg ott nem lelnek meg, érdemes érdeklődni a könyvtárban, mert külön jegyzékek is rendelkezésre állnak a kereséshez. A helytörténeti anyag összegyűjtése, rendszerezése, formai és tartalmi feltárása, rendelkezésre bocsátása folyamatos elfoglaltsággal jár, amihez szívesen fogadják magánszemélyek segítségét például a birtokukban lévő fényképeken látható személyek, helyszínek azonosításához, vagy akár dokumentumok felajánlását. Ehhez szervezett kereteket biztosít a könyvtár újjáalakult helytörténeti klubja, amely 2015-ben a helyismereti munka támogatásáért a Honismereti Szövetség elismerésében részesült. A könyvtár saját kiadású helyismereti könyvsorozatot is gondoz, a Hiador sorozat keretében eddig kilenc kötet jelent meg. Nem csupán nyomtatott dokumentumokkal állnak a könyvtárhasználók rendelkezésére, hanem teljes elérhetőséget biztosítanak az Arcanum Digitális Tudománytár adatbázisához, amelyben a keresés több mint százötvenezer találatot eredményez a „Paks” keresőkifejezésre. Takács Gyula Ügy élvezem a strandot A hazai strandok gyakori látogatói vagyunk, a gyerekek miatt főként a családbarátként hirdetett fürdőhelyekre járunk. Ilyenkor - amellett, hogy két szemmel próbálok háromfelé strázsálni - nem kerülik el a figyelmemet olyan történések sem, amelyekből összegyűjthetnék akár egy tanulmányra valót a viselkedéskultúráról. A tapasztalatok nem - csak - a paksi strandra vonatkoznak, így ha valaki magára ismer, az csupán a véletlen műve. Kezdem a medence őrzőivel, az úszómesterekkel, akik igen eltérő habitusúak. Előfordult, hogy míg délelőtt labdázhattunk a vízben, műszakváltás után már nem tehettük meg, mert a délutános úszómester nem volt híve a szórakozás ezen formájának. Kolléganője - alig túl a tinikoron - úszómesteri sípjának hangjával őrületbe kergetett egy fiúcsapatot. Folyamatos fütyülésével és fegyelmező mutogatásával elérte a kamaszoknál, hogy jógyerekekként ücsörögjenek az élménymedencében. A kis hölgy láthatóan élvezte a magánszámát, bár miatta a medence csaknem teljesen kiürült. „Szeretem” azt is, amikor a szülők veszik kezükbe az irányítást. Az egyik apuka a gyermekpancsolóban egymást vízágyúzó - nem saját tulajdonú - gyerkőcökre szólt rá: ne egymást lőjék, hanem maguk előtt a vizet. Abban ugye semmi érdekes nincs két hétéves számára, viszont az apuka nem lesz vizes. Akad ellenpélda is, ami cseppet sem pozitív: cicababa-anyus ugyancsak a gyermekmedencében lábát áztatva beszélgetett a barátnőjével, miközben öt év körüli kisfia terrorizálta a többieket: lenyomta őket a víz alá, rájuk ugrott, eléjük tolakodott a csúszdán. Tevékenységét kezdetben rosszalló tekintetek, gyereksírás, majd szülői beavatkozások követték, de cicababa-anyus mindezt észre sem vette, folytatta a csevejt. Ugyancsak a gyermekmedence hősei azok a szülők, akik beleülnek a bokáig-térdig érő vízbe. Láttam egy felnőtt férfit, aki gyermek nélkül feküdt a pancsolóban, úgy festett, mint egy partra vetett bálna. Igaz, úszómester nem volt ennél a medencénél, csak egy tekintélyes felirat hívta fel a figyelmet arra, hogy a szülők ne használják a pancsolót. Igaz, a felirat nem fütyül és nem kiabál. A kellemetlen tapasztalatokra a koronát egy nagypapa viselkedése tette fel. Az egyik barlangfürdőben ücsörögtem a családdal, mellettünk csak ez a nagypapa volt, hét év körüli Down-kóros kisunokájával. A kisfiú a papa nyakába ugrált a vízben kialakított pádról. Megállt bennem az ütő, amikor a nagypapa egyszer csak kihátrált a barlangfürdőből, percekig egyedül hagyva úszni nem tudó unokáját. Elindultam a kisfiú felé, aki kétségbeesetten állt a pádon a papáját keresve - aztán, mikor a közelébe értem, fogta magát és a nyakamba ugrott. Mindketten megnyugodtunk. A tanulmány alakul. Ennek ellenére strandra járni jó ebben a forróságban. A sorból kilógó emberek viselkedése pedig ugyan bosszantó, de legalább leckét ad a gyerekeknek arról, hogy mit és miért nem illik, szabad. Sólya Emma
