Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-07-27 / 14. szám
Mozaik Paksi Hírnök, 2018. július 27. ■ 17 Könyvjelző - A biblioterápiáról A könyvtáros szakmában talán az a legszebb, hogy emberekkel találkozhatunk, beszélgethetünk velük, megismerhetjük az ízlésüket, olvasási szokásaikat. Újra és újra, hiszen az olvasási szokások velünk együtt változnak az életünk során. A választott irodalmat az is befolyásolja, hogy mi történik velünk. A könyvek, a szövegek segítenek ezek megélésében, feldolgozásában. Bartos Erika szavaival élve a könyv be- és kikapcsol. Kikapcsol, mert eltávolodunk gondolatban, és bekapcsol, mert a könyv világába kerülhetünk. Olykor elég a csöndes odafigyelés, máskor direkt kapaszkodót igényel az olvasó. A közvetlen kapcsolatok kialakításával ehhez nyújthat segítséget a könyvtár és a könyvtáros, főként úgy, ha a könyvtáros biblioterapeuta. Carl Rogers szerint a terápia abban igyekszik segíteni az embereknek, hogy megismerjék valódi önmagukat, és szabadon válaszszák meg életüket és viselkedésüket, szemben a külső személyek és események irányító, befolyásoló hatásaival. A hangsúly nem a múlt boncolásán van, hanem azon, amit az ember itt és most él át. Az egzisztenciális pszichoterápia és a csoportterápiák neves amerikai szakértője, számos népszerű terápiás regény (pl. Szerelemhóhér - és más pszichoterápiás történetek, Terápiás hazugságok) írója, Irvin D. Yalom is ezt hangsúlyozza. A könyvtárban működő biblioterápiás csoportok az önismereti csoportfoglalkozások, a fejlesztő biblioterápia körébe tartoznak. A csoportvezetők abban segítenek a megjelenteknek, hogy egy-egy hétköznapi akadályt könnyebben átlépjenek. Ezek az önismereti csoportok lehetnek tematikusak (pl. kismamáknak, elvált nőknek stb.) vagy általános önismereti cso-Fotó: Babai István/illusztráció portok, amelyek átsegíthetik a résztvevőket az életszakaszok váltásain, felnőttet és gyerekeket egyaránt. A csoportfoglalkozás lehet zárt vagy nyitott. Az utóbbi esetében bármikor bekapcsolódhat az érdeklődő. Ezzel szemben a szigorú szabályokat követő zárt foglalkozások ideje, helye és a résztvevők száma mindig ugyanaz. A zárt foglalkozásokon sokkal erősebb a csoportmunka, így az eredmények is nyomatékosabbak. Sokkal inkább felfigyelhetnek a tagok (csoporttársaik segítségével) a jó és rossz tulajdonságaikra. A fent megnevezett csoportmunkák hasonlósága, hogy mindig egy szöveg a kiindulópont, egy vers, novella, regényrészlet, dalszöveg stb. A szöveget mindig az aktuális témához, illetve igényekhez választja a csoportvezető vagy a terapeuta. Az önismereti csoportba vitt szöveggel a csoporttag könnyen azonosulhat. S ha még nem is tudja kimondani a problémáját, a szöveg mögé bújva kérhet segítséget. De az is megoldás lehet, ha megosztják egymással én-élményeiket, és a támogatást igénylő abból merít megoldást, lehetőséget. A szövegre való ráhangolódást önismereti játékok segítik, így nemcsak a szövegről beszélgethetnek, hanem a játékok és a kreatív, illetve expresszív írás segítségével is több információt gyűjthetnek önmagukról, társaikról. Tehát a könyvtári biblioterápia lényege a következő: „Az egyén saját gondolatainak és érzelmeinek megértését serkentse, és hogy segítse az egyént saját megoldásának megtalálásában. A kliens önmaga legjobb ismerője, és az ember általában képes saját problémái megoldására. A csoport és annak vezetője csak segíti ezt a folyamatot, de nem avatkozik be, nem értelmez.” (Carl Rogers) Egy megfelelő érzékenységgel és elhivatottsággal rendelkező könyvtáros alkalmas lehet csoportvezetőnek, hiszen adott a hely és a szöveg. A képzett és tapasztalt könyvtárosok könnyen eligazodnak a szövegek halmazában, és kölcsönhatásba hozzák a szöveget az olvasóval. S ha még képzett biblioterapeuta is társul a könyvtáros mellé, vagy esetleg a könyvtáros biblioterápiás képzettséggel is rendelkezik, ígéretes eredmény várható mind az olvasói szövegkapcsolat, mind a terápiás fókusz tekintetében. Nemcsak az olvasók, betérő könyvtárhasználók saját maguk megismerésében, hanem az olvasás és a könyvtár népszerűsítésében, az olvasmányok én-élmény szintű feldolgozásában is. Hamarosan Pakson és környékén is indulnak önismereti biblioterápiás csoportok. Lampert Marianna Szakács Emília Minőségi tartós élet Sajnos nagyon kevés kisbaba viseli jól azt az időszakot, amíg előbújnak a fogacskái. Sok álmatlan éjszakával jár, nyűgös nappalokkal, sokszor hőemelkedéssel, immungyengeséggel, székletváltozással, kiütésekkel. A szülők igyekeznek, hogy legalább egy kicsit enyhíteni tudják gyermekük fájdalmát, jó módszert találni erre azonban nehéz, mondhatjuk, hogy ez az időszak inkább a „túlélésről” szól. De azért léteznek segítő tippek. Az egyik legegyszerűbb, ha tiszta kézzel benyúlnak a baba szájába, és az ujjúkkal masszírozzák meg az ínyét, bár sokuk ezt nem engedi. Ha sikerül, akkor próbálkozhatnak illóolaj keverékkel is. Egy kevés orbáncfű- és ligetszépeolajat kell összekeverni, hozzátenni négy csepp levendula-illóolajat, két csepp római kamilla illóolajat, és egy csepp szegfüszegolajat. Ebbe a keverékbe mártsák az ujjúkat, majd dörzsöljék be a gyermekük ínyét. A keveréket naponta többször is lehet alkalmazni, a fájdalmat ugyan nem szünteti meg, de lazít és melegít, így elviselhetőbbé teszi. Arra figyeljenek, hogy a használata után kerüljék a kicsivel az intenzív napfényt, mert az orbáncfű és a levendula egyes anyagai fokozhatják a fényérzékenységet. Amikor azt tapasztalják, hogy nemsokára áttöri a baba ínyét a fogacska, hasznosak lehetnek a hűthető rágókák, babakanalak. Ezeket kizárólag hűtőszekrénybe tegyék pár órára, érdemes kettőt használni egyszerre: az egyik a hűtőben, a másik a babánál. Nagy kérdés ilyenkor, hogy mikor, mennyi ideig szoptassák a babát? Vannak olyan gyerekek, akik inkább mellőznék a szopást, mások pedig egyfolytában mellen lennének. Utóbbi esetben arra kell figyelni, hogy amikor már megnyugodott a pici, ne szopizzon tovább. Az anyuka ebben az időszakban fokozottan figyeljen az étkezésére, hogy ne alakuljon ki nála ásványianyag-hiány vagy vitaminhiány. Ajánlatos ilyenkor is a sorozatunkban már bemutatott zöld turmixok, a máktej, mandulatej, zabtej fogyasztása, de ne vigyék túlzásba. Nagyné Szalai Melinda