Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-07-06 / 13. szám
10 M Paksi Hírnök, 2018. július 6. Mozaik Hétköznapi hit: Berki Andrásné Fotó: Szaffenauer Ferenc Nem feltétlenül a tanúságtétel ébreszt valakiben hitet, hanem az Úrral való találkozás. Ez Berki Andrásné, Barbara hitvallása, aki két gyermek édesanyjaként, felnőtt korában döntött úgy, hogy bérmálkozni szeretne. - A szüleim elváltak, az édesanyámnál nevelkedtem. Tőle a református, apai ágon pedig a katolikus hittel ismerkedtem meg, utóbbi vallás tanításairól csupán az édesapámnál eltöltött kéthetes nyári vakáció alatt hallottam. Felnőttként, a családommal, sokáig csak ünnepek alkalmával jártunk el misére, azonban édesanyám tavalyi elvesztése után egyre gyakrabban látogattam el a Jézus Szive katolikus templomba, ahová a kislányom, Nikoletta is elkísért - idézte fel emlékeit Berki Andrásné. Barbara azt is elmesélte, hogy a nyári szünidőben sokat olvasott fel neki a Bibliából, és egyre többször vettek részt katolikus diákmisén. Nikoletta kedvet kapott ahhoz, hogy az osztálytársaihoz hasonlóan ő is elsőáldozó legyen, ezért kérésére édesanyja beíratta hittanra a következő tanévben. - Minden alkalommal elkísértem a lányomat a misékre, fontos volt számomra, hogy keresztény neveltetést kapjon. Ahogy segíteni próbáltam ezen az úton, én is egyre jobban szerettem volna kifejezni elkötelezettségemet - mondta Barbara, aki akkor döntötte el, hogy jelentkezik bérmálkozni, amikor Nikoletta idén áprilisban első alkalommal áldozott. A felkészülés időszakát és a szertartást is izgatottan várta. Bérmaszülőnek egy kedves ismerősét, Patai Mártát választotta, aki nagyon sokat segített neki a felkészülésben. - A bérmanevemet, a Mária Magdolnát rendhagyó módon magam választottam ki. Mária Magdolna Jézus feltámadásának első szemtanúja volt, kitartóan hallgatta az Úr tanításait és hűségesen követte őt. Azért választottam az ő nevét, mert az életével olyan példát állított, amit követni szeretnék - hangsúlyozta Barbara, aki azt is elmesélte, hogy a rendszeres miselátogatás és felkészülés idején átformálódott a gondolkodásmódja és növekedett benne a szeretet mások iránt. - Nagyon örülök, hogy bérmálkoztam, és azt hiszem, hogy a hitemben nagykorúvá váltam. Szeretnék építő és egyre aktívabb tagja lenni a katolikus egyházközségnek - öszszegzett. Weller P. Hanna Paks az én városom Müller József méhésznek már a dédszülei is Pakson születtek, és abban bízik, hogy majd a gyermekei is itt nőnek fel. Szereti a Dunát, az Ürgemezőt, a tájat. Szereti azt a közösségi érzést, ami akkor jelentkezik, amikor végigmegy az utcán, és az emberek megismerik, ráköszönnek, ha autóban ül, visszaintenek. - A méhészetnek kerestünk telephelyet, és itt, az Ürgemezőn találtunk olyat, ahol nincs a közelben másik méhész, és a természeti adottságok is megfelelnek a méheknek. Minden nap jövök. Szeretek sétálni az Ürgemezőn, itt vannak őzek, fácánok. Szép hely, a legszebb tavaszszal: műiden virágba borul, a fű erősen zöld. Nyáron viszont félsivatagos tájat lehet elképzelni: kiszárad a fű, a homokos terület adja magát. Ősszel hűvösödik az idő, többet esik az eső, sok helyen megáll a víz. Télen pedig kaland ide kijönni, ha akkora hó van, hogy terepjáróval is nehéz a területet megközelíteni, de akkor is gyönyörű a táj - mondta Müller József. - Mindig történik valami a városban. Tíz év múlva biztosan más lesz Paks, de hogy pontosan miben, azt nem tudom megmondani. Néhány dolgon mindenképpen változtatni kellene: a Táncsics utcai parkban például 25 éve állnak a kábelhurkok... Élhető városnak tartom Paksot, és az atomerőmű építése is mindenkinek jót hozhat, több lesz a munkahely is. Pozitívan látom a jövőt - hangsúlyozta Müller József.- Öspaksiak vagyunk: én is itt élek a családommal, és a szüleim is itt születtek - mondta Balog Judit, a Paksi FC ügyvezetője, hozzátéve, hogy az unokatestvére családfakutatást végzett anyai ágon, és az 1700-as évekig ment vissza az időben. - Elég sok helyen éltem már, itthon és külföldön egyaránt, és mindig örömmel nyugtáztam, hogy paksi vagyok. Olyan lehetőségek adódtak itt számomra, amelyeket más városokban nem értem volna el. Az Árok utcában és környékén töltöttem gyerekkoromat. Szorosan kapcsolódtunk a Dunához, a hatos út alatt átsétáltunk a partra, és akár egy esti fürdést is ott oldottunk meg. Általános iskolába a Bezerédjbe jártam. Mi voltunk az első dzsúdós osztály. Olyan közösségi élményekkel gazdagodtunk, aminek köszönhetően évente tartunk osztálytalálkozót. A sport összekötött bennünket, óriási közösségformáló ereje van - mesélte Balog Judit. Már dzsúdózott, amikor ritmikus gimnasztika is indult a városban. Néhány társával együtt elkezdte ezt a nőiesebb sportot is. A sport mindig Balog Judit életének a része volt, és reméli, az is marad. - Amikor a Paksi FC ügyvezetője lettem, egyedüli nő voltam ebben a világban. Először megnézik az embert, milyen, hogy mutat, aztán már az lesz a fontos, hogy mit mond. Egyre többen vagyunk női sportvezetők, hiszen a nőknek is lehet egyes szakterületeken kiemelkedő tudása - zárta gondolatait Balog Judit. Sólya E.
