Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-06-22 / 12. szám
12 ■ Paksi Hírnök, 2018. június 22. Mozaik Városi olvasmányok Egy életerős fesztivál - Gastroblues 26 A Paksi Gastroblues Fesztivál... Ez a FESZTIVÁL, csupa nagybetűvel, egy semmihez sem hasonlítható közösségi élmény, egy igazi paksi különlegesség. Máskor is jó paksinak lenni, de ezen a fesztiválon meg különösen. Évről évre történő ismétlődése számunkra - és hála Istennek nem csak a paksiak számára - olyan természetes, mint az évszakok váltakozása, mint az, hogy reggel felkelünk és este lefekszünk. Bár azon a bizonyos három napon ez nem tekinthető evidenciának. (Nos, van nekem egy igen közeli családtagom, akinél nappal s éjszaka gyakran cserélődik meg a fesztivál alatt, s az utolsó nap történéseit, mármint ami vele történt, úgy kell felkutatnom a városi legendák íratlan soraiban s a nagy városi mesélők elbeszéléseiből.) Hát, kérem szépen, egyszer véletlenül is összejöhet bármi, még egy fesztivál is. Az is lehet, hogy kétszer is. Ha mellénk szegődik a szerencse, talán még háromszor is. Aztán ha negyedszer, ötödször is öszszejön, már gyanússá válik: talán nem volt véletlen. Tíz után már biztos, hogy tehetséges vagy megszállott a szervező. Jobb esetben mindkettő. A mai világban kevés dolog, kezdeményezés éli meg a tizenöt, a húsz, a huszonöt évet - legyen az barátság, házasság, gazdasági társaság vagy politikai formáció. Az állandóság, a kiszámíthatóság ritka jelenség. A fesztivál, amiről éppen szó van, nemcsak megérte ezt a kétség kívül tiszteletre méltó huszonöt éves kort, de igen jó állapotban, igen jó minőségben élte meg. Ha egy szakember felnyit egy palack címke nélküli bort, akkor nem csupán azt tudja megmondani, hogy jó vagy rossz, fiatal vagy öreg az a bor, és hogy milyen érlelésen esett át, milyen fajtaösszetevői lehetnek, hanem azt is azonnal megállapítja: kiváló minőségről van-e szó, hogy véletlenül jött-e össze, vagy komoly munka, tudás, törődés, alázat van mögötte. S ha egy szakértő ellátogat a fesztiválra, arra következtet, hogy az a környezet, emberi akarás, amely ezt a klubhetet és a három napot előállította, létrehozta, nagyon rendben van. Meg azt is, hogy ez nem véletlenül jött össze, mert ilyen minőség „csak úgy” nem áll össze. Tapasztalat, tudás, elkötelezettség, szeretet és alázat egyaránt van benne, mint egy jó borban. A '60-as években azt hitte, úgy gondolta a Nagy Generáció, hogy megváltoztatja, örökre megváltja a világot. Csakhogy a világot - köznapi értelemben - azóta is minden nap meg kell váltani. Én így gondolom. Nap mint nap meg kell váltani a világot, mert olyan, mint 100 éve. Olyan, mint 1000 éve. Olyan, mint 10000 éve. Szép és rút, igaz és hamis, jó és rossz egyszerre. És nekünk ezt a világot kell élnünk, ami néha tetszik, néha nem. Egy bizonyos: minden nap dolgunk van vele, a születésünk determinál erre. És bizony ebben a hétköznapi megváltásban, mert nem igazán az Ember erejéhez van szabva, az Ember néha elfárad. És akkor megpihen. Nos, én ilyen pihenésnek élem meg az évről évre ismétlődő fesztivált. 0 U U i'/ i BELÉPŐJEGY mmmmmmm buti* - rock Et»nrv4i PAks, '95. július 9. / pÉNitk / I 8-órátóI HELYSZÍN: Rock Casíno / S/t. István tér / A viCUjbAN Európa ItqjobbjAi kö/ón s/Jmomajmoti HNtkARok SAjÁí pROtfftAMjuk flÖAíUsA UTÁN llŐ/ÖS JAM SESSION zinéIísen veszítik részt, wc!y«ól CD- Icmcz És video filvÉitl kÉSZÖl. PMD BLUES BAND PÉCS lfl.00 f K«m*n art*. harmomM Pwcsa *P*p** l&Jtr (muz l*?•» 0«A' vökéi K*Mth*y. lse* dob K*on« -Ctatxon- tamés gr*, vökéi Sz«bó LátaS Mtantyú. *n«fc RABB ♦ BESENYŐ BRASS BUDAPEST I9.ÍO Törik Agám *n«fc. k-«oU Csuomc«* Gábor Vooitrj Zévo* oftá' MA* MMwif sombro KovwstAkKSs dob u«kkry*n Ml Zioktos Tamás bassz Pad* /okén pózán Muck I »'»ne sa> V*r*dég: Tátrai Tibor gitár JAMMIN'BLUES SVÁJC 21,00 Sons P»B*n geár ának Tom Back dob Roland Sumy bassz JAM SESSION 2J.ÖO A fesztiválon fellépd előadók közös örömzenélése Vendágak Tátrai Tibor. gitár Oaák Ml Gyula tmk A Imsoaiadl CD li«i A VIDEO fitvinl U vU. wtyWwifaí kOsrrVsfuk. Etővmlkfa JTO h .......Ám 450 Fi. I.r:" H KFT. N , 70.il C.2SH 7». Ott mindenki nyugodt, boldog és elégedett. Nincsenek botrányok, balhék, táborok és megosztottság. Idegeskedni is csak egy ember szokott, a rendezvény Spiritus Rectora (a Gárdái Gyuri), ő is csak vasárnap éjfélig. De ebben azért annyira nem vagyok biztos, mert az is lehet, hogy még a színpadon van az utolsó zenekarok egyike, amikor már a következő évet szervezi. Igen, a fennmaradás egyik záloga maga a műfaj és maga a világ, ami körülvesz bennünket, de a legfontosabb egy helyi emberi műfaj, amit Gárdái Györgynek hívnak. Azt gondolom, vagyunk néhányan, akik akkor is elmegyünk majd a fesztiválra, ha egyszer csak nem lesz. Leülünk a lépcsőre, ott, a Zsíros közben, aztán dumálunk egy kicsit, meg köszöngetünk az ismerősöknek. Várjuk, hogy jöjjön a Török Ádám vagy a Ferenczi Gyuri. Meg a Gárdái, aki folyton mosolytalanul közlekedik, a tekintete szúr, hasít, mint egy kaktusztüske. Aztán ha találunk helyet, odaülünk valamelyik asztalhoz, lassan dobolni kezdenek az ujjaink, ülő helyzetben is jár a lábunk. Várjuk, hogy játssza már el valaki a Hey Judeot úgy, mint tavaly. Aztán elkortyolunk egy üveg rozét, csak úgy, megszokásból, az íze kedvéért, aztán egy kicsit hangosabban beszélünk, mint ahogyan szoktunk, hogy a másik is hallja. Ha egyszer nem lesz fesztivál, mi akkor is ott leszünk. Veszünk valahol karszalagot, a csuklónkra erősítjük, és azzal alszunk, azzal kelünk, azzal zuhanyozunk - és még a fesztivál utáni héten is szívesen magunkon hagyjuk. Ha majd egyszer nem lesz fesztivál, július első hétvégéjén mi akkor is balra nézünk a Zsíros közből a Pollack Mihály utca felé haladva. Bámuljuk a sportcsarnokot, elé képzeljük a békés vendégeket, meg a rég nem látott országos barátokat, a szünetben az ajtón kiáramló tömeget, nézzük a békét és a nyugalmat - leheveredünk a fűbe, és hajnalig beszélgetünk. Azért mondom mindezt, hogy még jobban kiemeljem ezeknek a rendezvényeknek, programoknak, baráti köröknek a jelentőségét, ahol az ember még hallhat emberi szót, ami méltó hozzá. Ahol az ember még szabadnak érezheti magát - na, nem a korlátlan szabadságeszmény értelmében -, ahol még az érték az érték és a valós teljesítmény a teljesítmény. Ahol helyet kapnak a felvidéki, erdélyi, kárpátaljai barátaink. Akik második otthonuknak a mi városunkat, Paksot tekintik. Vagyunk néhányan, akik Kelemen Andrással, Jenei Károllyal, Pallya Gáborral - nem teljes természetesen a kiemelés - nem testvérvárosi kapcsolatot ápolunk (köszönhetően a fesztiválnak és Gárdái Györgynek is), hanem testvéri kapcsolatot gondozunk: keressük és szeretjük egymást a fesztiválon innen és túl is. Teli Edit
