Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-06-08 / 11. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2018. június 8. Mozaik Városi olvasmányok A paksi tűzvész -1889. július 20. Fotó: a Tűzoltó Közlöny 1889. augusztusi száma „Minden város a saját nyelvén írja a történetét. Az utcák, terek, épületek és műemlékek önálló jelrendszert hoznak létre, amelyet, akár egy szöveget, megérthetünk, megtanulhatjuk olvasni a várost.” Ficsor Benedek, újságíró A paksi tűzvész térrajza mellé megírt beszámolóban, mely a Tűzoltó-Közlöny 1889. augusztusi számában jelent meg, az alábbi adatok szerepelnek: leégett 211 lakóház, 180 présház és 21 melléképület, összesen tehát 412 épület. A jelentés szerint a tűzveszélynél öt olyan faktor működött közre, melyek közül egyetlen jelenléte is előidézhette volna egy egész város pusztulását. Kortörténeti érdekesség a közlönyben megjelent írás. „I. Rendetlen, valamint egymáshoz nagyon közeli építés és a házak közvetlen közelében felhalmozott gyúlékony anyagok, mint: széna, szalma, szőlővenyige és száraz tőke, kukoricaszár és csutka, fa és rőzse. Ha mindezt saját szemeinkkel nem láttuk volna a még épségben maradt házaknál, lehetetlenségnek tartottuk volna, hogy lehet a világon nép, amely ily kihívólag jár el és épít a tűzzel szemben. A házak majdnem mindenütt náddal vannak fedve, és fa- és cserépzsindelyes ház a kivételhez tartozik. A midőn egy helyen azt kérdeztük egy paraszt embertől, aki istállót épített és éppen a nádfedéssel készen volt, hogy megengedik-e itten, hogy így beékelik az épületeket egymás közé? Ő erre azt felelte: Kitől kérjek hát engedelmet az én fúndusomon? Jelen volt ezen párbeszédeinknél a paksi tűzoltó-testület főparancsnoka: Flórián István, ugyanezen testület tiszteletbeli főparancsnoka, Kovács János, és a dunaföldvári önk. tűzoltó-testület főparancsnoka, Reitter József urak. Ebből látható, hogy menynyiből áll az ottani tűzrendészet és mennyit adnak a kormányrendeletre. II. Majdnem tökéletes hiánya a víznek. Paks nagyközsége a Duna jobb partján fekszik, egy meglehetősen magasra emelkedett domb oldalán, és így már azon helyen, ahol a tűz keletkezett a kutak oly mélyek, szívásról szó sem lehetett, pláne olyan szerekkel, amilyenek rendelkezésre állottak. A kutak amúgy is csak igen csekély menynyiségben vannak meg, és hol vederesek, hol kerekes kutak, hol pedig szívóműves kutak. A legtöbbnél pedig a víz igen hamar kifogyott. III. Orkánszerű szél. Ez oly erővel dühöngött, hogy a felvert portól a lángokat látni sem lehetett, annál is inkább nem mert az egyes lángnyelveket 50 méteren túli távolságra vitte vízszintes irányban, mely irányból csak akkor tért el, ha a szél forgószél által felváltatott, amely azután az égő üszköket, különösen a szőlővenyigéből származottakat felkapta és hihetetlen távolságra, így pl. Kömlődre, mely Pakstól egy órajárásnyira fekszik, átvitte. Hogy a szél a lángokat vízszintes irányba vitte, amellett bizonyít az, hogy az utolsó lángban álló épületből a lutheránus templom mögött, a szőlők tövig mind leégtek. IV. A lakosság iszonyatos indolenciája. Ez annyira megy, hogy midőn mi, a kék egyenruhában voltunk egy kőműves embert megkérdeztünk, miért nem segített a polgárság is oltani, azt felelte: Hát mire valók a tűzoltók? És csak akkor, midőn megmondtuk, hogy ezek a tűzoltók önkéntesen, minden díjazás nélkül segítenek és dolgoznak, és hogy mivel sem őrszobájuk, sem lófogatjuk, sem pedig a kellő szereik nincsenek, és így minden tűznél nagy, sőt életveszélynek vannak kitéve, egy ott hallgató parasztember így szólalt fel: Hát ezt miért nem mondták nekünk a tűzoltók? Mert a mi fajta ember honnan tudja ezt. V. A tűzoltó-testületben mutatkozó nagymértékű hiányok. Ilyenek: 1. A főparancsnok csak ideiglenes, és amint nyilatkozott, nem is szándékozik ténylegessé válni, mert a hatóság a tűzoltó-testületet nem támogatja. Bizonyítékul felhozta, hogy ígérve lett évente 300 frt segély, de ez igen rendetlenül adatik meg, sőt több éven át meg sem kapta a testület. 2. Őrtanya nincsen, ámbár a tűzoltók erre csak egy, legfölebb két szobát kérnek. 3. Lófogattal nem rendelkeznek, s így sokszor fél, sőt 3/4 óráig is várniok kell, míg valakinek tetszik a kidobolt 5 írtért az első fuvarozást megtenni. Aki elsőnek érkezik egy pár lóval és szivattyú vagy vízhordó-kocsival a tűzhöz, annak meg van ígérve, hogy 5 frtot kap, a második érkezőnek 3 frt, a többinek pedig 1-1 frt jár. A vízhordásért minden hat-akós hordó után 50 kr. fizettetik. Egy ily nagy terjedelmű tűznél, mint a jelen esetben, melynél annyi sok kocsitulajdonos maga is veszélyben forgott, éppenséggel kevés volt a ló a szerek szállítására, és így megtörtént az is, hogy a vízhordó-kocsi, melyből a kútból való merítés alatt kifogták a lovakat, hogy más helyen használhassák, a kút mellett porrá égett. Megjegyzésre méltó még az is, hogy a kalocsai önkéntes tűzoltótestület, mely szintén segítségére sietett a szorongatott lakóknak, valamint egy csomó paksi bennszülött, kik a Duna bal partjához érkezve, átkelni kívántak, ott állva hiába fújták a vészjelt, hiába követtek el mindent az átkelésre: a szomorú hírben álló paksi révész sehol sem volt található, állítólag oltani ment[... ] Oltási célra fel lett használva föld és vízen kívül: 80 akó bor. Végül még meg kell említenünk, hogy Sacut-Iványi szolgabíró úr, Popovics főjegyző és Macsek Lajos bíró úr az ottani művelet alatt egész erejökből támogatták a tűzoltókat.” A hivatásos tűzoltók mindig hivatásosak maradnak, az önkéntes tűzoltók, ahogy önkéntesek lesznek, már hivatásosak lesznek - Páskándi Géza szavai jutottak eszembe. Úgy érzem, a kijelentés nem szorul magyarázatra. Teli Edit
