Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)

2018-06-08 / 11. szám

Mozaik Paksi Hírnök, 2018. június 8. w 11 Egyre népszerűbb a sillerborverseny Fotó: Molnár Gyula Sokan kilátogattak a XI. Orszá­gos Sillerfesztiválra. A Sárgödör téren tartott, két napot felöle­lő rendezvény első napján zaj­lott a nemzetközi borverseny. A sátras megnyitó után egy-egy présház hűvösébe vonultak a bí­rálóbizottságok és ott kóstolták végig az asztalukra kerülő bo­rokat. Szabó Péter polgármester újság­írói kérdésre azt mondta, hogy a helyszín, a Sárgödör tér Paks építészeti örökségének egyik ékköve, és ez is hozzájárul ah­hoz, hogy ilyen népszerűvé vált a sillerfesztivál. Kiemelte, hogy a Sárgödör téri Présháztulajdo­­nosok Egyesületének 2001-es megalakulása óta folytatott te­vékenysége, rendezvényeik nyo­mán egyre inkább virágzik Pak­son a borkultúra, és minőségi borok készülnek. Nyitrainé dr. Sárdy Diána, a szak­mai nap fővédnöke és csúcsbírá­ja azt mondta, hogy a borok ér­zékszervi bírálata nagyon nehéz, de tanulható. Minden versenyen van egy úgynevezett belövőbor, ehhez képest kell megítélnie a bírálóknak a nevezett borokat, amelyeknek megjelenését, tiszta­ságát, színét, illatát, ízét egyaránt górcső alá veszik. A Szent István Egyetem Borászati Tanszékének vezetője kiemelte, hogy mivel bortermelők, szőlészek, egyete­mi oktatók, kutatók ülnek az asz­taloknál, kiváló szakmai rendez­vény a paksi.- Az, hogy ez már a tizenegye­dik alkalom, mutatja, hogy van rá igény. Ezt már Polgár Zoltán, a Paksi Sárgödör téri Présház­tulajdonosok Egyesületének al­­elnöke mondta. Felidézte, hogy volt egy nulladik alkalom is, ak­kor azonban csak közönségbírá­latot tartottak, amire 32 bort ne­veztek. Az idei borversenyre or­szághatárainkon innen és túlról 60 településről 171 borász 223 bort nevezett, ebből Paksról 36 termelő 47 bort. A hegy levét 7 bizottságban 66-an értékelték, a borok közül 67 bronz-, 77 ezüst- és 28 aranyérmet kapott. A fesz­tivál legjobb siliere Keresztes Pálé volt Bölcskéről, a legjobb paksi siller pedig a Mayer Pin­céből érkezett. Az eredményt a másnap tar­tott közönségnapon hirdették ki, emellett gyermekprogramok, ér­mes borok kóstolója és koncertek szerepeltek a programpalettán, fellépett a Hesz Ádám Akusztik, valamint az Ocho Macho. A fesz­tivált Paks Város Önkormányza­ta, a Sárgödör téri Présháztulaj­donosok Egyesülete és a KBP Produkció szervezte.-gyöngy-Paks az én városom Kis Miklós Pakson született, so­kat járt az édesapjával a Duná­ra. - A mai napig együtt van a régi társaság, ugyanott táboroz­nak, ahol gyermekkoromban, és szokták mondogatni, hogy a fiam ugyanúgy néz ki, mint én, és ugyanúgy nem fogad szót, mint én annak idején - mondja Miklós, aki arról is mesélt, hogy gyermekként, majd felnőttként is dzsúdózott, középiskolásként kezdett kosárlabdázni, amit csak nemrégiben hagyott abba, illetve régi drukker. A barátaim 18 éves koromban úgy csaltak el az első mérkőzésre, hogy azt mondták, ott van az a lány, aki tetszik nekem - idézte fel. Any­­nyira magával ragadta a mérkő­zés hangulata, hogy a követke­zőn már ő adta a dobon a rit­must. Az egyik kedves emléke, amikor két busszal és több au­tóval mentek a paksi csapatnak drukkolni Körmendre, aztán a mérkőzés végén odament hoz­zájuk az ottani vezérszurkoló, és gratulált nekik, hogy ekkora létszámmal jelentek meg. A Kis Nádas vendéglőt 26 évvel ez­előtt nyitotta Miklós az egykori nagyszülői házban. - Próbáljuk a helyet és a kínálatot is fejleszte­ni, az igényekhez igazítani. Ré­gen elég volt, ha nyitva vagyunk, manapság viszont már progra­mokat is kell szervezni, hogy becsábítsuk a vendéget. - Ha el­megyek nyaralni, már a harma­dik nap után hiányoznak a ba­rátaim. Minden Pakshoz köt, nagyon szeretek itt élni - zárta gondolatait Kis Miklós. szőr jobbszélső voltam. Szigeti tisztelendő úr gyakran volt a bí­rónk - idézte fel.- Szép emlékek fűznek a Du­­na-korzóhoz, és fiatalon sok ün­nepnapot töltöttünk az Erzsébet szálló sörözőjében. Jó barátaim voltak Pakson, és vannak most is, örömmel élek itt. Az iskolában nagy létszámú osz­tályok voltak, egy olyan is, ame­lyikbe 56 diák járt. Náluk tör­tént, hogy egyszer a tanárnő azt látta, hogy nem törölte le a táb­lát a hetes. Az első padban ülő eminens diák nekiállt, de lassan, mert tudta, hogy a felelési idő ro­vására megy. Ezt persze nehez­ményezte a tanárnő. Ám a kö­vetkező magyar órán csend fo­gadta, a táblára pedig az volt írva, hogy: Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. A tanárnő erre megenyhült és minden sé­relmet megbocsátott - mesélte Nagy György. Sólya E.- A Zöldfa utca 5. szám alat­ti házban, annak is a második szobájában születtem - mesé­li Nagy György nyugdíjas pe­dagógus, akinek emlékeiben él a régi Sárgödör tér képe, ahogy a szomszédságban lévő egykor grundként, épületek nélkül álló úgynevezett öreg temetőé is, ahol - mint mondta - csak egy márványkereszt emlékeztetett arra, hogy egykor azon a helyen temető volt. Ott fociztak.- Felvég, alvég, újváros, mind­nek volt saját futballpálya-te­­rülete akkoriban, kihívtuk egy­mást mérkőzésekre. Én legtöbb­

Next

/
Thumbnails
Contents