Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-06-08 / 11. szám
Portré Paksi Hírnök, 2018. június 8. ■ 9 Jó napot, mi újság? Horváthné Szűcs Marianna Optimizmust, kiegyensúlyozottságot sugároz minden élethelyzetben Horváthné Szűcs Marianna. Esetében a látszat nem csal, ez a hozzáállás jellemzi mindig, mindenhol. Nem problémákat, hanem megoldandó feladatokat lát, dolgozik, de hálás is minden eredményért a magánéletben és a hivatásban. Mindezt otthonról hozta, szüleitől tanulta, akár csak azt a meggyőződést, hogy az életben a legfontosabb a család, hozzáértve a barátokat is, illetve a munka szeretete. Tanítványait soha nemcsak az adott tantárgyhoz fűződő tudnivalókra tanította, hanem a pozitív életszemléletre. Hogy ezt mennyire hasznosnak találták tanítványai, azt máig igazolják a visszajelzések. Marianna mindig pedagógus volt, mindig a gyerekekért tett, állítólag ötévesen már a húgát és az öccsét tanítgatta. Dunaföldváron nevelkedett, itt dolgozott 22 évig. A főigazgatói állást nem vállalta, mert akkor nagyobb szükség volt rá a családban, hiszen férje Budapesten kapott vezetői feladatokat. Ehelyett vállalkozási ismeretek terén gyarapította tudását elméletben és gyakorlatban, OKJ-s ingatlanos képzettséget is szerzett. Mindezek alapozták meg, hogy egy alapítványi intézmény - jelesül az Energetikai Szakgimnázium és Kollégium - igen összetett fenntartási feladatainak operatív irányítását végezze. Az ESZI 2001 óta működik ebben a formában, s ő 2010- től tevékenykedik az ESZI Intézményfenntartó és Működtető Alapítvány ügyvezetőjeként. 2017-ben nagyon sok „csatát kellett megvívni” annak érdekében, hogy ez a működési forma megmaradjon, de a sok munkának és sok ember támogatásának köszönhetően sikerült. És ahogy mondja, mára bebizonyosodott, hogy ebben a formában lehet azt a nagyon kreatív, innovatív tevékenységet végezni, aminek eredményeként az ESZI az ország legjobb szakképző intézményei közé került. Ez természetesen rengeteg napi operatív feladatot ad számukra, de ehhez pozitív, „jó gazda” hátteret nyújt az alapító paksi atomerőmű, illetve az, hogy kezdetektől Mittler István kuratóriumi elnökkel dolgozik együtt, aki szintén vérbeli pedagógus. - Számunkra fontos a „tanítsd az utódodat” szlogen, amivel elindult az oktatási intézmény 1986-ban. Mi valljuk, hogy az oktatás befektetés a jövőbe - fogalmaz. Mint hozzátette, mindig azt csinálhatta és csinálta, amit szeretett, gyerekekkel foglalkozott. Ez, amióta az ESZI Alapítvány ügyvezetője, kiteljesedett, hiszen nem 30- 60, hanem több száz gyerekért dolgozhat egyszerre.- Boldog vagyok és büszke is. A férjemre, akivel 36 éve vagyunk igazi társak jóban, rosszban. A fiaimra, akik közül az egyik fizikus, matematikus, és Angliában funkcionálanalízis témában írja doktori disszertációját, illetve a kisebbik fiamra, aki édesapja nyomdokaiban villamosmérnökként végzett, és már a Paks II. csapatát erősíti - tér át a családjára. - Mindig optimista voltam, mert azt tanultam, hogy a feladatokat pozitív hozzáállással meg lehet oldani. Lehettem optimista, hiszen nagyon jó társam és fantasztikus gyerekeim vannak, szeretem a munkámat - folytatja. A családba beleérti a szülőket, a testvéreket, a keresztgyerekeiket, akik szintén mindig számíthatnak rájuk, ami kölcsönös, hiszen az alap az összefogás. Igaz ez a barátokra is, mert Mariannáék évtizedes barátságokat ápolnak. Bár hárítja ezt az állítást, de többnyire ő a mozgatórúgó viszont ha az a ritka helyzet áll elő, hogy szüksége van rá, ő is kap segítséget. Hiába a sok figyelmet igénylő munka, a rengeteg vállalt feladat, Marianna számára a család mindenek előtt. Mint mesélte, a fiúk nagyon sportosak, ő pedig „pedálozik” utánuk. Mindig sportolt valamit. Rengeteget kerékpártúráznak, nagyon szeret táncolni, legyen az country vagy zumba, de hasznosnak tartja a jógát is. A sportos programot általában a fiúk szervezik, ő a kultúrprogramokért felelős, szívesen járnak koncertre, színházba. Azt is elárulta, hogy a vágya az, hogy egészségben minőségi életet élhessen továbbra is családja és barátai körében, alapítványi keretek között végezhessen sikeres munkát az ESZI-ért. Marianna életében a hála is nagyon fontos. Hálás azért, hogy a férje által Paksra került, itt élhet, itt nevelhette a gyerekeit biztonságban, sok lehetőség közepette. Habár szeretnek utazni, nagyon szeretnek Paksra hazajönni. Marianna elárulta: fantasztikus, hogy a Gárdonyi-kilátónál élhetnek, ahova először hozta a férje, és aki onnan mutatta meg neki a Dunát, a várost, az atomerőművet. Eredeti otthonát és Budapestet, ahol férje munkája, gyerekei tanulmányai miatt sok időt töltöttek, illetve Paksot a Duna és a szeretet mindig öszszekötötte. Vida Tünde
