Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-05-11 / 9. szám
16 M Paksi Hírnök, 2018. május 11. Mozaik Hagyomány és táncszínház a Tűzvirág premier előadásán Ülünk a nézőtéren, néma csendben, torkunkban dobogó szívvel. Várjuk, hogy felgördüljön a függöny és megtörténjen a csoda. Anyák és apák egymás kezét szorongatják, nagyszülők párás szemüvegüket törölgetik, barátok csillogó szemmel ujjonganak. A hosszú próbafolyamatba a szülők sem pillanthattak bele, itt a premieren látják először gyermekük táncát. Izgatottan keresik őt a többiek között, hogy aztán perceken keresztül szegeződjék tekintetük szemük fényére, és próbálják elhinni, hogy az a tünemény a színpadon valóban az övék. Sorra lépnek elénk: a „négyeskék”, köztük pici ötévesek, akik sosem láttak enynyi fényt és csillogást. Majd a hármas és kettes csoport, a kiskamaszok, az utánpótlás. Ez a ranglétra. Senki nem kezdi az egyes, felnőtt csoportban, viszont odavágyik, hiszen ők a legjobbak, ők vannak a középpontban, ők kapják a legnagyobb tapsot - és ők dolgoznak a legtöbbet. Hónapokig próbálnak, nincs hétvége, nincs buli. Teszik ezt akkor is, ha a premier utáni héten az érettségi várja őket. Hosszú az idő, míg a pici hatévesből a felnőtt-tánckar tagja lesz. Kivasalódik többszáz alsószoknya, elfogy néhány flakon hajlakk, elkopik sok pár csizma és karaktercipő. Elkopik néha a kedv és a lendület is. Mert nem elég a gyerekek lelkesedése: ha a család nem áll teljes támogatásával a táncos mögött, nem lesz hosszú a tűzvirágos karrier. A főpróbák két hónapos időszakában és a fellépések idején nincs kirándulás, nincs nyaralás, nincsenek külön programok. Van helyettük lemondás, alázat, csendes vagy kevésbé csendes beletörődés - vagy szögre akasztott jelmez. A Tűzvirágban csak a megszállottak maradnak. Ha kell, injekcióval csillapított fájdalommal, betegen állnak színpadra, mert a fellépés idejére elmúlik minden, csak a szenvedély marad. Az, hogy mi lesz a taps után, nem lényeges. Mert amatőrként is profik. A felnőtt csoportban a „csikócsapat” tizennégy évesen is tudja a rendet, érti a fegyelmet. Már előre sorbakészítik a számtalan jelmezt, és ha kell, két öltözetet is magukra vesznek, hogy gyorsabb legyen a ruhacsere két műsorszám között, mert a közönség nem várhat. A műsor nem állhat meg. Egyszerre járnak a lábak, pörögnek a szoknyák, repülnek a szalagok. Hogy bírjátok? - kérdezzük két felvonás között, verejtékes arcukat látva. Szeretjük! - válaszolják, és úgy tűnik nem is értik, miért kérdezzük ezt. Az előadásoknak vége, legördült a függöny. Ám ez a száz táncos jövőre újra elhozza nekünk a Tűzvirág-varázst. Sólya Emma Premier előadása mindkét estéjén telt ház előtt lépett színpadra a Tűzvirág Táncegyüttes. Az est első felében Ezközös címmel magyar néptánc-összeállítást adtak elő, a második felvonásban pedig táncszínházi produkciót, ami Nagy Sándor hódításairól szólt, Alexandrosz legendák címmel. Alexandroszt Újvári Dávid, Dareioszt Bozár László alakította, szólót táncolt még Szabó Alexandra, Borsodi Eszter és Kadir Sonuk. A rendező, koreográfus Mádi Magdolna művészeti vezető volt, akinek munkáját Újvári Dávid, Ónodi Béla, a Magyar Táncművészeti Egyetem néptánc tanszékének adjunktusa, Vári Bertalan, a Varidance művészeti vezetője és koreográfusa, valamint Kadir Sonuk, a HÉT Amszterdam Nemzetközi Táncszínház vezető koreográfusa segítette.
