Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-05-11 / 9. szám
Portré Paksi Hírnök, 2018. május 11. ■ 9 Jó napot, mi újság? Kóti Kata Eltökélt, tudatos lány Kóti Kata, többnyire eléri, megvalósítja, amit szeretne. A hivatása a fotózás, és mára szinte hivatássá nemesült hobbija a kutyatartás és -tenyésztés, ráadásul e kettő mostanra egybefonódott. Magánélete is kiegyensúlyozott: párja tizenöt éve társa jóban-rosszban. Kata Dunakömlődön nevelkedett, ott járt általános iskolába, majd a Vak Bottyán Gimnáziumba jelentkezett, ahova nem akarták felvenni, hanem azt javasolták neki, hogy legyen magántanuló. Amikor története fonalánál ideérkeztünk, máris véget ért a dilemma, hogy szabad-e szóba hozni a betegségét, és ha igen, mikor, hogyan. Azt mondta, hogy ezzel rendre találkozik, van, aki nem meri megkérdezni, mi történt az arcával, mások gátlások nélkül megteszik, és utána nem foglalkoznak vele. Mi is ezt az utat választottuk. Kata haemangiómával, azaz egy jóindulatú érdaganattal született. Az akkor húszforintos nagyságú lila folt egy-kétéves korára elfedte a fél arcát és vele együtt nőtt. Műtötték, kétszer trombotizáló kezelésen esett át Svájcban, utóbbi többet ártott, mint használt. Talán akkor fogta fel először, hogy ezzel együtt kell élnie. Amikor húszéves volt, még „mentek egy kört”, hátha lehet tenni valamit, mert hormonális és egyéb hatásokra érzékeny, fájdalmas a daganat. Nem jártak eredménnyel, ezért döntöttek úgy, hogy a Gyermekemért Alapítványnak, amit édesanyja az ő gyógyításának megsegítésére alapított, új célt, új feladatot keresnek: az alapító okiratnak megfelelően paksi gyerekek gyógykezelését lehet finanszírozni. Kata szerint nemes cél, hogy fejlesztésre szoruló gyerekek kapnak ezáltal új esélyt a jobb életre. Visszatérve a gimibe való jelentkezésére, az igazgató valószínűleg azt gondolta, jót tesz azzal, hogy eldugja magántanulóként, de őt éppen ellenkezőleg nevelték, mindig a közösség aktív tagja volt. Végül a dunaföldvári gimnáziumba került, ám a pályaválasztásába újra beleszólt ez a fránya haemangioma: a vérzékenység, a balesetveszély miatt fel volt mentve testnevelésből, így nem mehetett óvónőképzőbe. Ugyanilyen okból nem vállal gyermeket sem. Kata fotózást tanult Budapesten. Szerencsésnek tartja magát, mert a digitális technika térhódítása előtt még megismerhette az analóg technikát. Ahogy weboldalán is megfogalmazta: az utolsók közt vehetett részt a hagyományos fényképészképzésben. Filmre dolgozott, kézzel retusált, azaz kapott egy nagyon jó, klasszikus alapot. Azóta - mivel nincs igazán más választása ebben a szakmában - szabadúszóként dolgozik. Szakmája sokféle szegmensét kipróbálta, dolgozott női magazinoknak, fotózott tárgyakat, sport- és családi eseményeket, köztük esküvőket. Úgy gondolja, most talált rá az igazira, a kutyafotózásra. Rövidesen - ha sikerül átverekedniük magukat az építőipar támasztotta nehézségeken - megnyitja saját kutyafotózásra specializált műtermét. A kutyafotózás persze nem előzmények nélkül való, és Kata nemcsak azért vált, mert a médiapiac átalakult, a magazinok megszűntek, hanem mert ő maga is kutyás lett. Hogy melyik volt előbb, hirtelen nem is tudta eldönteni. Az első - ahogy ő minősiti - kiállításminőségű négylábúra akkor tett szert, amikor családi házba költöztek, a kocsijukat pedig feltörték. A kutya a biztonságát szolgálta. Pesterzsébeti otthonukban napjainkban hat kutyával élnek. Nagy szerencséjükre a szomszédok nem vesződnek a megszámolásukkal... Hosszas keresgélés után találtak rá az orosz fekete terrierre. - Fantasztikusak! Olyanok, mint a kisgyerekek, nagyon magas az intelligenciájuk, folyamatosan az árnyékodban vannak, nagyon igénylik a társaságot - mondta róluk gazdájuk. Katáék úgy élnek, mint a nagycsaládosok, komoly logisztikai bravúr az elfoglaltságok megszervezése. Egyiket kutyaiskolába, másikat kutya-fitneszre viszi, a harmadikat víz alatti futópadra, a negyediket kiállításra. Ez egy olyan életforma, ami teljesen beszippantja az embert. A Szláva nevű kend alapító szukája mellé három éve Novoszibirszkből érkezett Harly, az ő utódaik közül megtartottak egy kislányt és egy kisfiút, ezzel megtéve az első lépéseket a tenyésztés útján. Kutyáik nagyon szépen szerepelnek hazai és külföldi kiállításokon, több rangos díj birtokosai, a nagyok engedelmes kísérőkutya vizsgát is tettek. Ehhez nem elég természetesen a jó anatómia, az is sokat számít, hogyan szocializálódik, milyen ingerekkel találkozik, mennyit, mit mozog, milyen nevelést kap egy eb. Azt, hogy Kata soha nem tört össze, nem bújik el a világ elől, hanem annak aktív és boldog tagja, annak az értő, szerető gondoskodásnak tulajdonítja, amit a családjától kapott. Mint mosolyogva megjegyezte, egyébként is mindenkinek van valami mássága, csak nem feltétlenül látszik. Vida Tünde
