Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)

2018-04-27 / 8. szám

Jó napot, mi újság?

Sztanóné Körösztös Lívia

Ha csak egyvalakivel sikerül igazán megszerettetnem a sportolást, már nem dolgozom hiába - mondja Sztanóné Körösztös Lívia, a Balogh Antal Katolikus Általános Iskola és Gimnázium tanára, aki idén csatlakozott a Bátor Tábor Élménykülönítmény elnevezésű csapatához. Már túl van a súlyosan beteg gyerekeknek különleges élményeket, ezzel pedig erőt adó tábort támogató első futókampányán. A mozgás, a sport szeretetét otthonról hozta, rendszeresen járt a család kirándulni, sátorozni, az édesapja pedig azon volt, hogy a lehető legtöbb sportá-gat megismerjék a gyermekei. Lívia Pakson érettségizett a gimnáziumban, majd Szegeden szerzett tanári diplomát testnevelés-földrajz szakon, előbbiből később elvégezte a kétéves kiegészítő egyetemi képzést. Az alapdiploma megszerzésének utolsó félévében már tanított a Balogh Antal katolikus iskolában. Ennek immáron húsz esztendeje. Tanárként a kisebbeknél a játékosságra helyezi a hangsúlyt, a nagyobbaknál pedig már igyekszik a lehető legtöbb sportágból „kóstolót” adni. - A város méretéhez képest sok sportágat kipróbálhatnak, illetve űzhetnek egyesületi keretek között a fiatalok, de például az atlétikát és a tornát hiányolom a palettáról - jegyezte meg. Diákként atlétizált és tájfutó volt, aztán főiskolásként, majd felnőttként más sportágakat is kipróbált. Ahogy mondja, ha sportról van szó, tulajdonképpen „mindenevő”. - Középiskolás voltam, amikor először vettem részt utcai futóversenyen. Egyszerűen elvarázsolt - fogalmazott. Tulajdonképpen mindig fútottam, csak a rendszeresség és a mennyiség változott az eltelt évek alatt. Lívia ez év elején csatlakozott a Bátor Tábor Élménykülönítmény közösségéhez, amit más paksi futótársai révén már ismert. - Úgy vagyok vele, hogy az adományozás, segítés valamilyen formában az életünk része kell, legyen, a Bátor Tábor pedig egy olyan ügy, amely mellé teljes mellszélességgel oda tudok állni. Rendkívül fontos nekem. Idén februárban indítottam az első kampányomat, aminek az a lényege, hogy egy kiválasztott futóversenyen megtett kilométereimet fogadhatják örökbe tetszőleges összegekért az emberek, így támogatva a Bátor Tábort - összegzett. Törekvését sokan támogatták, olyan is volt, aki hirdetni segített a Facebook-oldalán, volt, aki jótékonysági estjének teljes bevételét ajánlotta fel, más gyűjtődobozt helyezett ki a munkahelyén. A sok segítség és támogatás eredményeként, amiért igen hálás mindenkinek, végül a maga által kitűzött összeg duplája, több mint 400 ezer forint gyűlt össze kampányában, amit a Vivicittá félmaratonon való részvételére épített. - Nagy boldogság ez nekem - mondta, hozzátéve, hogy folytatni szeretné. A szervezők ajánlása szerint egy-másfél év múlva ajánlott újabb kampányba fognia. Emellett is vannak céljai, amelyek valóra váltásában férje és fiuk támogatják. Először nevezett az Atom 100+ versenysorozatba, és nagy álma, hogy lefussa a teljes maratont, aminek akár idén is van reális esélye, de ha most nem teljesül, jövőre mindenképpen megpróbálja. Talán éppen az lesz a második Élménykülönítményes kampánya. Addig is viseli futásain a közösség lila pólóját, és szinte keresi a szemével az Élménykülönítményes szurkolókat, akik „Aki itt fut, az bátor, nem fél az árnyékától! Aki itt fut, az bátor, hajrá Bátor Tábor!” rigmussal biztatják jótékony sportolóikat. - Úgy érzem, hogy jó, amit csinálok, jó helyen vagyok - összegzett Lívia, hozzátéve, hiszi, hogy a nehéz élethelyzetekben is meg kell látni a jót, és abba kapaszkodni, és abban is hisz, hogy a mosoly mindenre orvosság. Igyekszik ezek szerint élni. Kohl Gyöngyi