Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)
2018-03-23 / 6. szám
14 ■ Paksi Hírnök, 2018. március 23. Mozaik A szék az otthonok bútorzatának meghatározó darabja. Kiképzése, formája, anyaga minden korban árulkodik a tulajdonos társadalmi státuszáról, ízléséről, életmódjáról, szokásairól. A képeken látható, 1840- es évekből származó biedermeier stílusú szék a Paksi Városi Múzeumban tekinthető meg. A biedermeier stílusirányzat az empire stílusból nőtt ki, amivel így rokon formaelemeket mutat, de ebből a sajátos polgári stílusból hiányzik az empire merevsége, pompája, gazdagsága. Magyarországon ez a stílus a reformkor időszakát öleli fel, a táblabíró világ stílusává vált. A biedermeier bútorok legnagyobb „fogyasztói” a középnemesek és a polgárok voltak, akik e bútorok tartósság, olcsóság, célszerűség irányelveihez igazodva rendezték be otthonaikat. Megnőtt a lakóhelyek intimitása, illetve az arra való törekvés. így vált a biedermeier az első igazán hangulatos, kényelmes polgári berendezés stílussá. A Szeniczey-kúria keresztboltozatos, virágmintás festett falú szalonjában a szék funkciója megváltozott, már nem dísztárgy volt. A funkcióhoz való alkalmazkodás minden korban adott volt - minden szék arra szolgált, hogy üljenek rajta -, de más előírások szabályozták. A Biedermann kényelmesen akart ülni rajta, engedte láttatni a ruhát, a teljes alakot. A bemutatott biedermeier szék az otthonosságot szolgáló bútordarabbá lépett elő, ammm sima szögletes fából kialakított egyenes lábai könnyűek, kecsesek. A felfelé meghosszabbított hátsó lábak tartják a hajlított lécek alkotta támlát, melynek felső részét rombusz alakú berakás díszíti. A szék ülése párnázott, anyaga virágmintás ripsz. Kialakításánál nagy gondot fordítottak a test kényelmes megtámasztására. A szék hajlatai kimértek és rövidek, feszültséget és látszólagos rugalmasságot kölcsönöznek a bútornak. Bútorkészítéshez csak hazai faanyagot használtak, a gyümölcsfákon kívül topolyafát, habos kőrist és jávort. A bemutatott szék esetében többfajta fával és megoldással találkozunk. Maga a szék diófából, a támláján látható intarzia pedig rózsagyökérből készült. Kezdetben minden díszítőtechnikáról lemondtak, a bútorok kizárólagos dísze a formák szépsége, a szép arány és a kellemes színű és rajzú változatos faanyag volt. Az 1830-as években megjelent némi intarzia, majd később szövevényes intarzia, de ez már átmenet volt a neorokokóba. E szék leglényegesebb vonása a kézműves jelleg, ugyanis az empire kor gyakorlatától eltérően nem építészek, hanem maguk az iparosok készítették a bútorok terveit. Az ülőbútorokat teljesen elölnézetre alakították, valójában ennek a széknek nincs is oldalnézete. Ahogy a fentiekben bemutatott szék is jól példázza, a biedermeier stílus az ülőbútorokban bontakozik ki a legszabadabban és legdekoratívabban. Gazdag-Fejes Margit
