Paksi Hírnök, 2018 (27. évfolyam, 1-24. szám)

2018-03-23 / 6. szám

2 jj Paksi Hírnök, 2018. március 23. Közélet Tetteinkkel nyomot hagyunk a történelemben Fotók: Babai István- Alapvetően mindannyian benne va­gyunk az élet unalmas, embert próbáló ta­posómalmában, de néha jönnek pillanatok, különleges események, amelyek rávilágíta­nak értékeinkre, emberségünk méltóságá­ra, amelyekből erőt, büszkeséget meríthe­tünk. Amelyek képesek felemelni, megtar­tani az egyént vagy akár egy egész nemzetet- mondta Szabó Péter, Paks polgármestere a Szent István téren tartott március 15-i vá­rosi ünnepségen, Reményik Sándor: A sző­nyeg visszája című költeményének egyik versszakára utalva. Mint felidézte, nem volt ez másként 1848 márciusának idusán sem, amikor a magyar nép teljes elnyomásban élt, kiszolgáltatva az elnyomó hatalomnak, szegénységnek, re­ménytelenségnek, elszigetelve Európa fejlett országaitól. Talán pont ezért volt hatalmas és mindent elsöprő különösen is a fiatalok szívében a szabadság és egy új világ irán­ti vágy. És ez megmutatta a magyar nemzet számára, ha csak néhány hónapra is az élet és a világ valódi színét. A polgármester feltette a kérdést napjaink ifjúságának, hogy mit kezdenek a forrada­lom eseményeivel, lelkületével, szellemi, lel­ki üzenetével.- Biztosan nem vagytok könnyű helyzetben, hiszen már jókora távolság választ el az ak­kori eseményektől, élethelyzetektől - mond­ta, kiemelve, hogy a forradalom üzenete ak­kor lesz igazán az övék, ha bejárják vele az emberi élet leghosszabb útját, amely a fe­jüktől a szívükig tart. - Mert a forradalom ünnepe leginkább azoké, akik közel enge­dik azt a szívükhöz, akik személyes életük­ben büszkén élik és továbbadják 1848 lelkű­­letét, tiszta értékrendjét. Mert nekünk itt a XXI. század elején még mindig szükségünk van bátorságra, igazságra, lendületre, böl­csességre, hazaszeretetre, összefogásra és a belőle fakadó tiszta örömre - fogalmazott, hozzátéve - kívánom, hogy tanuljatok bá­torságot az ifjú forradalmároktól, mellyel belevágtok az élet legnehezebb feladataiba, legyetek képesek mindig megújítani a maj­dan rátok bízott világot. Szeressétek hazá­tokat, és akarjatok itthon boldogulni, ahol édesanyáink nyelvét beszélhetjük, és amely földért már nagyon sok fiatal adta életét tör­ténelmünk folyamán. Az ifjúság után a felnőttekhez fordult, mondván: az is fontos kérdés, hogy mi, fel­nőttek, középkorúak vagy éppen az idősö­dők generációi mit kezdünk a 1848-as for­radalom örökségével. - Mi, ma élők ki mer­­jük-e mondani véleményünket, tudunk-e összefogni nemzeti céljainkért, hiszünk-e nemzeti függetlenségünkben, akarjuk-e megvédeni, sőt éltetni keresztény gyöke­reinket, kezünkben tartjuk-e saját sorsunk alakításának lehetőségét, vagy elfogadjuk egyfajta történelmi végzetként, hogy család­jaink, gyermekeink jövőjét újra mások irá­nyítsák - tette fel a kérdést. Szabó Péter arról is beszélt, hogy 1848 tavaszi szele most is itt leng közöttünk, és ha hagy­juk, akkor tanít és formál mindannyiunkat.- Tanítja az embert, hogy vegye komolyan méltóságát, vágyait, lelkének tiszta hangjait, és járjon ma is az 1848-ban megfogalmazott úton. Tanítja az idősödő generációt, hogy fo­gadja el a fiatalok erejét, megújítani akaró vágyát, de figyelmezteti a fiatalokat is, hogy a nagyszülők és a szülők bölcsessége, érték­rendje, világnézete képes megtartani és gya­rapodó élettel ajándékozni az embert. Vagyis tanít a generációk összefogására, gondolata­ink egybefűzésére, tiszteletre, értékeink, sza­badságunk, nemzeti identitásunk megvédé­sére. És arra, hogy mindig merjünk kiállni önmagunkért, nemzetünkért a jövőért - fo­galmazott.- Ha így élünk és cselekedünk, akkor bizto­san eljönnek azok a legszebb percek és ese­mények, amikor a világnak nem csak a vi­szályát, hanem gyönyörű, semmihez sem hasonlítható színeit is meglátjuk - zárta ün­nepi beszédét Szabó Péter. Az ünnepi délelőttre a Paksi II. Rákóczi Fe­renc Általános Iskola diákjai és Napsugár Kórusa készült műsorral, közreműködtek a Tűzvirág Táncegyüttes táncosai. A megem­lékezés zárásaként elhelyezték az emlékezés és tisztelet virágait Jámbor Pál szobránál. Este a Csengey Dénes Kulturális Központ­ban folytatódott az ünnepi programsoro­zat, ahol Jevgenyij Jevtusenko, orosz író és költő szavait idézve Szabó Péter polgármes­ter feltette a kérdést: Mit adunk át a forra­dalom értékeiből gyermekeink, unokáink számára? Beszélt arról, hogy vannak né­pek, amelyeknél az apák törvényes vagy egyszerűen egyéni lelkiismereti kötelessé­ge volt a népük életét meghatározó ünnepe­ken asztalhoz ültetni a családot azért, hogy elmondják a múlt nagy tetteit, hogy legye­nek büszkék elődeikre, tartsák tiszteletben hőstetteiket.- Ha ma este mi is asztalhoz ültetnénk a családainkat, büszkén és bátran mondhat­juk el nekik, hogy az 1848-as forradalom hőseinek cselekedetei által is erős, büsz­ke és bátor nemzet vagyunk. Forradalmi nép, amely szívvel, ésszel, bátorsággal és vére árán megharcolta saját életét, szabad­ságát, nemzeti függetlenségét - fogalma­zott. 3

Next

/
Thumbnails
Contents