Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)

2017-12-15 / 24. szám

Mozaik Paksi Hirnök, 2017. december 15. > 11 Ruhaköltemények természetfotókból Fotó: Lévai Zsolt Czakó Balázs tájfotóit „applikál­ta” alkalmi ruhákra Juhász Szilvia, az így elkészült kollekcióval debü­tált mint ruhatervező. A Harmó­niában a természettel című kol­lekció nagy sikert aratott a Bu­dapest Fashion Week-en. Juhász Szilvia harminc éve dolgozik var­rónőként, így nap mint nap ké­szít egyedi tervezésű ruhákat. Komplett kollekcióval mostaná­ig nem mutatkozott be, de ami­kor erre felkérést kapott, élt a le­hetőséggel. A Budapest Fashion Week-en magyar és külföldi ter­vezők mutatják be új kollekciói­kat, közöttük kezdők is. Novem­berben tizenhárom divattervező vonultatta fel legújabb modellje­it. Szilvi alkalmi ruhái komoly fi­gyelmet vívtak ki. Az innovatív, egyedi alkalmi-ruha-kollekció egy hirtelen ötlettől vezérelve született. A paksi varrónő is­merte Czakó Balázs fotóit, hi­szen többször szerepeltek a Na­tional Geographie hazai, illet­ve nemzetközi válogatásaiban, nyerték el A hónap képe címet. - Megnéztem a képet és már­is láttam benne a ruhát, tud­tam, hogy a horizontnak de­réktájra kell esnie - mesélte a Tükröm, tükröm című képről, amelyből az első darab szüle­tett. A válogatás jól tükrözi a fotós ízlését, négy kép Tolnán készült, kettő a Balatonon, ket­tő Izlandon, egy pedig viharos eget örökít meg. Hiába ez volt az első alkalom, Szilvi dereka­san helytállt a bemutatón. Ko­rántsem jellemző, de az általa készített ruhákhoz hozzá sem kellett nyúlni, mintha a model­lekre öntötték volna. Ebben - mint mesélte - komoly szerepe volt Papp Verának, aki a bemu­tatóhoz készült prospektus mo­dellje volt és kitűnő „próbaba­ba” is, hiszen pontosan azokkal a paraméterekkel rendelkezik, amilyenekre a ruhákat kellett készíteni. A kollekció minden darabjához egyedi ékszer ké­szült, ezek a szintén paksi Wolf Henriett munkái. Juhász Szilvia és Czakó Balázs elárulták, hogy már készülnek az újabb dara­bok, és a Harmóniában a ter­mészettel kollekció várhatóan átlépi az ország határait, ugyan­is már külföldről is kaptak fel­kérést a bemutatására. Feltett szándékuk, hogy csak prémi­um kategóriás ruhákat adnak ki a kezükből, különös hangsúlyt helyezve az egyediségre. Isme­reteik szerint Magyarországon ilyen ruhákat még senki nem készített, de külföldi példáról sem tudnak. -tünde-Tálentum: Pataki Ádám Fotó: Szaffenauer Ferenc Pataki Ádám a Paksi Pro Artis Alapfokú Művészeti Iskolá­ban kezdte zenei tanulmánya­it, és júniusban végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egye­temen. A nagyközönség a Vá­rosházán hallgathatta meg az ifjú harmonikás diplomakon­certjét.- Egy tévedés folytán kezdődött el a zenei pályafutásom. Éppen a bátyámmal beszélgettem, mi­kor édesanyám érdeklődött, hogy szeretnék-e zenét tanulni. Nem hallottam a kérdését, viszont ép­pen abban a pillanatban igennel feleltem valamire a testvéremnek, anyukám viszont azt hitte, hogy neki válaszoltam. Meg is lepőd­tem, amikor udvari játék közben egyszercsak jöttek értem, hogy visznek szolfézsra - idézte fel ze­nei tanulmányainak kezdetét Pa­taki Ádám, aki azt is elmondta, hogy a nagymamájánál látott egy citerát, ami nagyon megtetszett neki. - Minden álmom volt, hogy citerázni tanuljak, azonban nem szerettem énekelni... Egy hang­szerválasztó koncerten hallottam Joó Sándort harmonikázni, aki később a példaképem lett. Papp Olga tanárnőnél jelentkeztem, aki tizenegy évig tanított a pak­si művészeti iskolában harmoni­kázni. Neki köszönhetően jutot­tam idáig. - Eleinte kisebb fellé­péseim voltak, például a szociális otthonban édesanyám révén, aki ott volt gondozónő. A zeneisko­lában is voltak fellépéseim növen­dék hangversenyeken, és környe­ző településeken is színpadra lép­tem. Indultam a Ki mit tud?-on, aztán országos, majd nemzetkö­zi versenyeken. Boszniában volt az első nemzetközi megméreté­sem 2011 -ben, ott 3. helyezést ér­tem el, tavaly márciusban pedig Oroszországban versenyeztem, ahol második lettem. Ez utóbbira vagyok a legbüszkébb, mert ott a legnagyobb a harmonika presz­tízse. Pataki Ádám a művészetis évek után még egy esztendőt a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult, hogy elméleti tudását tovább csiszol­ja, majd magántanárnál vett ze­neelméleti órákat, aki felkészí­tette a zeneakadémiai felvételire. Volt tanárnője tanácsait is rendre kéri, véleménye a mai napig fon­tos Ádámnak. Tervei között sze­repel a mester és a tanári képzés, utóbbi kell ahhoz, hogy teljes ál­lásban taníthasson egy zeneisko­lában vagy szakközépiskolában, és nem csupán óraadóként. Je­lenleg egy budakalászi művésze­ti iskolában tanít. Éttermekben is szeretne játszani hétvégenként a közönségnek, az ilyen alkalmak hangulatát különösen kedveli. Sólya E.

Next

/
Thumbnails
Contents