Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-11-17 / 22. szám
18 ■ Paksi Hírnök, 2017. november 17, Mozaik Az első igazán hideg őszi napok beköszöntével a legtöbben már nem vágyunk a szabadba, inkább a szoba melegébe, és frissítő italként a forró teát választjuk. A kirándulások helyét felváltják a kisebb baráti összejövetelek, beszélgetéssel vagy társasjátékokkal töltjük az időnket. A 19. században az ilyen találkozók jóval gyakoribbak voltak, hozzátartoztak a mindennapokhoz. A paraszti rétegben megkezdődtek a betakarítások utáni feldolgozó munkák, mint a kukoricafosztás, diótörés, fonás. Az iparosok az egyletekben és körökben gyűltek össze megbeszélni a fontos eseményeket, újságot olvasni, politizálni, kártyázni. A köz- és főnemesi réteg az úri kaszinókban, kávéházakban, színházban, hangversenyeken töltötte idejét. Divat volt baráti, rokoni látogatásokat tenni, amelyek pár naptól két-három hétig is tarthattak. Illett a vendég szórakozásáról gondoskodni, kisebb-nagyobb öszszejövetelekre elmenni, illetve ilyeneket rendezni. Ezeken az alkalmakon nagyon fontos volt az illemszabályok betartása, mert könynyen eleshetett az újabb meghívásoktól az, akit vétsége miatt szájára vett a társaság. Ez pedig, főleg az ifjú hölgyek és urak esetében, komoly hátrányt jelentett a házasodási lehetőségeket illetően. Nem volt egyszerű dolga annak, aki meg akart felelni az elvárásoknak, mivel legtöbbször a helyzet és az egyéni érzékenység is befolyásolhatta a megítélést. A viselkedés szabályai az ekkoriban már megjelenő női lapok kedvelt témái voltak, és több olyan mű is megjelent, aminek célja az volt, hogy segítse az eligazodást a társasági életben. Tárgy/ történet Egy ezek közül A pesti művelt társalgó. Több kiadást megélt, javított, bővített kiadása is megjelent, ami mutatja, hogy milyen népszerű kiadvány lehetett, az alcíme szerint „Nélkülözhetetlen kézikönyv, mindazok számára, kik a társas életben szerepelni akarnak, s a társaságokban magukat megkedveltetni óhajtják”. A mű részletesen ismerteti az illemszabályokat a megfelelő testtartástól, ruházattól, szem- és arckifejezéstől, a társaságban való viselkedés részletein, a különböző ünnepi alkalmakon szem előtt tartandó illemen keresztül egészen a „házassági kis katekizmusig”. Kitér az olyan műveltségi elemekre is, amelyek ismerete az úri társaságokban nélkülözhetetlen, mint például a régi istenek neveinek jelentése, a divatos táncok formái és lépései, társasjátékok és a zálogkiváltás módjai, kártyafortélyok. Ismertet a társaság szórakoztatására alkalmas trükköket, ilyen a világító víz készítése, vagy egy zsebkendő meggyújtása anélkül, hogy elégjen. Útmutatást nyújt a társalgás megfelelő menetének biztosításához, anekdotákat („szeszélyszikrák”), komoly és szerelmi költeményeket, köszöntő és emlékverseket tartalmaz magyarul és németül. A szerelmeseknek segítségként leírja a színek és a virágok szimbólumként való használatának fortélyait, mintákat ír a különböző szerelmes levelekre a kezdeti tapogatózástól az elfogadó vagy elutasító válaszig, a szakításig, vagy a házassági ajánlatig. A mű szerzője Egy Pesti Arszlán, aki „legnagyobb részt saját tapasztalása folytán” írta le e fontos szabályokat. Ha a könyv tartalmát napjainkban próbálnánk alkalmazni, nyelvezetét a mai környezethez igazítva, meglepően sok hasonlóságot találnánk a társasági életben elvárt viselkedéssel kapcsolatban, és bár a műveltségi elemek, az illendőség íratlan szabályai alkalmazkodtak a mai kultúrához, alapjaiban felfedezhetőek a 19. századi elemek Ha szeretne erről meggyőződni, „szemünkben a mosolygó éggel” (és nem „a kár örvendő ördög vicsoró fogával”), várjuk egy teára és játékra a múzeum adventi rendezvényén. Kövi-Ónodi Gyöngyi A pesti művelt társalgó c. könyv Kiadó: Lampel R. Könyvkereskedése (Wodianer F. és Fiai Rt.) Könyvkiadóvállalata, Budapest, 9. kiadás
