Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-09-08 / 17. szám
Történetek a ládafiából Örvös Ferenc Örvös Ferenc 92 esztendővel ezelőtt, 1925. május 6-án született, édesapja pékmester volt, édesanyja háziasszony. Édesapjának családi örökség révén 18 katasztrális hold földje és három katasztrális hold szőlője volt. Mivel utóbbit ötszörösen vették figyelembe, édesapja kuláklistára került. Örvös Ferenc már végzett az egyetemen, amikor ez megtörtént, testvérei viszont nem tanulhattak a tiltólista miatt. Az elemit, polgárit Pakson, a felső kereskedelmi iskolát Baján végezte. Rendkívül gyakorlatias, életre nevelő iskola volt, jogot, történelmet, nyelveket, gazdasági földrajzot tanultak. Az érettségin Brazíliából kellett kávét rendelni olasz kereskedővel német bankon keresztül, természetesen ezen a három nyelven. Ha a tiltólistát el is kerülte Örvös Ferenc, a katonaságot nem. Másodéves egyetemista volt Keszthelyen, amikor elvitték az egész osztályt tanárostól, nagyjából egyidőben Szálasi hatalomra kerülésével. Egy hónap alatt kiképezték őket, és a határvadászokhoz kerültek. - Az esküt már úgy tettem, hogy Isten engem innen el segítsen - emlékezett vissza. Nyolckor esküt tett, tízkor már a vonaton ült. így lett katonaszökevény ’44 decemberében. Keszthelyen szállt le a vonatról, és házigazdája fiának unszolására, aki főhadnagy volt egy hátországi alakulatnál, csatlakozott hozzájuk. A katonaszökevény lét - ahogy fogalmaz - nem volt életbiztosítás, nem egyszer pillanatokon múlt az élete. Amikor hazatartott Paksra, háromszor fogták el az oroszok, de mindig sikerült meglépnie. Otthon a konzervgyár előtt futott bele a járőrbe, de szerencsére azt hitték, hogy munkába megy. Később valóban járt a gyárba dolgozni, de előbb néhány évig tanított. 1947-ben kapta meg mezőgazda diplomáját, azaz éppen hetven éve. Ö volt az elmúlt hétvégén az egyetlen a keszthelyi egyetemen, aki rubindiplomát vett át, pedig egykor 72-en végeztek. A múlthoz visszatérve: ’47-ben nem volt könnyű agrárdiplomával elhelyezkedni, mert a régi nagyvállalatok már nem, az újak pedig még nem működtek. Viszont komoly tanárhiány volt, így egy év alatt tanári végzettséget szerzett a műegyetemen, és bár csak júniusban kapta kézhez diplomáját, áprilisban már tanított a kalocsai érseki tanítóképzőben. Biciklivel járt, a Dunán pedig egy uszódi halász segítségével csónakkal, másfél éven át. Utána Palánkpusztára járt tanítani hol biciklivel, hol busszal, majd egy öreg NSU 100-as motorral egészen 1955-ig, amikor az akkori főmérnök hazahívta a konzervgyárba. A három „t” időszakában a tiltott, tűrt, támogatott kategóriák közül ő a törtbe tartozott, mégsem tudták kinevezni két éven át a pártbizottság akadékoskodása miatt. 1965-től húsz évig igazgatta a paksi konzervgyárat, ami ezalatt ötször lett kiváló vállalat, így szakmailag nem tudtak belekötni, de pártonkívülisége mindig gondot jelentett. Akkoriban az igazgatóból, a párttitkárból és a szakszervezeti titkárból álló „üzemi háromszög” volt a döntő testület. Egyszer egy zenész ismerőse - miután egész éjjel a pártbizottságon muzsikált - figyelmeztette, hogy ő volt a téma, ezért nyugdíj előtt két évvel belépett a pártba. A konzervgyár a megye legnagyobb ipari üzeme volt, kétezer főt foglalkoztatott és évi 60 ezer tonna konzervet gyártott. Londontól Tokióig mindenhova szállítottak, főként persze az akkori Szovjetunióba. Örvös Ferenc igazgatóként nem tekintette magát többnek, másnak, az üzemi konyhán étkezett, minden nap gyalog járt, az ajtaja mindig nyitva állt mindenki előtt. Nem jelentett törést számára a nyugállományba vonulás, mert - mint mondja - mindig szerény életet élt. Azzal, hogy becsülettel, tiszta lappal átadta az üzemet utódjának, le is zárta a konzervgyári fejezetet az életében. Vida Tünde
