Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)

2017-08-04 / 15. szám

Történetek o ládafiából

Korvin János

Az utolsó paksi szabó közel hatvan évig űzte e mesterséget, megélte a második világháborút, és több mint 40 évig volt a Paksi Pünkösdi Gyülekezet lelkipásztora. Korvin János márciusban töltötte be a 93. életévét. Az ő történeteit ismerhetik meg elsőként új sorozatunkban.- Egy budapesti repülőgyárban dolgoztam, amikor 1944. április 3-án megszólaltak a légiriadót jelző szirénák. Kiszaladtunk az üzemből, de mivel messze volt a védelmet nyújtó bunker, a közeli fás részletben próbáltunk elbújni. Verőfényes napsütés volt, ezért tisztán láttuk, ahogy közelítenek az amerikai négymotoros bombázók. Huszonöt-harmincas kötelékekben jöttek egymás után kis szünettel, a gépek és négyesével dobták le a bombákat, amik rettenetes süvítő zajjal zuhantak le, és hatalmas tölcséreket vájtak a földbe. Legalább ezer ember vesztette életét a támadásban - idézte fel egyik háborús emlékét Korvin János, aki annak is tanúja volt, amikor december 1-jén megérkeztek az orosz katonák Paksra. - Összeszedtek körülbelül 15 férfit - fiatalokat, időseket egyaránt - és robotmunkára vittek minket, árkot ásni, havat lapátolni, lőszeresládákat pakolni. Utóbbiakat teherautóval hordták Paksra a felső révhez, majd a túloldalról vonattal szállították Kalocsáig. Nekünk kellett a teherautóból ezeket a nehéz ládákat a csónakokba és a kompra rakodni, majd a túloldalon kipakolni. Azt hittük, hogy este majd hazaengednek minket, de nem így történt, kivéve az akkor hatvan esztendős édesapámat, aki az évekig tartó hadifogság alatt megtanult oroszul. Egész éjszaka dolgoztunk, miközben abban reménykedtünk, hogy talán majd reggel elengednek, de akkor sem mehettünk haza, sőt este sem. Ekkor már közel 30 órát dolgoztunk, és rettenetesen fáradtak voltunk. Arra gondoltam, hogy megszökök, mert nem bírom tovább. Nagyon figyeltek a katonák, úgyhogy azt találtam ki, hogy nem Paks, hanem Dunakömlőd felé szökök. Sötét volt és féltem, de végül

összeszedtem a bátorságomat és elindultam, a Sánchegyen át jöttem haza. Szerencsére nem vettek észre - mondta Korvin János, akinek az édesapja szabómesterként dolgozott Pakson, és amikor véget ért a háború, azt ajánlotta fiának, hogy tanulja meg a mesterséget. Korvin János így lett géplakatosból szabó. Hatvan éven át dolgozott ebben a szakmában. - Akkoriban még fejletlen volt a ruházati nagyipar, így szabóval varrattak maguknak az emberek öltönyt, nadrágot, kosztümöt, hétköznapi viseletét, sőt még nagykabátot is. A ruhaipar fejlődésével aztán egyre inkább készruhát vásároltak, a szabók iránti kereslet pedig csökkent - mesélte Korvin János, hozzátéve, hogy egykor legalább tíz szabó volt Pakson. Időközben családot alapított. Felesége, Katalin az idén hunyt el 94 éves korában. - Nagy családdal áldott meg minket a Teremtő, hét gyermekünk született. Most közel hatvanfős a teljes család, 20 unokám és 18 dédunokám van - zárta gondolatait.

Weller P. Hanna