Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)

2017-07-07 / 13. szám

Mozaik A hosszú élet titka a munka Paksi Hírnök, 2017. július 7. ■ 15 Fotó: Szaffenauer Ferenc- Regényt lehetne írni az életemből - mondta Dömötör Józsefné Kovácsovics Mária, akit kilencvenedik születésnapja al­kalmából köszöntött a város nevében Sza­bó Péter alpolgármester. Marika néni Bu­dapesten született, ám még egészen pici gyermekként elárvult. Többfelé sodorta az élet, nevelkedett intézetben, családban, paksi nevelőanyja hadiözvegy volt. Varr­ni szeretett volna tanulni, Csurgón volt két évet. Elmesélte, hogy a háború idején a ba­rátnőjével annak rokonánál bújtak el, aztán amikor véget ért, egy vonat tetején utazva tért vissza Paksra. Amikor megismerte a férjét, azt érezte, hogy vagy ő, vagy senki. Hatvankét évet éltek le együtt, párja tiz esz­tendővel ezelőtt tért örök nyugovóra. Ma­rika néni azt mondta, hogy sok szép em­léket őriz, férjével huszonöt évig énekel­tek az egykori munkáskórusban, ma Paksi Városi Vegyeskarban. Két gyermekük szü­letett, Rózsa és József, eddig hat unokával és három dédunokával bővült a család. Az ünnepelt huszonkét évig dolgozott óvodai dajkaként, amire szintén szívesen emlék­szik vissza, mint mondta, nagyon szerette a gyerekeket és úgy érzi, hogy a gyerekek is őt. Manapság a napjai nagyjából egyfor­mán telnek, még most is szeretettel hímez, délutánonként pedig - ahogy fogalma­zott - átmegy traccsolni a szomszédokhoz. A főzésre nincsen gondja, mert házhoz vi­szik neki az ebédet, egyéb dolgokban pedig nagy segítségére van a menye, Gizi és az ő gyermekei. Ahogy minden szépkorút, úgy Marika nénit is megkérdeztük, hogy mi a hosszú élet titka. - Mindig rengeteget dol­goztam, így azt mondanám, hogy a mun­ka - mondta mosolyogva. Kohl Gyöngyi A cseresznyés! iskolaéveket idézték Hársfát ültettek és egy faragott táblát helyeztek el az egykori cse­­resznyési iskola volt tanítói és ta­nítványai első találkozójuk emlé­kére. Az iskola falára is került egy emléktábla, rajta a korábbi tanítók névsorával. A találkozó ötlete ha­sonló tőről fakadt: tavaly, amikor az egykori néptanító, Karszt János emléktábláját helyezték el ugyan­itt, akkor született meg a gondo­lat, hogy jó volna együtt felidézni az emlékeket. A Csengey Dénes Kulturális Központ karolta fel az ötletet. A kollektíva törekvéseinek eredményeként száznál is többen gyűltek össze a találkozóra, hár­man - Arany Béláné, Karszt Já­­nosné és Feilné Kókány Mária - a tanítók közül. Cseresznyésben, ahogy a tanya­világban sok helyütt, az 1900-as évek elején hozták létre az isko­lát, azért, hogy javítsanak a tanya­si gyerekek iskolázottságán. Elő­ször egy, majd az 1961/62-es tan­évtől két tanteremben oktatták a csemetéket, együtt a nyolc évfo­lyamot. Klippel János azt mondta, nagyon szép évek voltak, a tanító nénit, ta­nító bácsit mindenki szerette. Kó­rus, színjátszó kör működött a ta­nyasi iskolában. A színpadot ma­guk ácsolták, de minden más munkában is szívesen részt vet­tek. Ha kellett maltert kevertek, téglát hordtak. Megjegyezte, a kő­műves szakmát választotta, amit nagyon szeret. Balezer Zoltánná Mukli Mária azt mesélte, hogy 1962-ben kezdte az első osztályt. Arany Béla és felesé­ge, Sárika néni volt a tanító.- Igazán szép emlékeket őrzök, nagyon szép gyerekkorom volt, azért is jöttem vissza Cseresznyés­be lakni, mert visszahúzott a szí­vem - árulta el. A találkozásnak nagyon örült, mert hasonlóra, saj­nos, nagyon kevés alkalom adó­dik, és most jó volt felidézni a kö­zös gyerekkori emlékeket. Paks településrészei közül mos­tanáig csupán Dunakömlőd tör­ténete van feltárva, abból készült kiadvány, a többi múltja még fel­dolgozásra vár, de - mint Bo­dor Éva szavaiból kiderült - sze­retnék ezt a munkát elvégezni. A Pákolitz könyvtár igazgatóhelyet­tese és egyben a Paksi Értéktár Bizottság vezetője hangsúlyozta, hogy a meglévő értékek számba­vétele, megőrzése, továbbadása a feladatuk. Az értékekről kinek-ki­nek más jut eszébe, de ide sorol­hatók a közösségek is. A találkozó szervezésében a rész­önkormányzat is szerepet vállalt. Kapás Zoltán, Cseresznyés kép­viselője elmondta, hogy öröm­mel tették, mert szeretnék feltár­ni a településrész múltját. A jelen­ről azt mondta: a KSH legutóbbi adatai szerint kilencvenen él­nek itt, közülük legfeljebb tizen­öten tősgyökeres cseresznyésiek. Az iskola - mint ismert - immár Cseresznyéskert Erdei Iskola né­ven működik. A régmúlt felem­legetésén túl adatgyűjtésre is kivá­ló alkalmat adott a találkozó. Teli Edit, a kulturális központ igaz­gatója elmondta, hogy a résztve­vők adatait, elérhetőségeit rögzí­tették, a sok régi fotót pedig di­gitalizálták. Van egy további terv is a Pákolitz könyvtárral és a mú­zeummal közösen: Téli esték so­rozatot szerveznek, ahol a kül­ső városrészek múltját, az ott élők sorsát ismerhetik meg az érdeklő­dők. -ví-Fotó: Molnár Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents