Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-06-16 / 12. szám
Jó napot, mi újság? Iker Józsefné Népzene csörgedezik az ereiben - vallja magáról Iker Józsefné Györgyi. Idén huszonöt esztendeje, hogy néptáncoktatással foglalkozik, három művészeti iskolában tanít, egynek a létrehozásán most dolgozik - ez a tervek szerint szeptemberben indul - és vagy másfél tucatnyi együtteshez van valamilyen módon köze. Györgyi Bogyiszlón nevelkedett, Szekszárdon szerzett kereskedői végzettséget. A viseletek iránti vonzalmának egyik eredőjét arra az időszakra teszi, amikor három éven át az egykori Korzó áruház méteráruosztályán dolgozott. Leérettségizett, 1991-ben elvégzett egy néptáncoktatói tanfolyamot, 2004-2008 között a Magyar Táncművészeti Főiskolára járt, 2015-ben pedig közoktatás-vezetőként végzett a Műegyetemen. Paksra házassága révén került 1994-ben. Férje Iker József mentőtiszt, az Országos Mentőszolgálat paksi állomásán és az Atomix Tűzoltóságnál teljesít szolgálatot. Kamilla lányuk 16 éves. Bár Györgyi 23 éve él Pakson, úgy érzi, szakmai munkáját itt nem ismerik túl sokan, a megyében és azon túl annál inkább. Pusztahencsén, Cecén, Adonyban húsz éve vezet népi együtteseket, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A tánccsoportok között nem tud, nem is akar választani. - Ahány gyereked van, pont ugyanúgy szereted mindegyiket - mondja. Úgy tűnik, kiapadhatatlan energiaforrással rendelkezik, hiszen tavaly októberben létrehozta a Tehetség Művészeti Alapítványt, ami paksi, Pakson tanuló diákok, a környékbeli csoportokba járók és újonnan csatlakozók „gyűjtőtégelye”, s ígéret arra, hogy Pakson is leteheti névjegyét. Az első eredményeket már láthatta is a közönség a Város Napján, sőt vastapssal meg is jutalmazta. - Szerintem csodásán sikerült, az egész rendezvény színvonalas volt - összegzi. Az erdélyi Kalotaszegről hozott új stílusú táncokat. Rendszeresen jár ugyanis gyűjteni, sok helyre szinte hazajár az ország határain belül, a Felvidéken és Erdélyben. Neki nemcsak a gyerekek lába, hanem a lelke is fontos, és a tánctanítás sem csak a lépésekre korlátozódik. Arra törekszik, hogy megjelenítse az autentikus paraszti kultúrát, amihez hozzátartoznak a szokások, az alkalmak, a jeles napok. Ezek köré épül a tematika, rájuk épülve fogalmazódik meg a koreográfia. Mindezen túl különleges vonzódása van a viseletekhez, készítésükkel is foglalkozik. Bármennyire furcsa ennek tükrében, az Iker családban van élet a táncon kívül is. Györgyi imád utazni és legalább annyira szereti a vele járó szervezési munkát: idei, régen várt nyaralásukat három éven át készítette elő. Nagyon érdekli a lakberendezés, ha újra születne, talán arra indulna el, de nagyon szeret háziaszszony lenni, sütni, főzni, mindent kipróbálni, családját kényeztetni. Ezekre persze nem jut elegendő idő, nagyon össze kell hangolniuk az életüket, hiszen aki a kulturális közegben mozog, pontosan tudja, hogy ők akkor is dolgoznak, amikor más kikapcsolódik. A következő hetek, hónapok talán az eddigieknél is sűrűbbnek ígérkeznek, hiszen felkérést kapott, hogy ő szervezze meg a Székesfehérvári Királyi Napokon a hagyományőrző sétány programját. Tizenkét helyszín lesz, bemutatják például a sárközi lakodalmat, a menyasszony-öltöztetést, a legénybúcsút, s egyebek között - az Országalma körül nyolcvan asszonnyal - a karikázót... Ez sem kis kihívás, hiszen a rendezvényen 30-40 ezer látogató fordul meg. Nem marad el a Csámborgó Népművészeti Tábor sem, ezt idén már 23. alkalommal rendezi. Néptáncot, népzenét, népi énekeket, kézművességet tanulnak itt a gyerekek. Nyár végén Lengyelországba, Zakopanéba utazik egy negyvenfős csoporttal, amelyet a Tehetség táncműhelyének fiataljai, a sárbogárdi együttes és egy öttagú zenekar alkot. - Az ország zászlaja alatt állhatunk, ami nagy megtiszteltetés és felelősség- fűzi hozzá. Szűkebb hazája, a Sárköz táncaiból állítja össze a versenyprogramot. Őszre szeretne egy jubileumi alkalmat, hiszen idén huszonöt éve tanít. Úgy tervezi, hogy megszólítja azt a sok embert, aki megtisztelte azzal, hogy a drága idejét az ő óráin töltötte.- Nagymamám haláláig viseletben járt. Édesanyám jász lány, aki Bogyiszlóra ment férjhez, a Bogyiszlói Népi Együttes alapító tagja volt, nagyon sokáig táncolt, bejárták a világot, nagyon büszke vagyok rá. Én mindent tőlük kaptam, az indíttatást is, azt a lelkületet is, amivel- azt gondolom - ezt csinálni lehet - fejtegeti a népzene, néptánc iránti elhivatottságát. Majd’ minden percük erről szól, énekelnek, táncolnak, ez náluk életforma. - Mintha az archív képen a középső néni lennék én - magyarázza a szája sarkában megbúvó mosollyal. VIda Tünde Paksi Hírnök, 2017. június 16. ■ 15
