Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)

2017-04-07 / 7. szám

Fotó: Szaffenauer Ferenc/Paksi Hírnök

Jó napot, mi újság?

Venczel László- A fát hagyni kell beszélni. Ha figyelsz, mesét mond neked. Feladatom nem lehet hát más, mint hogy dolgát megkönnyítsem, útját egyengessem, és végtelen szépségét megmutassam. - Ezek a gondolatok olvashatók Venczel László honlapján a fáról, amihez több szálon kötődik: intarziázik, volt idő, amikor fabútorokat készített, és faesztergál is. Foglalkozik grafikával, nemrégiben pedig megnyert egy, a halasi csipkét népszerűsítő pályázatot.- A halasi csipke jellemző motívumai a madarak, én pávát rajzoltam - mondja László, aki nyereménye mellé rögtön felkérést is kapott. A Kiskunhalasi Csipkeház és Csipkemúzeum a széles nagyközönséggel is megismertetné hagyományait, populáris csipkékkel népszerűsítve a halasit, például nyakban viselhető csipke csillagjegyekkel. Most ezeken a terveken dolgozik Venczel László, akinek egyébként vannak kiskunhalasi gyökerei: nyolcesztendős volt, amikor szeretett szülővárosából, Szegedről a csipke városába költöztek, ott végezte el a gimnáziumot, majd választása a ma Budapesti Gazdasági Főiskoláként ismert intézményre esett. Tanulmányi szerződése egy időre a fővároshoz kötötte, rendben volt a munka, nem volt problémája a budapesti forgataggal, sőt a nagyvárosi zajjal sem, annál inkább a lakhatással. Paksi ismeretsége révén lehetősége adódott elhelyezkedni az atomerőműben, ahol az oktatási osztályra kerestek angolul beszélő munkatársat. Ez 1991- ben történt, azóta ott dolgozik, foglalkozik grafikai tervezéssel is, illetve újabban részt vesz digitális tananyagok készítésben, ami, mint mondja, egy kicsit művészet is, hiszen ahhoz, hogy élvezet lehessen a tanulás, ezeknek az anyagoknak kellően esztétikusnak, lebilincselőnek is kell lenniük. Megszaporodott feladatai, de főleg annak okán, hogy időközben megnősült és háromgyermekes családapa lett, a fa háttérbe szorult, pedig volt idő, amikor ez töltötte ki ideje jelentős részét. Az első bútorokat magának készítette még akkor, amikor hozzájutott első saját, ám bútorozatlan lakásához. Idővel azon kapta magát, hogy megbízásra készít bútorokat nappaliba, konyhába. Ma már ezzel egyáltalán nem foglalkozik, viszont az intarziázás és a faesztergálás, ha nem is túl nagy intenzitással, de megmaradt. Előbbi egy véletlen folytán lett az élete része. Történt, hogy akkori főnökénél látott egy intarziás dohányzóasztalt, amit alaposan meg is kritizált, mire az volt a válasz, hogy csináljon jobbat. Kutakodása Törőcsik Jolánhoz vezette, akitől elsajátíthatta az intarziázás csínját-bínját.- Kétféleképpen születhet meg egy intarziakép. Az egyik, ha van egy rajz, amit meg akar valósítani az alkotó, a másik pedig az, amikor a fa szólítja meg, ad ihletet- mondja László, aki arról is beszélt, hogy

pár éve vásárolt faesztergagépén elsősorban dísztárgyakat készít, például borospohárkészletekben fára cseréli a poharak szárát. Az atomerőmű támogatását élvező AlternArt Művészeti Egyesület elnökeként arról is beszámolt, hogy azt tervezik, ismét meghirdetik korábbi sikeres gyermekraj zpályázatukat és több közös alkotást is létre szeretnének hozni, melyek Pakson vagy máshol is bemutathatok. Az egyesület néhány évig működtetett egy alkotóműhelyt, amit a kecskeméti tűzzománcstúdióhoz hasonlatosan nyitottá tettek volna. - Jó lenne ezt az álmunkat is megvalósítani - tette hozzá. Kohl Gy.

Paksi Hírnök, 2017. április 7. ■ 15