Paksi Hírnök, 2017 (26. évfolyam, 1-24. szám)
2017-03-24 / 6. szám
A város Tisztes Polgárai lettek Hagyományosan március 15-én adják át a Magyarok Világszövetsége által alapított, a paksi városi kitüntetések sorába emelt Tisztes Polgár elismerést. Idén ketten részesültek ebben a díjban, mindkettejük mögött gazdag életút van, s ma is szívükön viselik a város sorsát. Közös még bennük - mint lapunknak adott interjújukból kiderült -, hogy meglepetéssel vegyes örömmel fogadták a városi kitüntetést. Fotók: Babai István/Paksi Polgármesteri Hivatal- Nem számítottam rá, nemigen szoktam szerepelni, csak végzem a dolgomat - reagált Tóth György, aki nemrégiben a Tolna Megyei Mérnökkamara elismerését is megkapta, a szervezet örökös tagja lett. Mint hozzáteszi, nincs a figyelem fókuszában, mégis úgy tűnik, hogy felfigyeltek munkásságára.- 1975-től foglalkozom Pakssal, az ERBE- nél kezdtem, „lejáró” voltam. Aztán 1985- ben, amikor az ERBE kivonult, a paksi atomerőmű dolgozója lettem - kezdte történetét. De, mint hozzáfűzte, több mint negyedszázados ittléte okán talán már joggal vallja magát paksinak. A villamosmérnök, atomerőművi szakmérnök végzettségű szakember 1985 és 2003 között az erőmű különböző felsővezetői beosztásait töltötte be, műszaki igazgató, általános műszaki igazgató volt, majd 1999- 2003 között, nyugdíjazásáig a humánpolitikai igazgatóságot irányította. Mint méltatásában is elhangzott, támogatta az ESZI szükségszerű átalakítását, és részese volt az intézmény történetében meghatározó alapítványi konstrukció létrehozásának. Szerepvállalásával biztosította az iskola tanári karának és diákjainak a zökkenőmentes tanévkezdést. 2001 és 2003 között az Atomerőmű Sportegyesület társadalmi elnöke volt. Büszke arra, hogy ez idő alatt született meg a megállapodás arról, hogy a városnak egy első osztályú felnőtt futballcsapata legyen, és sikerült elérnie, hogy az ASE-ból kiöregedett gyerekeket Dunaújváros fogadja. Külső tagként részt vett a paksi önkormányzat gazdasági bizottságának munkájában. A várossal való kapcsolatát illetően három olyan egykori tervet említett, ami- mint rámutatott - talán jelzi, hogy „nem jártak rossz úton”. Abban az időben, amikor az atomerőmű munkatársa lett, tervezték annak bővítését. A wer iooo-es blokk létesítésére kormányhatározat született. Tóth György szakmai tapasztalatai okán bekapcsolódott az előkészítésbe, annak várost érintő szegmenseibe, így több, mindkét fél számára kedvező megoldás megszületésénél bábáskodott. Mint mesélte, az erőműbővítéshez szükséges infrastrukturális fejlesztés első lépéseként megvették a mai Táncsics park helyén lévő öreg épületeket, és a területet a városnak adták. A Pollack Mihály utca beépítetlen területét „kinézték” egy lakóparknak, már a kisajátítás is elkezdődött, de amikor a bővítést leállították, ők is felfüggesztették ezt a lépést. - Most örömmel látom, hogy a város tervezési pályázatot írt ki egy lakópark építésre - jegyezte meg. Hasonlóképpen fogalmazott a Duna-partra, az Árvíz utcára vonatkozó elképzelések kapcsán, amelyekhez hasonlót már korábban megfogalmaztak. Tóth György elmondta, hogy két házasságából három fia és egy lánya született, öt unokája van. Nyugdíjba vonulása után szintén mérnök feleségével alapítottak egy betéti társaságot, amelyben nukleáris területet érintő tevékenységet végeznek.- Nagyon szeretünk Erdélybe járni, sok barátunk van, tagja voltam a focicsapatnak, amely révén nagyon jó kapcsolatot ápolunk Székelyudvarhellyel - árulta el még magáról. Fritz Jánost szintén nagyon meglepte az elismerés, korábban magáról a címről sem hallott, de - mi tagadás - nagyon jólesett neki, hogy gondoltak rá. A díjátadáskor felzúgó tapsból arra lehetett következtetni, hogy nemcsak az őt felterjesztő, hanem sok-sok ember gondol rá meleg szívvel.- Nagyon jóban voltam a munkatársaimmal a kőművestől a segédmunkásig mindenkivel. Korrektül tudtunk dolgozni, cselekedni, gondolkodni, mindig az emberek között voltam, ez volt az egésznek az ábécéje - fogalmazott. Fritz János Pakson született. Pécsett szakérettségizett, hat félévet végzett az egyetemen, majd családi okok miatt átkérte magát levelezőre. Megnősült, a konzervgyárhoz került és úgy belevetette magát a munkába, hogy végül a diplomamunkáját nem készítette el, a diploma helyett technikusi oklevelet szerzett. Tanulmányai után, 1950-ben először a Budapesti Szerelőipari Vállalathoz került kőművesként, majd a paksi kirendeltségű TOTÉV-nél helyezkedett el. Kitartó tanulással és szorgalommal jutott előbbre. Büszke arra, hogy tanulmányi ösztöndíjakból, a nyári szünetekben végzett munkákból fedezte kiadásait, ha kellett szenes vagonokat rakodott ki éjszakánként. Dolgozott a Járási Tanácsnál, majd a Községi Tanácsnál, az újdonságnak számító költségvetési üzemek megszervezése is a feladatai közé tartozott. Több hatlakásos, kétemeletes társasház épült a tervei alapján. Nagyon szép feladatként emlékszik a futballpálya, illetve a Vak Bottyán Gimnázium építésére. Utóbbiról elmondta, hogy az komoly szakmai kihívás volt a magas talajvíz miatt. - Kevés helyre tudok elmenni Pakson úgy, hogy ne találkoznék valamivel, amit terveztem - mondta. Azt is elárulta, hogy mindig a jóra törekvés vezérelte.- Nálunk azt tanították, hogy drága az építészet, drága a filmgyártás is, de ha egy film nem sikerül, nem adják a közönség elé, míg a házak ott vannak mindig szem előtt - fejtette ki. 1977-től nyugdíjazásáig a Dunamenti Termelőszövetkezetnél dolgozott, tagja volt a Nagyközségi Közös Tanácsnak, Paks Város Első Tanácsának Munkáját aktív pályafutása során számos díjjal ismerték el. Huszonöt éve vonult nyugdíjba. Persze azóta is nyitott szemmel jár, és nem titkolja, nem minden tetszik neki. Azt például, hogy olyan lakásokat építenek, amik egymás mellé vannak zsúfolva, kifejezetten rossz szemmel nézi. A régi értékrend - úgy véli - nem csak a szakmában veszett oda. - Nekünk a gyerek- és a legénykorunk sokkal nehezebb, de szebb volt, másképp közeledtünk egymáshoz, több örömünk volt - taglalta. János bácsi ma is aktív, van egy kis tanyájuk Csámpán, ott tesz-vesz. Most éppen a metszés, nyitás van napirenden, hiszen van nyolcszáz tő szőlője. - Amikor azt mondták, a munka éltet, azt gondoltam, ez egy frázis, de már tudom, érzem magamon, hogy valóban igaz - jegyezte meg végezetül. VidaT. 6 ■ Paksi Hírnök, 2017. március 24.
