Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-11-18 / 22. szám
Fotó: Szaffenauer Ferenc/Paksi Hírnök Jó napot, mi újság? Ruff Ferenc Félig sem olyan fontos az, amit tanítunk gyerekeinknek, mint az, ahogy tanítjuk. Eötvös József gondolatát idézte Ruff Ferenc, amikor arról beszélgettünk, mit tart mindenkor szem előtt, ha munkáról van szó. Tanított a zeneiskolában, jelenleg az Atomenergetikai Múzeumban dolgozik, és neve összeforrt a Paksi Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztivállal, amelyből a tizenkilencediket éppen ezen a hétvégén tartják.- Kezdetben előfordult, hogy reggel kilenctől hajnali kettőig tartott a program, néhány éve viszont már előválogatót tartunk és tizenháromnál több zenekart nem engedünk a zsűri elé, ami emeli a nívót - mondja Ruff Ferenc, a Paksi Amatőr Pop-Rock-Jazz Fesztivál igazgatója. - Amellett, hogy színvonalas zenei programot adunk a közönségnek, bemutatkozási lehetőséget és értő kritikát is kapnak az amatőr zenekarok. Általános tapasztalat, hogy a tehetséges fiatal zenekarok mögött nincs elégséges anyagi háttér és szakértő segítség, ezek hiányában pedig jórészt felbomlanak, a tehetségek elkallódnak. Ez a megméretés komoly kiugrási lehetőség, hiszen az első helyezett színpadra léphet a Budapest Music Expo keretében megrendezett Öröm a zene Tehetségkutató döntőjében, a legjobbak hangszervásárlási utalványnyal gazdagodnak, és rádiós bemutatkozási lehetőség is szerepel a díjak között, fejtegette.- Tíz éve mondogatom, hogy abbahagyom, mégis újra és újra belevágok, mert nem felejtettem el, milyen hálás voltam kezdőként minden olyan lehetőségért, ami előrevitt - mondja Ruff Ferenc, akinek a zene az igazi közege. Elmesélte, hogy nagypapája harmonikán muzsikált, amíg a hangszert el nem vitték az oroszok, utána citerán játszott, amit a közelmúltban megtaláltak a padláson, és édesapja is harmonikázott. Hartmann Józsefnél tanult harsonázni, majd mivel jobban vonzotta a könnyűzene, jött a gitár, később előadóművész végzettséget szerzett. Aztán amikor a kilencvenes évek legelején egykori zenetanára agitálta, hogy csináljanak jazz tanszakot a zeneiskolában, feladva a biztos egzisztenciát nyújtó atomerőműves állását, az önmegvalósítást választotta. A jazz tanszak létrehozása abszolút úttörő vállalkozás volt, akkoriban sehol másutt az országban nem működött ilyen, mondja.- Nyári táborokat tartottunk, amelyek instruktora Papp Gyula volt, akkoriban hoztam létre a Friends zenekart, és a fellépéseken befolyt összegből fejlesztettük a tanszak eszközparkját. A Szarka Gitta vezette táncosokkal vittük színpadra a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musicalt, ami, ha időközben nem szűnt volna meg a jazz tanszak, még nagy utat járhatott volna be - idézte emlékeit. A tanszak azonban megszűnt, amit igencsak fájlalt. Ezután a Dél-Dunántúli Humánerőforrás Kutató és Fejlesztő Közhasznú Nonprofit Kft.-nél volt projektgazda, az atomerőmű Tájékoztató és Látogatóközpontja volt a következő állomás, ma pedig az Atomenergetikai Múzeumban munkálkodik a közművelődési szakember.- A múzeumpedagógiában is az a fontos számomra, ami mindig is volt a tanításban: az, hogy amikor egy gyerek távozik, már több legyen, mint amikor bejött, kapjon, vigyen magával valami újat. Ez a szándék megjelenik a zenei tehetségkutató fesztiválban is, hiszen itt nemcsak díjat kapnak a zenekarok, hanem szakmai iránymutatást is olyan elismert zenészektől, akik példaként szolgálhatnak szakmailag, emberileg egyaránt.- Bár a fesztivállal a szakma szemszögéből fajsúlyos és a közönség körében népszerű programot teremtettünk, azért van hiányérzetem. Remélhetőleg a tehetségkutatás kiegészül tehetséggondozással és oktatással - zárta gondolatait. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2016. november 18. ■ 15
