Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-11-04 / 21. szám
Fotó: Kövi Gergő/Paksi FI írnok Jó napot, mi újság? Iochom Zsolt A szavak erejével harcol Iochom Zsolt Kézdivásárhelyen született, Csíkszeredában élő médiaszakember. Amiért küzd, az a magyar nyelv és kultúra megőrzése. Elsőként a fiatalokhoz igyekszik szólni. A közös hangot megtalálnia talán nem nehéz, hiszen maga is csupán 27 esztendős. Paksra, ha nem is hazajár, de meg-megfordult itt, négyszer diákként, egyszer kísérőként vett részt a határon túli magyar középiskolások táborában, legutóbb pedig az Örökségünk mozgalom keretében érkezett mint a klippályázat zsűrijének tagja. Anyaországi utazásának kettős célja volt: előzőleg átvette Budapesten, a Honvéd Kulturális Központban a Nemzet Naptára Magyar Trikolór Tizenkét hónapja pályázat fődíját. Ő az első, aki kétszer is megnyerte a fotópályázatot. Zsolt a kézdivásárhelyi Petőfi, majd Nagy Mózes iskola után a Református Gimnáziumban érettségizett, aztán 2015-ben Csíkszeredában átvette kommunikáció szakos diplomáját. Mivel szülei is a sajtóban dolgoznak, édesapja újságíróként, édesanyja a hirdetési területen, beleszületett a média világába. Először azonban mégsem ide, hanem a színpadra vágyott. Hatéves korától járt különböző színjátszó csoportokba. Néhány évvel később, középiskolásként már a suliújságot szerkesztette, és a városi Polyp Tv adásaiban dolgozott. Tizenkét esztendős korától be-beugrott édesapjának segíteni, ha egy időben két eseményről kellett tudósítani és rendre megörökölte régi fényképezőgépeit, ha azt újra cserélte. Első jelentősebb cikkét egy olvasótáborról - ha nem is a cseresznyésiről - írta. 2007-ben megkeresték, volna-e kedve egy hírportálnak fotózni és riporterkedni, amire igent mondott. Ma a Székelyhon.ro tudósítója, és miután a sajtóesemények zömmel délután, este vannak, főállásban egy társaságnál honlapok, Facebook-oldalak frissítésével foglalkozik. Nemcsak ír, fotó- és videóösszeállításokat is készít. Hogy melyiket szereti jobban? Igazából mindegyiket, mert úgy érzi, nagyon jól kiegészítik egymást, együtt alkotnak egységet. Bár megfontolt, mondhatni lassú beszédű, az online újságírásban éppen azt szereti, hogy pörgős.- Legutóbb egy hónapja volt, hogy 2:i9-kor befejeztem egy cikket, aztán visszafeküdtem, és reggel 7-re, mire felébredtem, már tízezres nézettsége volt. Úgy látszik, nemcsak én ébredtem meg - támasztja alá egy történettel. A gyorsaság fontos, tehát, ha az anyag úgy kívánja meg, a helyszínről tudósít, a fotót egy szerverre küldi, ahonnan a szerkesztőség azonnal fel tudja tölteni a weboldalra. írásai a Székelyhon.ro-hoz tartozó lapokban is megjelennek, ebből ma nagyjából féltucatnyi van. Amikor csatlakozott a kollektívához, a 79-es szerkesztői sorszámot kapta, most már a 979-es sorszámnál járnak - érzékelteti a nagyságrendeket. Kifejezetten szereti azt a szabadságot, amit az online újságírás megenged, nincs terjedelmi korlátok közé szorítva. Mint mondja, tapasztalatai szerint a napilapok általában a szenzációt hajszolják, ő viszont igyekszik pozitív dolgokkal foglalkozni. - Úgy érzem, nem kapnak elég hangsúlyt és figyelmet az ifjúságot érintő, a civil és az egyházi vonatkozású hírek. Én ezekre fókuszálok - árulta el. A két munka miatt természetesen nap mint nap éjszakába nyúlóan dolgozik, de ez őt igazából inkább feldobja, mint fárasztja.- Nem lehet megunni, mindig máshova megyek, nagyon sok emberrel találkozom - magyarázza, miért szereti a hivatását. Emellett szívesen olvas, mond és ír verseket, utóbbiakat saját blogján publikálja, de egyszer mindenképpen szeretne egy olyan kötetet készíteni, ahol verseit saját fotókkal illusztrálja. írásai érzelmi, vallási témájú művek és gyakran foglalkozik a székelység-magyarság kérdésével. Küldetésének tekinti a magyarság megőrzésére való buzdítást. - Úgy gondolom, mindenkinek kötelessége ez. Aki nem tesz érte, az ellene tesz - szögezi le. 2009 óta részt vesz az Összetartozunk szórványprogramban, sokfelé megfordult, elsősorban a fiatalokat igyekszik megszólítani. Mint mondja, a szórványban más a helyzet, mint náluk, akik tömbben élnek. Példaként Temes megyét hozza, ahol tíz év alatt 30 ezerről 16 ezerre morzsolódott le a magyarság. Sok a vegyes házasság, a gyermekek már nem beszélnek magyarul. - Elsősorban a szó fegyverével harcolok. Úgy érzem, az emberek hajlamosak arra, hogy panaszkodjanak, hogy ez se jó, az se jó, de inkább azt kell nézzük, hogy mi az az apró lépés, amit tehetünk a jó felé - mondja. Az meg sem fordult a fejében, hogy külföldön keressen boldogulást, mert úgy érzi, nem véletlen, hogy hova született, ott van dolga. - Az ember a saját anyanyelvén tud inkább kibontakozni, alkotni. Az őseink örökségét nekünk is tovább kell adni hagyatékul- folytatta. Ugyanerről ejtett szót az Örökségünk klipbemutatóján, Pakson is. Azt is elárulta, hogy tíz év után újra Pakson járva a Cseresznyés-puszta táblát látva ráébredt: ami akkor mókának tűnt, milyen hatást gyakorolt rá. - Olyan magot szórtak el bennem, amit játéknak fogtam fel, most viszont életem részévé, munkámmá, hivatásommá vált- fogalmazott. Vida T. Paksi Hírnök, 2016. november 4. ■ 15
