Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-11-04 / 21. szám
Megjelent az új Kézjegy antológia Fotó: Vida Tünde/Paksi Hírnök- Ezek az írások, ezek a betűk eddig csak számítógépképernyőn voltak láthatóak. Az, hogy nem tükröződik vissza a monitor, nagyon furcsa érzés. Remélem, lesz még ilyenben részem. - Leber Veronika fogalmazott így annak kapcsán, hogy versei első ízben jelentek meg a Kézjegyben. A Tolna megyei antológiát már huszonkettedszer vehetik kézbe az olvasók. Megjelentetése, mint a kiadó Kézjegy Tolna Megyei Toliforgatók Egyesületének elnöke mondta, egyre nehezebb. Wessely Gábor nem híve annak, hogy minden egy kézben legyen, kivételesen mégis vállalkozott a szerkesztői szerepre, amiben segítségére volt Kis Pál István is, aki a kötet paksi bemutatóján bepillantást engedett ebbe a munkába. Először azt fejtette ki, hogy a vidéki irodalmárok semmivel sem hátrébb valók fővárosi társaiknál, mert nem attól lesz valaki jobb, ha - tegyük fel - a Nyírségből Budapestre költözik egy bérlakásba. .. Példaként hozta fel Babitsot, Illyést. Aztán arról kezdett beszélni, hogy némi jobbító szándékú észrevételtől eltekintve, nem kívántak szigorúan szelektálni.- Látott már valaki olyan fát, aminek csak csúcsa van? - kérdezte, majd kifejtette, hogy a Tolna megyei irodalmi élet, amit ez a kötet reprezentálni szeretne, éppen olyan, mint egy fa Van csúcsa, van egy nagy, erős derékhada és talán néhány oda nem illő ágacskája. Mint mondta, nem kívánták a fát megnyirbálni, de megfogalmazták előremutató kritikájukat.- Egy-egy mű olyan, mint a korán reggel felkelő csinos lány. Néhány hajszálat el kell rajta igazítani, hogy kibontakozzon az igazi szépsége - folytatta élvezetes, hasonlatokkal tarkított előadását. Negyven, a megyében élő, vagy ahhoz valamilyen módon kötődő szerző művei kaptak helyet a kötetben. Köztük a paksi atomerőmű egykori, ma már Ausztriában élő toronydarusa, de van új-zélandi szerző is. A legnevesebb köztük - ahogy Wessely Gábor mondta - Czigány György, akinek a második felesége szekszárdi. Mostanáig 150 szerző kapott megjelenési lehetőséget. Ez - mint a szerkesztő mondta - sokak számára első és egyetlen alkalom, amire ma már nincs igazán lehetőség. A kötetbemutatót a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtárban tartották. -ví-Az animációban szeretne kiteljesedni Fotó: Kövi Gergő/Paksi Hírnök Második díjat nyert szignálfilmjével Stier Adrienn, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának hallgatója a Szolnoki Képzőművészeti Fesztiválon. Az elektronikus ábrázolás szak képanimátor szakirányán tanuló egyetemista Pakson nőtt fel, a Balogh Antal katolikus iskola diákja volt. A képzőművészet, konkrétan az animáció felé egy Disney-film terelte: gyerekkorában egy VHS-kazetta végén látott összefoglalót a filmkészítés fázisairól. - Nem tudtam magam elképzelni klasszikus irodai munkásként - mondta a pályaválasztását firtató kérdésre, majd nevetve megjegyezte, valószínűleg így is számítógép előtt fog majd ülni. Csakhogy az animáció műfajának megvan a szabadsága, abban - mint mondta - kiteljesedhet mint individuális egyén. Miután eldöntötte, merre tovább, eltökélten készült a választott pályára, részt vett az Iparművészeti Egyetem előkészítő kurzusán, rajzfilmkészítő OKJ-s bizonyítványt szerzett, most pedig végzős a Kaposvári Egyetemen, ahonnan útja a fővárosba vezet, s ha sikerül, mesterképzésre szeretne járni, ha nem, akkor dolgozni fog. A Szolnoki Képzőművészeti Filmfesztiválra való jelentkezésében nemcsak a pénzdíj motiválta, hanem az is, hogy ezzel letudja a féléves vizsgafilmet és bezsebelhet egy jól mutató bejegyzést a portfoliójába, ezzel együtt filmjét országos, több százezres nézettségű csatornák is sugározzák. Az utóbbi napokban - ahogy fogalmazott - sajtótúrán van, a szemlén elért második helyezése fókuszba helyezte az egyetemet, s őt magát. A pályázat komoly kihívás volt, hiszen a képet és hangot illető technikai követelmények mellett a témát is meghatározták, a képzőművészeti filmek, képzőművészetről szóló dokumentum- és animációs filmek fesztiváljának üzenetét, hangulatát kifejező filmet vártak. Adri filmje a fontosabb képzőművészeti korokat úgy villantotta fel, hogy azok bárki számára felismerhetőek legyenek. - Tudom, hogy sokan ódzkodnak a képzőművészettől, mert úgy gondolják, nem is érthetik. Számukra akartam sikerélményt adni - fogalmazott. Filmjének központi figurája a ló. Nemcsak azért, mert szereti őket és lovagol, hanem lenyűgöző, sok művész által megörökített mozgásuk miatt is. - Boldog vagyok, a pályafutásom szempontjából ez pozitív visszajelzés, de még sok munka vár rám, sokat kell fejlődnöm - értékelte a sikert. Az első feladat mindjárt a diplomamunka elkészítése. Terve, hogy az indiánok mondavilágából merít és a sarki fényt övező legendákat dolgozza fel rajzanimációs technikával. Már készül a képes forgatókönyv... Persze van több álma, terve. Elárulta, hogy mindenképpen szeretne klasszikus technikával, hagyományos trükkasztalon is filmet készíteni, úgy, ahogyan például Dargay Attila Adri számára lenyűgöző Vukja készült. -vida-12 ■ Paksi Hírnök, 2016. november 4.
