Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-11-04 / 21. szám

Dr. Bodnár Imre válaszol Fotó: Babai István/Paksi Polgármesteri Hivatal A rendelőintézet helyzetéről adott körké­pet előző lapszámunkban dr. Bodnár Imre, a Paksi Gyógyászati Központ főigazgatója. Ezúttal az olvasók által felvetett kérdések­re válaszol.- A rendeléseket igénybe vevők gyakran pa­naszkodnak a várakozási idők hosszára.- Minden ellátásfajtának egy bizonyos átla­gos időigénye van. Annyi ellátásmennyiséget lehet biztosítani, amennyi az engedélyezett ellátási időtartamba belefér. Ezt az ÁNTSZ lakosságarányosan és az ellátási kapacitások figyelembevételével határozza meg. Az enge­délyezett ellátási időtartamra az OEP köt fi­nanszírozási szerződést, de úgy, hogy meg­határozza a teljesítmény-volumen korlátot. Vagyis nemcsak időben, hanem mennyiség­ben is korlátozott az állami ellátás, miközben az ellátási igény nagyobb, mint a rendelkezés­re álló engedélyezett ellátási idő és a finanszí­rozott ellátási mennyiség. Ebből adódik a vá­rakozási idő, ami függ az igénybevételtől, a szakma specialitásaitól, ellátottságától és le­hetőségeitől is. Intézményünkben figyeljük a betegforgalmat, a beavatkozásokat, az idő­igényeket, és igyekszünk ezeket olyan szinten tartani, hogy legyen ellátó személyzetünk és a betegellátás színvonala se szenvedjen kárt. Az előjegyzési idők változhatnak az igénybe­vételtől (itt megfigyelhetők szezonalitások), de az ellátók szabadságától, betegségétől vagy egyéb távollététől (pl. kötelező továbbkép­zés) függően is. Befolyásolják az ellátó orvos kvalitásai is. A hosszú előjegyzési idő nem feltétlenül azt jelenti, hogy az orvos lassan vagy keveset dolgozik. A jó orvosokhoz töb­ben szeretnének bejutni. Hozzá kell tennem: a köztudatban lévő előjegyzési idők hossza nem mindig egyezik a valós helyzettel. Meg­bízható és pontos országos statisztikák ugyan nincsenek, de a betegek és kollégák elmondá­sai alapján nem kell szégyenkeznünk egyik szakterületen sem.- Gyakori kérdés, kritika, hogy miért van ma­gánrendelés az intézetben, az önkormányzat által felszerelt és fenntartott rendelőkben. Mi az oka annak, hogy rendelési idő alatt nem lát­ják el a beteget, ám délután, ugyanott, magán­­rendelés alatt igen?- A kérdésfeltevés hátterében érzek némi hangulatkeltést, még akkor is, ha a közhan­gulat egy részét tükrözi. A magánrendelések­nek alapvetően két oka van. Az egyik, hogy más formában, helyben kontrollált körülmé­nyek és feltételek között több lehetőséget kí­náljunk az ellátásra időben és mennyiség­ben annak, aki erre többletköltséget vállal. Ez egyébként csökkenti az előjegyzési idők hosz­­szát is, így mások hamarabb juthatnak ellá­táshoz. A másik ok, hogy azt szeretnénk, orvosaink ne máshol magánrendeljenek, hanem ná­lunk találják meg a plusz kereseti lehetőségü­ket, ezzel növelve szemükben intézményünk vonzerejét. A nálunk magánrendelő orvosok az államilag engedélyezett és finanszírozott rendelési idejükön kívül rendelnek. A saját rendelőjüket veszik bérbe, bérleti szerződés alapján. A „sajátként kezelt” használati tár­gyakra így sokkal jobban ügyelnek, mint egy külsős bérlő, hiszen másnap is ők alkalmaz­zák. Csak annak az orvosnak adunk bérbe rendelőt, aki intézményünkben az államilag engedélyezett és finanszírozott ellátásban is részt vesz. Nálunk „a tortát függőlegesen sze­letelik és nem vízszintesen”, vagyis nincs kizá­rólag magánrendelést végző, „csak tejszínha­bot kapó” orvos.- Mi a helyzet az egynapos sebészeten, amit visszavett az intézmény? Mi indokolta a váltást?- A Táncsics Mihály utcai rendelőintézet át­adásakor az egynapos sebészeti ellátás kiala­kítására az intézmény nem volt teljesen felké­szült, így - részben az akkori önkormányzat és a polgármester ráhatására - közreműködő alkalmazására kényszerült. Ez egy olyan hely­zetet eredményezett, amelyben - mint „állam az államban” - kissé öntörvényűén, az alap­vető írott és íratlan szabályokat nem mindig betartva működött az egynapos sebészet. Az elsődleges felelősség ugyanakkor minden te­kintetben az intézményt terhelte. Ez egy va­lóban állami, illetve önkormányzati köntös­be öltöztetett magánérdekeltség volt annak minden előnyével és hátrányával. Az ellátá­si forma intézményi kialakítása, üzemelteté­sének megkezdése és jó marketingje elvitat­hatatlan. A kinevezésem után feltárt szabály­talanságok rendezése feszültségeket keltett az intézmény és a közreműködő üzemeltető között. A közreműködő egyre nagyobb sza­badságot, az intézményvezető pedig az in­tézményhez és annak szabályaihoz történő igazodást várta el. Ezek a feszültségek oda vezettek, hogy az újabb öt évre szóló veze­tői kinevezésemmel kapcsolatos pályázatom egyik sarokkövének az egynapos sebészeti el­látás intézményi visszavételét tettem, és kér­tem, hogy a programommal együtt szavaz­zanak arról, ismét kineveznek-e. Tettem ezt annak tudatában, hogy nagyon nehéz lesz a dolgom. 2016. április í-jétől vettük át az egy­napos sebészeti ellátást, az esetleges közbe­szerzési eljárásra is időt hagyva és a felmon­dási időt is figyelembe véve. Ezt követően egy hónapos szünet következett: mindent átvizs­gáltunk, megjavítottunk és cseréltük, amit kellett, festettünk, takarítottunk, fertőtlení­tettünk, sterilizáltunk. Felvettük az új szak­dolgozói személyzetet, oktatásuk, betanítá­suk megtörtént. Szerződéseket kötöttünk az ellátó orvosokkal, többségében azokkal, akik korábban is itt operáltak. A korábban itt dol­gozó mindkét aneszteziológus szakorvos is hozzánk szerződött. Beszereztük a korábbi közreműködő által elvitt eszközöket, szük­séges anyagokat, gyógyszereket. 2016 máju­sában elkezdődött a munka. Az első napok­ban egy komolyabb vérzéses szövődménnyel is szembesültünk, melynek helyszíni kezelé­sében jól vizsgázott az új csapat. Ekkor már a nehéz helyzet uralásában mutatott képes­ségek és teljesítmények mutatták: jó úton já­runk a stabil működés megteremtésében. Az átvétel előtt az engedélyezett öt szakmából érdemben csak három működött: a sebészet, az ortopédia és az urológia, a fül-orr-gégészet elvétve, a nőgyógyászat gyakorlatilag nem. Jelenleg a fül-orr-gégészet magas vérzéses ri­zikója miatt ennek traumatológia átcsopor­tosítását kértük. Mind a négy engedélyezett szakmában megindult a rendszeres munka. Sebészetben kissé kevesebb beteget látunk el, de beindult a rendszeres nőgyógyászati el­látás. Az ortopédia és az urológia a korábbi­akhoz hasonlóan működik. A traumatológia heteken belül elindul, így mind az öt engedé­lyezett szakmában műtéti ellátást nyújtunk. Terveink szerint a mozgásszervi műtétek felé toljuk el kissé a hangsúlyt, hiszen ez szin­te népbetegség, rendelkezünk komplex ellá­tást nyújtó mozgásszervi részleggel, és gon­dolunk az erőmű bővítésével kapcsolatos te­endőkre is. Kövi G. 10 ■ Paksi Hírnök, 2016. november 4.

Next

/
Thumbnails
Contents