Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-11-04 / 21. szám

Eletutakat ismertek el A Pro Űrbe Emlékérem azoknak adomá­nyozható, akiknek tevékenysége a város gazdasági, kulturális és társadalmi fejlő­désében kiemelkedő jelentőségűnek bi­zonyult. A kitüntetést hagyományosan az október 23-i városi ünnepi esten ad­ják át. 2016-ban Herczeg Józsefnek, Iker Lászlónénak és a Paksi Hírnök szerkesz­tőségének ítélte oda a képviselő-testület a rangos elismerést. Herczeg József évtizedeken keresztül ered­ményes szakmai és kulturális munkát vég­zett Pakson: választott városvezetőként, kép­viselőként Paks fejlesztésének több évtizedig aktív, segítőkész szervezője, irányítója volt, a Paks Városért Mozgalom civilszervezet elnö­ki posztját is betöltötte. Meghatározó szerepe volt a testvérvárosi kapcsolatok kialakításá­ban, amelyeket szakmai, kulturális és sportte­rületen is kimagaslóan aktívan működtetett. Számtalan cserelátogatás valósult meg szer­vezésének, közreműködésének köszönhe­tően, sok paksi diák járhatott Németország­ban, s a többi testvértelepülésen, de a vállal­kozók, civilszervezetek, kulturális csoportok is lehetőséget kaptak egymás megismerésé­re. Később alpolgármesterként és külkap­­csolatokért felelős tanácsnokként bővítette a testvérvárosok együttműködését. Egy súlyos műtétből lábadozva Herczeg József nem tud­ta személyesen átvenni a díjat, telefonon ér­tük utol. - Örömmel dolgoztam a városért - mondta hozzátéve, hogy megosztott díj ez, hiszen pedagógusok és civilszervezetek is se­gítették a kapcsolat kialakítását, elmélyítését Paks határon túli testvérvárosaival, ahol szin­tén voltak ezen munkálkodó kollégák. - So­kat tanultunk a testvértelepülésektől, és igye­keztünk megmutatni nekik a mi értékeinket - tette hozzá. Herczeg József több évtizeden át munkálkodott a közéletben különböző pozíci­ókban, amire életének szép korszakaként em­lékezik. Köszönetét fejezte ki a felterjesztők­nek, a képviselő-testületnek, a polgármester­nek és Paks lakosságának a díjért. Iker Lászlóné Csöpike néni mindig is peda­gógus akart lenni. Bár annak idején lekéste a jelentkezést, később értesítést kapott, hogy üresedés van, így mégis megkezdhette ta­nulmányait és elindulhatott az álma meg­valósulásához vezető úton. Később, már a Deák Ferenc általános iskola igazgatóhelyet­teseként gyakran megfordult a sóstói tábor­ban. Bár több mint két évtizede élvezhetné a nyugdíjasoknak kijáró pihenést, nem tu­dott meglenni a gyerekek és a kollégák tár­sasága nélkül, így a táborban vállalt felada­tot, ahol negyed évszázadon át volt gond­nok. Ahogy a méltatásban elhangzott, a gyémántdiplomás tanító példája a bizonyí­ték arra, hogy egy igazi pedagógus munkás­sága nem ér véget a nyugdíjba vonulással. A sóstói tábor lelke, gondnokként minden év­ben szeretettel várta és fogadta a táborozó­­kat. Hihetetlen szorgalommal, empátiával és kedvességgel igyekezett a vendégek kényel­mét, kikapcsolódását szolgálni. Szinte nincs olyan paksi gyerek, aki ne találkozott volna vele, de nemcsak a táborozok, hanem a Sós­tón nyaraló családok és közösségek is isme­rik, elismerik a munkáját. Csöpike néni el­mondta: most már végleg leteszi a lantot, a díjra kitérve pedig kiemelte: nagy megtisz­teltetés és öröm számára a Pro Űrbe Emlék­érem.- Csak azt sajnálom, hogy nem sikerült megtudnom, ki terjesztett fel az elismerés­re, de nagyon szépen köszönöm neki - tet­te hozzá.- Nemcsak arra vagyok büszke, hogy el­nyertük ezt a rangos kitüntetést, hanem arra is, hogy ilyen jó csapatom van. Köszö­nöm a testületnek, hogy a nagy ívű életutak mellett egy ilyen ifjút, egy 27 éves szerkesz­tőséget is díjazott - mondta Kövi Gergő, a Paksi Hírnök főszerkesztője a Pro Űrbe Emlékérem átvételekor. A Paksi Hírnök immár ugyanis 27 éve része a város életé­nek, 2005 óta minden második héten in­gyenesen vehetik kézbe a paksiak, de eljut Paks határon túli testvérvárosaiba is. A 25. évfolyamánál tartó újság (a lap megjelené­se 2003-ben és 2004-ben szünetelt) a kez­detektől fogva nemcsak tájékoztató funkci­óval bír, de közéleti és kulturális szerepet is betölt. Néhány éve a nyomtatott Paksi Hír­nök mellett a weben és több közösségi ol­dalon is megjelenik olyan korosztályokat megszólítva, akik egyébként nem veszik kézbe a nyomtatott lapot. Száznál is többen dolgoztak hosszabb-rö­­videbb ideig vagy alkalmanként a lap­nak, amelyet Kövi Gergő előtt vezetett Beregnyei Miklós, László-Kovács Gyula, Gutái István, Kiss G. Péter, Czinege Mária, Miklós Imre, Vida Tünde és Dávid Ildikó. A jelenlegi stáb a 2005-ös újraindulás óta lapszámról lapszámra erősíti az újságot, ők Dallos Szilvia, Faller Gábor, Fonyó Lajos, Kohl Gyöngyi, Kovács József, Molnár Gyu­la, Schell-Horváth Katalin, SzafFenauer Fe­renc és Vida Tünde. Kohl Gy. Fotó: Babai István/Paksi Polg. Hiv.- Ezt a gyűrűt kicsit úgy tekin­tem, mint egy ötvenéves házas­sági évfordulós aranygyűrűt, amely házasság egy ember és egy szívéhez közel álló város között van - fogalmazott Szabó Ben­jamin, aki Paks város legmaga­sabb rangú kitüntetését, a dísz­polgári címet kapta meg október 23-án. A díjazott fiatal mérnök­ként ott volt a paksi atomerő­mű létrehozásának első lépései­nél, később a „nagy mű” megva­lósulását miniszteri biztosként, az erőmű igazgatójaként, majd kormánybiztosaként is irányí­totta. Személyes élményeiről az erőmű építéséről, az akkori gaz­dasági-társadalmi életről hiteles képet alkot ATOMkorkép című könyvében.- Nehéz volt az atomerőmű­vet létrehozni, ismeretlen fel­adattal álltunk szemben. Ab­ban az időben sok elismerést a felsővezetéstől nem kaptam, csak a helyiektől, a közvetlen munkatársak, a paksi vezetés, a lakosság sokat tett, ösztönzött, elfogadott és elismert. Ez az el­ismerés ma is tart - fogalma­zott köszönőbeszédében.-1979. január 3-án avattuk fel ezt a házat, ezt a termet, ami ugyan nem volt még egészen kész, de alkalom volt a felavatásra, ami­kor Lázár György miniszterel­nök átadta Paks vezetőinek a vá­rosi rangot adó dokumentumot - idézte fel a Csengey Dénes Kul­turális Központban. - Rászolgált erre a város még az atomerőmű nélkül is, az atomerőművel pedig mindenképpen, és ez nekünk ak­kor nagyon sokat jelentett. Paks nevét ma a világ sok országában úgy ismerik, hogy itt üzemel egy igen biztonságos erőmű. Ez a vá­ros elismerése is - fogalmazott, hozzátéve, azt kívánja, hogy ez még hosszú ideig tartson és az itt élő polgárok jól érezzék magukat ebben a városban.-kgy-4 ■ Paksi Hírnök, 2016. november 4.

Next

/
Thumbnails
Contents