Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-10-21 / 20. szám
Paksot is érinti az orvoshiány Mi újság a rendelőintézetben, kérdeztük dr. Bodnár Imrét, a Paksi Gyógyászati Központ főigazgatóját annak kapcsán, hogy az országos sajtó gyakorta foglalkozik országos méretű orvoshiány okozta gondokkal.- A szakellátásban egyre nehezebb biztosítani a szakorvosi, de az utóbbi időben a szakképzett szakdolgozói és az egészségügyi munkavégzés hátterét biztosító - például informatikai, műszaki, gazdasági - munkaerőt is. A nálunk dolgozó szakorvosok szerződtetésében és itt tartásában nagy jelentősége van a munkaidőn kívüli lehetőségek, például a magánrendelés biztosításának - szögezte le dr. Bodnár Imre. - Ennek ellenére az elmúlt években a szakorvosi munkabéreink relatív versenyképessége csökkent, ami elszívó hatást gyakorolt. Nem ritka a hiányszakmákban - melynek köre egyre szélesebb - a 6-8-10 ezer forintos órabér vagy a szolgálati lakás és egyéb juttatások biztosítása a magasabb munkabér mellett. Ezeket a juttatásokat gyakran a kisebb gazdasági potenciállal rendelkező városokban is megfizetik egészségügyi ellátásuk biztosítása érdekében. Az elszívó hatást tovább fokozta városunkban a Medicover magánszolgáltató megjelenése - tette hozzá a főigazgató.- Rész- vagy egész állásban orvosaink már máshol vállaltak munkát. Emiatt és az országos orvos-, szakorvoshiány következményeként bőrgyógyászati szakrendelésünk körülbelül egy évig szünetelt. Korábban belgyógyászati szakrendelésünk is évekig csak részben működött. Gyermekpszichiátriánk gyakorlatilag megszűnt - részletezte dr. BodFotó: Babai István/Paksi Polgármesteri Hivatal nár Imre, hozzátéve: - Az elvándorlás esélyének csökkentésére tavaly a polgármester támogatásával a képviselő-testület egy kb. 20%os szakorvosi béremelést engedélyezett. A főigazgató megjegyezte: - Korábban volt olyan kormányzati tényező, sőt polgármester is, aki úgy vélekedett: akinek nem tetszik a rendszer, elmehet máshova dolgozni, a közéleti szereplők egy részéből ez a nézet még ma sem veszett ki teljesen. Pedig az ellátók társadalmi és anyagi megbecsülése a megtartásuk fontos eszköze. Ne felejtsük el, hogy az általános orvostudományi képzés még mindig az ország egyik legnehezebb és az összes közül a leghosszabb egyetemi képzése, mely után hosszú - általában 5-7 éves - gyakorlati munka és elméleti felkészülés után lehet az első szakvizsgát, majd újabb évek után a következő szakvizsgát vagy a liszenszvizsgát letenni. Az orvosok munkájuk során, az átlagosnál jelentősen nagyobb felelősséget vállalnak, hiszen hiba esetén nem egy munkadarabot rontanak el vagy egy sort gépelnek félre. Munkájukat nem ellenőrzik még többen a szakmából, mint más területeken. A gyógyászatban napi szinten sok, önálló és felelősségteljes döntést kell hozniuk. Az országos statisztikákat ismertetve dr. Bodnár Imre elmondta: - Az orvosok és szakorvosok külföldre távozása éves szinten eléri a közel ezer főt. Figyelembe véve a nyugdíjba vonulók, az egészségi állapotuk vagy haláluk miatt ellátásból kieső orvosok számát is, országosan is egyre nagyobb a hiány. Ez nem csak a szakellátás, de az alapellátás biztosítását is veszélyezteti. A szolgáltatók és a munkáltatók versenyeznek a képzett szakemberekért mind itthon, mind külföldön. Számos jelzést követően kormányzati szinten is felismerték a probléma jelentőségét, és intézkedéseket tettek az egészségügy átalakításának megkezdésére és bérrendezésére vonatkozóan. A paksi helyzetre visszatérve minden helyi és magasabb, akár országos szintű probléma ellenére a főigazgató úgy gondolja, hogy Paks egészségügyi ellátása a hasonló méretű településekhez képest jó színvonalú és fejlődő.- Infrastruktúrájában döntően kiváló, ha a központi telephelyre vagy a felújított háziorvosi rendelőre gondolok, bár még vannak e tekintetben is tennivalóink a Deák Ferenc és a Barátság utcai telephely kapcsán. Az egészségügyi ellátás szakmai színvonalát tekintve egy járási központ szintjét minden tekintetben elérő, sőt sok területen azt jelentősen meghaladó ellátást nyújtunk. A gyermekpszichiátria kivételével minden eddigi (közel 30) szakterületen nyújtunk ellátást. A közeljövőben a sebészet és az egynapos sebészet keretében traumatológiai (baleseti sebészeti) ellátást is végzünk, amire eddig még hivatalosan nem volt lehetőségünk. Az elmúlt 5-6 évben városunkban 15-20 fő közötti azon orvosok száma, akik távoztak az ellátás különböző szintjeiről (szakellátás, alapellátás, foglalkozás-egészségügy) döntően nyugdíjazás, de néha haláleset, vagy egészségi állapotuk miatt. A már említett gyermekpszichiáter kivételével minden orvos állását feltöltöttük. Ebben a tekintetben mindig újabb kihívások elé állít bennünket az orvoshiány mellett a más egészségügyi szolgáltatókkal való verseny és néha a kollégáink vagy a város önkormányzata is. Az utóbbinál arra gondolok, hogy a főképp alapellátásban dolgozó háziorvosok, gyermekorvosok illetve fogorvosok tekintetében csak akkor van az intézménynek jogosultsága és kötelezettsége, ha „baj van”, vagyis az egyik vagy másik orvos megbetegszik, meghal vagy egyéb oknál fogva adja viszsza körzetét az önkormányzatnak. Az önkormányzat képviselő-testülete az eddigi gyakorlat szerint azonnal határozattal delegálja az ellátás feladatainak megszervezését az intézményünknek, illetve vezetőjének. Ez nem könnyű, hiszen „békeidőben” sem könnyű orvost szerezni, nemhogy „vészhelyzetben”. Ilyenkor a felmondást követő 6 hónapban a felmondó orvos gondoskodik a helyettesítésről. Ezt követően a feladatot intézményünknek kell ellátnia úgy, hogy a praxis eladása még újabb hat hónapig a felmondó orvos vagy hozzátartozója jogosultsága. Z> 10 ■ Paksi Hírnök, 2016. október 21.
