Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-10-21 / 20. szám

Paksot is érinti az orvoshiány Mi újság a rendelőintézetben, kérdeztük dr. Bodnár Imrét, a Paksi Gyógyászati Központ főigazgatóját annak kapcsán, hogy az orszá­gos sajtó gyakorta foglalkozik országos mére­tű orvoshiány okozta gondokkal.- A szakellátásban egyre nehezebb biztosíta­ni a szakorvosi, de az utóbbi időben a szak­képzett szakdolgozói és az egészségügyi munkavégzés hátterét biztosító - például in­formatikai, műszaki, gazdasági - munkaerőt is. A nálunk dolgozó szakorvosok szerződ­tetésében és itt tartásában nagy jelentősége van a munkaidőn kívüli lehetőségek, példá­ul a magánrendelés biztosításának - szögez­te le dr. Bodnár Imre. - Ennek ellenére az el­múlt években a szakorvosi munkabéreink relatív versenyképessége csökkent, ami elszí­vó hatást gyakorolt. Nem ritka a hiányszak­mákban - melynek köre egyre szélesebb - a 6-8-10 ezer forintos órabér vagy a szolgála­ti lakás és egyéb juttatások biztosítása a ma­gasabb munkabér mellett. Ezeket a juttatáso­kat gyakran a kisebb gazdasági potenciállal rendelkező városokban is megfizetik egész­ségügyi ellátásuk biztosítása érdekében. Az elszívó hatást tovább fokozta városunkban a Medicover magánszolgáltató megjelenése - tette hozzá a főigazgató.- Rész- vagy egész állásban orvosaink már máshol vállaltak munkát. Emiatt és az or­szágos orvos-, szakorvoshiány következmé­nyeként bőrgyógyászati szakrendelésünk kö­rülbelül egy évig szünetelt. Korábban bel­gyógyászati szakrendelésünk is évekig csak részben működött. Gyermekpszichiátriánk gyakorlatilag megszűnt - részletezte dr. Bod­Fotó: Babai István/Paksi Polgármesteri Hivatal nár Imre, hozzátéve: - Az elvándorlás esélyé­nek csökkentésére tavaly a polgármester tá­mogatásával a képviselő-testület egy kb. 20%­­os szakorvosi béremelést engedélyezett. A főigazgató megjegyezte: - Korábban volt olyan kormányzati tényező, sőt polgármes­ter is, aki úgy vélekedett: akinek nem tetszik a rendszer, elmehet máshova dolgozni, a köz­életi szereplők egy részéből ez a nézet még ma sem veszett ki teljesen. Pedig az ellátók társadalmi és anyagi megbecsülése a megtar­tásuk fontos eszköze. Ne felejtsük el, hogy az általános orvostudományi képzés még min­dig az ország egyik legnehezebb és az összes közül a leghosszabb egyetemi képzése, mely után hosszú - általában 5-7 éves - gyakorla­ti munka és elméleti felkészülés után lehet az első szakvizsgát, majd újabb évek után a kö­vetkező szakvizsgát vagy a liszenszvizsgát le­tenni. Az orvosok munkájuk során, az át­lagosnál jelentősen nagyobb felelősséget vállalnak, hiszen hiba esetén nem egy mun­kadarabot rontanak el vagy egy sort gépelnek félre. Munkájukat nem ellenőrzik még töb­ben a szakmából, mint más területeken. A gyógyászatban napi szinten sok, önálló és fe­lelősségteljes döntést kell hozniuk. Az országos statisztikákat ismertetve dr. Bodnár Imre elmondta: - Az orvosok és szakorvosok külföldre távozása éves szin­ten eléri a közel ezer főt. Figyelembe véve a nyugdíjba vonulók, az egészségi állapotuk vagy haláluk miatt ellátásból kieső orvosok számát is, országosan is egyre nagyobb a hi­ány. Ez nem csak a szakellátás, de az alapel­látás biztosítását is veszélyezteti. A szolgálta­tók és a munkáltatók versenyeznek a képzett szakemberekért mind itthon, mind külföl­dön. Számos jelzést követően kormányzati szinten is felismerték a probléma jelentősé­gét, és intézkedéseket tettek az egészségügy átalakításának megkezdésére és bérrendezé­sére vonatkozóan. A paksi helyzetre visszatérve minden helyi és magasabb, akár országos szintű probléma el­lenére a főigazgató úgy gondolja, hogy Paks egészségügyi ellátása a hasonló méretű tele­pülésekhez képest jó színvonalú és fejlődő.- Infrastruktúrájában döntően kiváló, ha a központi telephelyre vagy a felújított házior­vosi rendelőre gondolok, bár még vannak e tekintetben is tennivalóink a Deák Ferenc és a Barátság utcai telephely kapcsán. Az egész­ségügyi ellátás szakmai színvonalát tekint­ve egy járási központ szintjét minden tekin­tetben elérő, sőt sok területen azt jelentősen meghaladó ellátást nyújtunk. A gyermek­pszichiátria kivételével minden eddigi (közel 30) szakterületen nyújtunk ellátást. A közel­jövőben a sebészet és az egynapos sebészet keretében traumatológiai (baleseti sebészeti) ellátást is végzünk, amire eddig még hivatalo­san nem volt lehetőségünk. Az elmúlt 5-6 évben városunkban 15-20 fő kö­zötti azon orvosok száma, akik távoztak az el­látás különböző szintjeiről (szakellátás, alap­ellátás, foglalkozás-egészségügy) döntően nyugdíjazás, de néha haláleset, vagy egészségi állapotuk miatt. A már említett gyermekpszi­chiáter kivételével minden orvos állását feltöl­­töttük. Ebben a tekintetben mindig újabb ki­hívások elé állít bennünket az orvoshiány mel­lett a más egészségügyi szolgáltatókkal való verseny és néha a kollégáink vagy a város ön­­kormányzata is. Az utóbbinál arra gondolok, hogy a főképp alapellátásban dolgozó házior­vosok, gyermekorvosok illetve fogorvosok te­kintetében csak akkor van az intézménynek jogosultsága és kötelezettsége, ha „baj van”, vagyis az egyik vagy másik orvos megbeteg­szik, meghal vagy egyéb oknál fogva adja visz­­sza körzetét az önkormányzatnak. Az önkor­mányzat képviselő-testülete az eddigi gya­korlat szerint azonnal határozattal delegálja az ellátás feladatainak megszervezését az in­tézményünknek, illetve vezetőjének. Ez nem könnyű, hiszen „békeidőben” sem könnyű orvost szerezni, nemhogy „vészhelyzetben”. Ilyenkor a felmondást követő 6 hónapban a felmondó orvos gondoskodik a helyettesítés­ről. Ezt követően a feladatot intézményünk­nek kell ellátnia úgy, hogy a praxis eladása még újabb hat hónapig a felmondó orvos vagy hoz­zátartozója jogosultsága. Z> 10 ■ Paksi Hírnök, 2016. október 21.

Next

/
Thumbnails
Contents