Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-01-22 / 2. szám

Fotó: Szaffenauer Ferenc/Paksi Hírnök

Jó napot, mi újság?

Balog Pálné

Nem tudni, hogy sokan vonulnak-e egy hosszú életpálya után elégedetten nyugállományba vagy ritka az ilyen eset, mint a fehér holló, de az biztos, hogy Balog Pálné, a Paksi Közművelődési Nonprofit Kft. gazdasági ügyvezetője jó érzésekkel teszi. Több évtizedes munkáját az önkormányzat Paks Kultúrájáért Díjjal ismerte el, amit a magyar kultúra napja alkalmából rendezett városi ünnepségen vehetett át lapzártánk után. Negyvenöt munkával töltött évét több olyan tény is fémjelzi, ami egészen biztosan nem mindennapos. Az egyik, hogy a négy és fél évtizedet az első két esztendő kivételével ugyanazon a munkahelyen töltötte. A másik, hogy ez idő alatt egyetlen napot sem volt betegállományban. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyszer sem kapta volna el a nátha, de ha kényszerpihenőre volt szüksége, megoldotta a szabadságából. Ha pedig Judit lánya vagy Gábor fia volt kisgyermekként beteg, a nagyszülők őrködtek felettük, így anyukájuknak nem kellett a munkából hiányoznia. Mint mondja, egyetlen reggele sem telt úgy, hogy azon sopánkodott

volna, hogy dolgoznia kell menni, hanem napra nap a rá váró feladatokra kíváncsian lépett be irodája ajtaján.

Balog Pálné hatgyermekes, tősgyökeres paksi családba született. Nem voltak tehetősek, szüleik becsülettel és sokat dolgoztak, s minden bizonnyal az ő példájuk is eredményezte, hogy Pannikának ilyen a munkához való hozzáállása. A helyi gimnáziumban érettségizett, és a bizonyítványának átvétele utáni napon máris munkába állt a Magyar Nemzeti Bank paksi fiókjában. A két bankos esztendőről elmondta, soha jobb tanulóterepet nem kíván annak, aki pénzügyi pályára lép. Ott tanulta meg a pénzügyekben nélkülözhetetlen precizitást, aminek máig igen nagy hasznát veszi. Volt olyan például, hogy a napi mérleg két oldala között 10 fillér eltérés volt, s a hiányt este hét óráig keresték kollégáival. A pénzintézettől a helyi művelődési házba vezetett útja, ami akkoriban a Petőfi utcában működött. A gazdasági ügyek nem kötötték le minden energiáját, így a plakátolástól kezdve a programszervezésig több feladatból

kivette a részét. Amikor megépült a lakótelepen a kulturális központ, ott folytatták a munkát. Ez idáig négy vezetővel dolgozott együtt, s mindegyikükre jó szívvel emlékszik, de különösen Hefner Erikával tudott harmonikusan együttmunkálkodni. Müyen a sors, mindketten ugyanakkor vonulnak nyugállományba. Pannika azt szeretné, ha méltó utódnak adhatná át a stafétabotot, ezenkívül pedig egyetlen szóban meg tudja fogalmazni, mit vár a jövőtől: egészséget. Úgy véli, ha az ember testileg és lelkileg is rendben van, a többi már csak rajta múlik. Amikor arról ábrándozott, hogy nyugdíjasként mihez fog kezdeni, az első gondolata az volt, hogy egy teljes napig nem bújik ki az ágyból, aztán meg arra, hogy botorság lenne elpazarolni ennyi értékes időt, amikor inkább kertészkedhet, olvashat, kirándulhat. Egyáltalán nem tart attól, hogy nem tud majd mit kezdeni az idejével. Férjével, aki már évek óta nyugdíjas, sok tervük van, főleg arra szeretnének minél több időt fordítani, hogy együtt legyenek családtagjaikkal, a többit pedig majd hozza az élet.

Pannika azt is tartja, hogy a pénz nem minden, sokkal fontosabb, hogy jól érezze magát az ember a bőrében, az pedig csak úgy lehetséges, ha azt csinálhatja, amit szeret. Egyszer például, amikor kétszeres fizetéssel csábították egy másik munkahelyre, nem fogadta el az ajánlatot, hanem maradt a központban, ahol kiváló volt a kollektíva és számára kedves feladatok gazdája lehetett. Azzal kapcsolatban, hogy március végén leteszi a lantot és megkezdi jól megérdemelt pihenését, vegyes érzések kavarognak benne. Örül, hogy végre azt csinálhatja majd, amihez éppen kedve van és akkor, amikor kedve van, de talán a munka hiányozni fog neki. Félni azért nem fél ettől, mert jól képzett könyvelőként megvan a lehetősége arra, hogy ha szeretne dolgozni egy kicsit, megtegye. Azt is elmondta: tőle egyébként igen szokatlan módon hirtelen csak hebegni-habogni tudott, amikor Hefner Erikától megtudta, hogy neki ítélte a képviselő-testület a Paks Kultúrájáért Díjat, de azóta már volt ideje feldolgozni és nagyon örül. Szakmai pályafutásának szép lezárása ez az elismerés. -gyöngy-Paksi Hírnök, 2016. január 22. ■ 15