Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-09-09 / 17. szám
Jó napot, mi újság? Vida Tünde A lehetőség azzal táncol, aki fent van a táncparketten. Ebben hisz Vida Tünde újságíró kollégánk, akinek eddigi pályafutása igazolja ifj. H. Jackson Brown gondolatát. Országos, megyei és helyi szinten végzett kiemelkedő újságírói, szerkesztő-riporteri tevékenységét, valamint az Örökségünk mozgalomban végzett munkáját az Év Tolna Megyei Újságírója Díjjal ismerte el a Tolna Megyei Önkormányzat, aminek apropóján átültettük a diktafon másik oldalára egy beszélgetés erejéig. Múlt péntek délelőtt, a Paksi Hírnök szerkesztősége: betoppan az irodába, egyeztet a soros lapszámmal kapcsolatban, közben egyfolytában csörög mindkét telefonja, tárcsáz ő is párat, aztán már robog is tovább, mert még riportokra kell mennie, cikkeket írnia, megbeszélése is lesz, közben pedig még hazaugrik összerittyenteni az ebédet. Tulajdonképpen bármelyik nap lejátszódhat ez a jelenet, merthogy Vida Tündének minden napja éppen ilyen zsúfolt. Igazán nem jellemző rá, hogy ölbe tett kézzel várná a sült galambot, hanem jelen van az élet színpadán, észreveszi a lehetőségeket, vagy a lehetőségek találják meg őt, és fáradhatatlanul tesz a megvalósulásukért. Amikor az irodájában leültünk erre a beszélgetésre, akkor sem látszott fáradtnak, pedig nap mint nap százfelé szalad. Azt, hogy jelenleg hányfelé dolgozik, egy kézen nem lehet megszámolni, ha pedig teljes eddigi pályafutását összegezzük, akkor kettő is kevésnek bizonyul. A „bölcső” a Fortuna Rádió volt számára, aztán szép sorban jött és máig maradt a Tolnai Népújság, a Paksi Hírnök, a Tolnatáj Tv és a Magyar Távirati Iroda is, élete része volt az egykori Városháza közéleti havilap, a TelePaks televízió, a szintén egykori Paksi Polgár, jelenleg is számít írásaira a Pest Megye Lapja és a Pannónia Kincsei portál, amellett, hogy beleásta magát a filmezésbe, kollégáival több riport- és imázsfilmet jegyeznek. Az újságíró mozgatórugója a kíváncsiság, a minőségi újságírásnak pedig alapfeltétele az objektivitás, azaz a tényszerűség és pártatlanság, mondja Tünde. Hozzátette, egyáltalán nem könnyű elfogulatlanul írni valamiről, ami közel áll a szívéhez, mondjuk szülőfalujáról, Pálfáról, lakhelyéről, Paksról vagy éppen az atomerőműről, de ahogy egyszer korábban megfogalmazta: írhat a zenéről az is, aki szereti a muzsikát, csak nem hagyja szó nélkül, ha esetleg hamis hangokat hall. Újságíróként ő sem söpri a szőnyeg alá a kényesebb témákat, ám sosem a kemény kritika a célja, hanem tollát a jobbító szándék vezeti. Az első cikkén - pedig igen aprócska volt- egy napig dolgozott, idézte fel nevetve, hiszen több mint húsz év szakmai tapasztalattal és időközben megszerzett diplomájával a tarsolyában most már rutinosabban megy neki az írás.- Én sem vagyok kivétel azonban az örökérvényű szabály alól, miszerint aki dolgozik, hibázik - mondja hozzátéve, hogy ilyenkor napokig képes őrlődni, de sokat segít, ha az érintett megértőén fogadja a tévedést. Azt is elmondta, munkájának egyik szépsége, hogy számtalan embert megismert, akiktől sokat tanult, és sokfelé járt, ám amióta Gyulai Istvánnal, Kövi Gergővel és Babai Istvánnal életre hívták az Örökségünk mozgalmat, ez jelentősen hatványozódik. Ahogy visszaemlékszik, ez a projekt is azzal kezdődött, hogy jelen volt, és meglátott egy lehetőséget. Felvetette, hogy megérdemelne egy videóklipet ez a csodálatos dal, amit a fiúk abszolút pozitívan fogadtak, majd együtt tovább szőtték ezt az álmot, és az Örökségünk mára a magyar nyelv megőrzését, a magyarság megtartását szorgalmazó mozgalommá vált, ami egyre szélesebb körben terjed a nagyvilágban.- Nem félek attól, hogy valaha is unatkozni fogok - jegyezte meg Tünde, aki kérdésünkre azt is elárulta, hogy erősségének munkabírását és alkalmazkodóképességét tartja, no meg a pozitív gondolkodást, ami különösen a nehéz élethelyzetekben tesz jó szolgálatot. Ilyenből pedig neki is jutott párszor a munkában és a magánéletben egyaránt, ám sohasem süllyedt önsajnálatba, hanem igyekezett gyorsan talpra állni, megoldást találni.- Lehetőség és ötlet szerencsére van még bőven, de vigyázni kell, hogy a mennyiség nem menjen a minőség rovására - mondja Tünde, aki igyekszik barátként, háziasszonyként és családanyaként is helytállni. Kölcsönösen számíthatnak egymásra két fiával, Ricsivel és Mátéval, férjével, Tibivel és velük élő édesapjával. Szükség is van az összefogásra, mert a sok munka mellett szinte a lehetetlenség határáig ragaszkodik bizonyos berögződésekhez, mint például ahhoz, hogy a spájzban a polcon mindig sorakozzon saját befőzésű befőtt, lecsó, s, ha egy mód van rá, az asztalra házikoszt kerüljön. - Ha nem érnék már el többet a szakmában, a magánéletben, hanem minden úgy maradna, ahogyan most van, akkor is teljes mértékben elégedett lennék - válaszolta arra a kérdésre, hogy mire vágyna még az életben. Némi unszolásra végül csak mondott egy kívánságot: jó lenne, ha egy nap nem csak 24 órából állna, mert rengeteg dolog van, amit szeret, pontosabban szeretne csinálni, csak most nem jut rá idő. Kohl Gyöngyi Paksi Hírnök, 2016. szeptember 9. ■ 15
