Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-07-08 / 13. szám

Fotó: Vida Tünde/Paksi Hírnök Jó napot, mi újság? Dr. Lengyel Róbert A város és a hivatali élet hétköz­napi zajába hasító szirénaszó szolgál alapul a beszélgetés indí­tásához dr. Lengyel Róbert sió­foki polgármesternél tett láto­gatásunkkor. A paksi Neutron kommandó egykori parancsno­ka közel két esztendeje áll a Ba­­laton-parti város élén. A kér­désre, hogy mit gondol e hang hallatán, mosolyogva mond­ja, különösebben semmit, nem rendőrök, hanem tűzoltók vo­nulnak. ..- Aki zsarunak születik, zsaru­ként hal meg - jegyzi meg, ha már korábbi hivatására tere­lődött a szó. Elárulja, hogy bár letette az egyenruhát, lelkében mindig rendőr marad, nem vé­letlen, hogy irodájában a vitrinek rendőrereklyékkel vannak tele, és ma is őrzi rendőrsapkáját. Nem is válik meg tőle, s ha egyszer eljön az idő, szeretné, ha mellé kerülne. Hogy mégis miért fordított hátat a munkájának, ami szavai szerint nemcsak a kenyere, hanem a hob­bija, az élete volt egyben? Szerin­te már nem az és nem olyan volt, mint amikor annak idején fel­esküdött. Nem a rendőri mun­kával, nem a rendőrséggel, ha­nem a működési háttérrel, kör­nyezettel volt gondja. Példaként mondja, hogy nem tud azono­sulni azzal, ha egy rendőrség költségvetésébe előre be kell tervezni a bírságot, és annak ér­dekében, hogy az teljesüljön, ci­vil autóból kell sebességet mér­ni. - Hat évvel ezelőtti dolgok­ról beszélek, most nem tudom, mi van - teszi hozzá. Dr. Lengyel Róbert éppen tíz éve búcsúzott el Pakstól, mert Siófokról, ami egyébként szü­lővárosa, felkérést kapott, hogy vezesse a rendőrkapitánysá­got. Öt és fél évvel később érke­zett el az említett pillanat, ami­kor - ahogy fogalmaz - elege lett, és úgy döntött, feladja gye­rekkori álmát, a rendőri mun­kát. Miután leszerelt, egy Sió­fokon működő multicég jogta­nácsosa, biztonsági szakértője lett. Az önkormányzati választá­sok előtt többen is megkeresték jobboldalról, baloldalról, civi­lektől, hogy legyen a kihívója a várost öt cikluson keresztül ve­zető polgármesternek. Függet­len jelöltként a szavazatok mint­egy 63 százalékát megszerezve lett egy kormánypárti többségű testület élén Siófok polgármes­tere. Azt mondja, sokat kockáz­tatott ezzel, de számára fontos a kihívás és - mivel úgy gondol­ja, hogy az ország nem jó irány­ba tart -, az is, hogy tegyen ez ellen a maga szerény eszközei­vel. A felvetésre, hogy újra vál­­lalná-e, nem ad egyértelmű vá­laszt, de arra kitér, hogy bár tud­ta, nem lesz egyszerű, mégsem gondolta volna, hogy ilyen sok becstelen támadás éri. Megfu­tamodni, meghajolni - mint le­szögezte - nem fog, de a város érdekében hajlandó kompro­misszumokat kötni a józan ész határain belül, hogy az ne sérül­jön a torzsalkodás miatt. Bizo­nyos körökből kritikát, máshon­nan „tapsvihart” vívott ki azzal, hogy részt vett a Jobbik korrup­cióellenes munkacsoportjának munkájában. Erről azt mondja, nem kell mindenben egyetérte­­niük, de a korrupció elleni har­cot fontosnak tartja. - Ember le­gyen a talpán, aki megmondja, hogy ma ki jobboldali, ki balol­dali - fejtegeti, miután arra is ki­tér, hogy baloldali rendezvénye­ken természetesen szintén részt vesz. - Nemzeti érzelmű, ízig­­vérig magyar ember vagyok, na­gyon szeretem a hazámat és na­gyon nem szeretem a korrupt politikusokat, és az általuk tá­mogatott oligarchákat - összeg­zi „pártállását”. A városra visszatérve arról szá­mol be, hogy tavaly elérték az egymillió vendégéjszakát, a vá­ros központi részeinek fejlesz­tése után a járdák, a vízelveze­tők, az utak rendbehozatalára koncentrálnak, és egy étterem­lánc új egységet nyit a város­ban. Ezekről, polgármesterként végzett munkájáról a közösségi médiában számol be a válasz­tóknak, mert - mint rámuta­tott - a helyi sajtóban neki mint független polgármesternek erre nincs lehetősége. A hangjában bujkáló keserűséget nem lehet nem észrevenni, ezért adódik a kérdés, miért nem veszi a ka­lapját. - Én még soha semmit nem adtam fel - reagál. Hogy mégis mi a szép a munkájá­ban, az életében? - Nehéz len­ne szép dolgokat mondanom. Nyilván a fiam. A legszebb do­log az volt, amikor apa lettem - válaszol. Olivér 21 éves, Pécsett tanul, de édesanyjával Pakson él. Lengyel Róbert nemcsak őt, hanem régi kollégáit, barátait is látogatja, ha Pakson jár és ha ideje engedi, még ma is szíve­sen hódol itt hobbijának, a hor­gászatnak. Mint kiderül, Paks különleges helyet foglal el a szí­vében..- Meghasonult állapotban va­gyok, Siófokon születtem, itt jár­tam középiskolába, itt dolgoz­tam és dolgozom ma is, de ne­kem már két hazám van: Paks és Siófok. Rengeteg pozitív élmény ért, amíg ott laktam, nagyon sok jó embert ismertem meg. Ha meglátom a németkéri útról az emeletes házakat, az erőmű fé­nyeit, teleszalad a tüdőm leve­gővel és szabadságérzésem lesz- árulja el. Vida Tünde Paksi Hírnök, 2016. július 8. ■ 15

Next

/
Thumbnails
Contents