Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-06-10 / 11. szám

Sport Csoknyai László: felszabadult és motivált vagyok Nem panaszkodhat Hangyási László, az ASE dzsúdósainak nem­rég Örökös tag címmel is elismert vezetőedzője, hiszen három tanít­ványa is tatamira léphet a Rio de Janeiró-i nyári olimpiai játékokon. Bor Barna a harmadik, Csoknyai László a második, Cirjenics Mik­lós az első ötkarikás versenyé­re készül. A 81 kg-ban verseny­ző Csoknyai László London után Rióban is tatamira léphet. Kívül­ről szemlélve azt mondhatni, ma­gabiztosan harcolta ki a helyét a magyar dzsúdóválogatottban, de mint elmondta, ez azért nem ment stresszmentesen.- Miben különbözött a négy év­vel ezelőtti kvalifikációs sorozat a mostanitól?- Más volt, mint London előtt, sokkal több már a tapasztalatom, nem lifteztem a kvótás és nem kvótás helyek között. Két éven keresztül stabilan benn voltam a legjobb 22-ben, elég sok éremmel a 16. lettem a kvalifikáció végére, míg négy évvel ezelőtt huszon­kettedikként jutottam ki Angli­ába. Öregedtem, ezáltal fejben is érettebb lettem. Annak ellenére, hogy viszonylag biztosan tartot­tam a helyem, nagy világverse­nyen nem sikerült nyernem, de ez annak is betudható, hogy végig nagy volt rajtam a nyomás.- Mi okozta ezt?- A hazai konkurencia. Tavaly ok­tóberig 5-10 ponttal vezettem csak Krizsán Szabolcs előtt, és Ungvári Attila sem volt 100 pontnál mesz­­szebb, ami szintén nem sok Az­tán októberben nagyot húztam, de még az utolsó pillanatban sem lehettem nyugodt: ha Krizsán Sza­bi megnyerte volna Alma Atiban a Grand Prix-t, én meg kiesek, ak­kor ő utazhatott volna Rióba. Ez nem kicsit stresszelt, már nagyon vártam, hogy vége legyen a kvali­fikációnak, és eldőljön, ki indulhat az olimpián.- Az ősz jól sikerült.-Nagyon sok versenyem volt, amire büszke lehetek, de tavaly októberben Üzbegisztánban, rá egy hétre Glasgow-ban, majd két héttel később Abu Dzabiban a Grand Slamen nyertem bronzér­met, és ez a sorozat volt az, ami nagyon megnyomta a pontjai­mat.- Mexikóban, a Mesterek Torná­ján még előrébb léphettél volna, de nem sikerült.- Azt sajnálom, hogy én magam rontottam el a mérkőzést, de próbálom pozitívan felfogni és tanulni belőle, nehogy ilyet Rió­ban is elkövessek. Inkább ilyen­kor jöjjön ki, mint az olimpián. Alapjáraton amúgy jó volt a me­xikói verseny, annak ellenére, hogy sokat kellett utazni, ami ki­csit megviselt.- Ausztriában erősítetek az olim­pia előtt. Kell még a fizikai terhe­lés?- Decemberben csináltunk egy hosszú alapozást, de ez a magas­lati edzőtábor jól fog jönni, még fokozni lehet vele az erőnlétün­ket. Nekem ez London előtt na­gyon bejött. Eddig kétszer vol­tam magaslati edzőtáborban, és szerintem jó hatással lesz rám, pont az olimpia idejére.- Foglalkoztat már Rio?- Nem. Eddig azzal foglalkoztam, hogy nehogy a végén bukjam el ezt a nagy menetelést. Most, hogy megszabadultam ettől a te­hertől, úgy érzem, motiváltán tu­dom folytatni a felkészülést. Már nyugodt és boldog vagyok, örü­lök, hogy mind a hárman me­gyünk. Tudom, hogy mi a célom, mi a vége, de egyelőre csak azt akarom, hogy brutális keményen megcsináljam a hátralévő felké­szülést. Augusztus 9-én lépek ta­tamira Rio de Janeiróban. Ki tud­ja, ezután lesz-e még lehetőségem indulni olimpián. (joko) 16 ■ Paksi Hírnök, 2016. június 10. Fotó: Molnár Gyula/Paksi Hírnök

Next

/
Thumbnails
Contents