Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)

2016-05-13 / 9. szám

Jó napot, mi újság? Adorjánné Knábel Tünde Úgy fogad, mintha ezer éve bará­tok lennénk, s pillanatokon belül úgy is érezzük magunkat nála a Gólyahír Programok „otthoná­ban”. Az Év Anyavállalata orszá­gos szavazás döntőse, Adorjánné Knábel Tünde egy energiabom­ba, pörög, ragyog, magával ra­gadja az embert. Azt mondja, a végeredmény cseppet sem fon­tos számára, az, hogy az első tíz­be jutott, ajándék, s nagyon hálás annak a sok-sok embernek, aki rá szavazott. Tündi paksi lány, három fiú édes­anyja. 2001-ben szerzett szülész­női végzettséget Szekszárdon. Az első évben nem engedték a szülészet közelébe a hallgatókat, ezért dacból nem vett tanköny­veket és sorra járta a butiko­kat, hátha valaki felvenné eladó­nak. Mindenki nagy szerencséjé­re senki nem alkalmazta, így azzá vált, ami mindig is lenni akart: szülésznő. A mostani álma pedig az, hogy létrehozza Pakson a szü­letésházát. Nem az orvosok ellen van, nem is a kórházak ellen, hi­szen nagyon fontosak, ha vala­ki beteg. A szülés, egy gyermek érkezése viszont nem betegség, hanem egy csoda, aminek Tün­di szerint a maga természetes út­ján kell lezajlania, a szülést nem vezetni, hanem kísérni kell. Mi­után ahhoz, hogy egyszer majd álmai születésházában dolgoz­hasson, főiskolai végzettség kel­lett, újra iskolapadba ült, amit rá­adásul nagyon élvezett. Az állam­vizsgát már három gyerek mellett tette le. Hármaska, ahogyan in­ternetes posztjaiban tréfásan em­legetni szokta, tíz hónapos volt, amikor édesanyja a Semmelweis Egyetemen államvizsgázott. Béni egyébként minden tekintetben komoly változást hozott. A Gó­lyahír Programok, amit 2011-ben indított el, szárnyra kapott. No­vemberben vette fel ismét a fona­lat vállalkozásában, ahol szülés­re való felkészítést, kismama- és intimtornát, gyermekelsősegélyt, felvilágosítást tart. Azt mondja, ez igenis mind szorosan össze­függ a szüléssel, a nőiességgel, az anyasággal. Szeretne az iskolákba bekopogtatni, hogy már a közép­­iskolás lányoknak megtanítsa a gátizomtornát, hogy felkészültek legyen a gyerekvállalásra. Már az első szakdolgozatát is családközpontú szülésből írta. Szemléletének alakításában nagy szerepe volt egykori kolléganőjé­nek, mentorának. - Zsizsi baba tőle van - mutatja a valódi cse­csemőre megszólalásig hason­lító babát. Dömötör Lászlóné Pike szellemisége ma is ott van a Gólyahír Programok helyszí­néül szolgáló „bázisán”. A Gó­lyahír bölcsője a rendelőintézet­ben volt, amelyben megkapta az aulát a felkészítésekre, de benső­ségesebb miliőt szeretett volna, s kellett a megfelelő háttér is, ezért fogott vállalkozásba. Ettől függet­lenül főállásban továbbra is a ren­delőintézet nőgyógyászatán dol­gozik. Az intézmény vezetőjének nagyon hálás, hiszen minden tá­mogatást megkapott, hogy tanul­hasson. Természetesen az erőmű­ben blokkügyeletesként, három műszakban dolgozó férje, Zsolt segítsége nélkül sem sikerülne több szerepben helytállnia. Már­pedig Tünde, úgy tűnik, varázs­ló. Azt mondja eleinte nehezebb volt, éjszaka azon törte a fejét, hogy másnap kit hova kell vinni próbára, edzésre, hogyan tudja a kismamatornát megtartani úgy, hogy ne ütközzön a szoptatással. Azt mondja, a gyerekek nevelése során szerzett gyakorlati tapasz­talatokkal remekül ki tudja egé­szíteni a szakmai tudását. Az, hogy Az Év Anyavállalata pá­lyázatra jelentkezzen, mégsem sa­ját ötlet volt. Egy hozzá járó anyu­ka javasolta. Ő pedig azért neve­zett, s pötyögte be a jelentkezést este 11-kor a fürdőkádban ülve, mert szeretné megmutatni, hogy három gyerek mellett is lehet ál­modni, ki lehet teljesedni nőként és hivatásában is úgy, hogy ne sé­rüljön a család. Azt is szeretné megmutatni, hogy vidéken is le­het eredményt elérni, mégpedig a nehéz helyzetben lévő, sokak által „lesajnált” egészségügyben is. Miután szüntelenül mosolyog, nem nehéz elhinni, hogy va­lóban remekül érzi magát. Azt ugyan nem tudja megmondani, miből merít erőt, miért nem fá­rad. Nevetve mondja, hogy ké­sőn fekszik, és keveset alszik, mert Hármaska minden éjsza­ka felkel. Délután ledőlhetne, de olyankor adminisztrál, posztokat ír, visszaigazolja a foglalásokat. A közös séták, játszóterezések, ki­rándulások elég kikapcsolódást jelentenek neki, legfeljebb az hi­ányzik az életéből, hogy néha el­menjen tornázni... VidaT. Paksi Hírnök, 2016. május 13. ■ 15

Next

/
Thumbnails
Contents