Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-05-13 / 9. szám
Nap mint nap látott értékeink Amikor 2008-ban az önkormányzat felülvizsgálta a helyi természeti és épített környezet értékeit számba vevő helyi rendeletét, az ÖKO Munkacsoport Alapítvány középiskolások közreműködésével feltérképezte és lefotózta ezeket egy oktatócsomag elkészítéséhez. A folyamatba pályázattal kapcsolták be az általános iskolásokat, akik azt a feladatot kapták, hogy a természeti és épített értékek történetét kutassák. A pályázaton nyertes akkori két deákos nyolcadik osztály munkája nyomán számos érdekességre derült fény. A tavasz kicsalogatja az embereket a természetbe. Nem kell azonban messzire menni Pakstól, hogy csodálatos természeti kincseket vehessünk szemügyre, vagy éppen egy ritka fa árnyékában megpihenjünk. Akár még a település határát sem muszáj átlépni, ugyanis a város területén is számtalan értékes, érdekes, helyi védelem alatt álló természeti érték díszük. Ki ne sétált vagy pihent volna még meg a Duna-parti gesztenyefák árnyékában? Az 1900-as évek elején már fásított park létezett a területen. Az akkor még ifjú fákból öt sor állt, a jelenlegi vietnami park helyén pedig rózsákért díszlett. A 6-os út építésével sok fát kivágtak, csupán két sor maradt. Egy csodálatos, Magyarországon őshonos fában lehet gyönyörködni a mai Bezerédj általános iskola udvarán, amit az egykori, 1978- ban lebontott irgalmas nővérek házának díszkertjébe ültettek Egy tiszafáról van szó, ami történelmi kertek, kastélyparkok alapfája volt. Az iskola felső tagozatának udvarán álló papíreperfát is érdemes megcsodálni, ahogy a Deák utca felőli előkertben álló gesztenyefákat. A parkot az egykori polgári fiúiskola igazgatója, Nagy Bálint alakította ki. Ezek a fák szép kort megéltek, ám nem Paks legöregebb fái: az vélhetően a Paksi Városi Múzeum előtt álló fehéreperfa. A múzeum épülete korábban a ferences rend háza volt, 1789-ben Jankovicsné Kis Katalin vásárolta meg, majd a XX. század elején egy mérnök tulajdonába került. Amikor a Fő utcát felújították, a kert egy részét kisajátították, ekkor került a több mint kétszáz éves fa közterületre. Az egykori tüdőgondozó épületének udvarán egy császárfa áll. Ez az igen mutatós fásszárú, ritka példány, hiszen jellemzően botanikus kertekbe, parkokba ültetik. Nevét Anna Pavlovnáról, I. Pál orosz cár lányáról kapta. A Hegyhát utcában is felfedeztek egy érdekes fát a gyűjtemény összeállításakor. Az egyik ház udvarában álló „ciprusra” a tulajdonos hívta fel Jantnerné Oláh Ilona figyelmét, mondván, hogy története a török időkig nyúlik vissza. Azt tartják, hogy itt temettek el egy török méltóságot, és a sírjára ültettek egy fát, a ma is ott álló valószínűleg az akkori növény egy hajtása. A területen török kori temetőt találtak, ami igazolhatja a történet hitelét. Önmagában is csodálatos a Pollack Mihály utcában álló kocsányos tölgy, amit az tesz még különlegesebbé, hogy a fajtára egyáltalán nem jellemző módon kétfelé ágazik a törzse. Vélhetően még csemete korában, valamilyen fizikai behatás eredményeként növekedett így. Amikor a Pakson fellelhető különleges fákat vesszük számba, nem feledkezhetünk meg a Táncsics Mihály utcai platánsorról sem, amit 1978-ban az akkori építkezés után ültettek és a fák ötéves korukban kerültek végső helyükre. A városban sétálva is számos értékes növény vesz tehát körül bennünket, de a környéken is léptennyomon csodálatos természeti értékekbe botlunk, gondoljunk csak a dunakömlődi templomhoz vezető lépcsősor melletti fákra, a cseresznyési láprétekre, az Ürgemezőre vagy az Imsósierdőre. Kohl Gyöngyi 10 ■ Paksi Hírnök, 2016. május 13. Tölgyfa a Pollack Mihály utcában (balra fent), tiszafa a Bezerédj udvarán (balra lent), Táncsics Mihály utcai platánsor (jobbra) Fotók: Szaffenauer Ferenc/Paksi FI írnok
