Paksi Hírnök, 2016 (25. évfolyam, 1-24. szám)
2016-03-25 / 6. szám
3 Arról is beszélt, hogy amikor a március 15-i ünnepségeken fejet hajtunk az áldozatot vállalók előtt, tanulságokat igyekezünk levonni a történtekből. Ezeknek egyike nyilvánvalóan az összefogás és az együttműködés, hiszen ez tette lehetővé az 1848-as forradalom győzelmét. Mindez igazolja, hogy menynyire fontos az összefogás minden körülmények között, ha az jó célt szolgál, zárta gondolatait. Szabó Péter beszédét követően Zúgj, március! címmel a Hazajáró Diákok Klubjának tagjai adtak ünnepi műsort, melynek végén közösen énekeltek a helyi óvodásokkal. Kohl Gyöngyi Fotó: Babai István/Paksi Polgármesteri Hivatal Ok kapták a Tisztes Polgár kitüntetést Fotó: Babai István/Paksi Polgármesteri Hivatal Hagyományosan március 15-én, az esti városi ünnepségen adják át a Tisztes Polgár elismerést. Ebben az esztendőben a díjat Lenkeyné Teleki Mária és Lenkey István vehette át. A reformátuslelkész-házaspár másfél évtizede szolgál Pakson. Ahogy minden díj, ez sem csak rólunk szól, hanem a családunkról, az ő támogatásukról, türelmükről és a paksi református gyülekezetről is, ahol a krisztusi szeretet jegyében szerethetünk és szeretve vagyunk; és szól ennek a városnak a nyitottságáról arra az értékrendre, krisztusi, isteni üzenetre, amit képviselünk. Ezekkel a gondolatokkal vette át Lenkeyné Teleki Mária református lelkész a Tisztes Polgár kitüntetést. Köszönetét mondott a feléjük nyújtott segítő kezekért, s a baráti ölelésekért, melyek által otthon érezhetik magukat Pakson. Ahogy a méltatásban elhangzott, Lenkey István Debrecenben született, Teleki Mária pedig nagyatádi. Budapesten, a teológiai egyetemen ismerkedtek meg, házasságkötésük után Szigetváron, majd Nagydobszán teljesítettek szolgálatot. Tizenöt esztendővel ezelőtt három kicsi gyermekkel érkeztek Paksra, negyedik lányuk már itt született. Hangsúlyos számukra a közösségépítés, olyan minőségi kapcsolatok kialakítása, amelyekben a hívek megélhetik a hétköznapokban azt a krisztusi szeretetet, amiről a hitük szól. Igyekeztek nyitottá tenni a közösséget bárki előtt, akinek lelki igénye van erre a szellemiségre. Minden óvodában és iskolában megszervezték a református hitoktatást. Különböző életkoroknak megfelelő csoportokban, változó formációkban foglalkoznak a hívekkel és az útkeresőkkel. Működött baba-mama klub, ifi csoport, asszony-, férfi- és nyugdíjaskor, jelenleg nyolc bibliakörben tartanak alkalmakat. A gyülekezeten kívül is bárki elérheti filmklubjukat, illetve Mária gyászfeldolgozó csoportot is vezet. Táborokat tartanak, kirándulásokat szerveznek és szegénygondozást is végeznek. Mindemellett folyamatosan képezik magukat, mindketten vallástanári diplomát, illetve a Semmelweis Egyetemen mentálhigiénés lelki gondozó végzettséget szereztek. Lenkey István a díj átvételekor felidézte, hogy Paksra érkezve úgy hallotta, az igazi paksi embernek van szőlője, pincéje és ladikja. Bár a tréfás megállapítás máig nem igaz rá, mégis úgy érzi, hogy ez a közösség, ez a város befogadta őket. A mondás úgy tartja, hogy minden ember a maga sorsa kovácsa, amiben sok igazság van, hiszen az, hogy egy emberből mi lesz, nagyban múlik őrajta. Ez azonban csak fél igazság, hiszen nagyban múlik a környezetén is, ahol él, fejtegette. A díj kapcsán elsősorban szüleit emelte ki, akik elindították az úton. Köszönetét mondott feleségének is, és lelki családjának, a paksi református gyülekezetnek, akik - szavai szerint - első perctől szeretettel és megelőlegezett bizalommal fogadták őket, és sokan mindvégig kitartottak mellettük a szolgálatban. Az, hogy egy emberből mi lesz, köszönhető Istennek is, aki a lehetőségeket adja, megóv bennünket a kísértések között, és kinyitja előttünk a kapukat. Azért, hogy ezt a díjat megkaphattuk, elsősorban övé kell legyen a dicsőség, zárta gondolatait.-kgy-Paksi Hírnök, 2016. március 25. ■ 5